Provokáció?

Drága Néném, két hete, a wiesbadeni Opera Europa konferencián is elhangzott – a német vendéglátok szájából! –, hogy az opera műfajnak többfelől futó erős gyökérzete van, és az olasz-német-francia szövevényt egy különös elágazás egészíti ki, a szláv (sőt, ott úgy fogalmaztak: orosz) kapcsolat. München és Barcelona pedig műsorra tűzte ugyanúgy a prokofjevi Háború és békét, csak ők nem kaptak a fejükre emiatt. Az orosz (én viszont úgy fogalmaznék: a szláv) zene és annak zenés színpada megkerülhetetlen, és a világ nem vetheti ki magából.

Úgyhogy mi sem vetjük, hogy is vethetnénk? Nem provokáció, de invokáció a Szláv szezon, a szláv tematika. Nem a legerősebb, de a leglátványosabb érv az Ybl-palota tetején posztoló öt szláv zeneszerző: Csajkovszkijt rengeteget játsszuk, ő telitalálat, Muszorgszkij két operája is ment elég sokszor, Smetana viszont nehezen indokolható Verdi és Wagner mellett álldogálva, Glinka és Moniuszko meg sehogy. (Glinka operáit egyáltalán nem játszottuk az elmúló 140 évadban, Stanislaw Moniuszko, a „lengyel Erkel” legnépszerűbbjét, a Halkát is csak az ötvenes években, két tucat alkalommal.)

De szeretném látni azt a levelezést, amelyben valaki valakin számonkérte a kiválasztás érveit: de hát a Kádár-rendszer hatvanas éveiben született a ma is fenn szobrozó garnitúra, így csakis az elvtársi összefüggések jöhettek szóba. De vigasztaló, hogy kiválasztották a Varsói Szerződés legjobb, de még kommunizmus előtti komponistáit – kivéve, hogy nekünk kevés közünk volt hozzájuk.

Néném, egy kicsit ezt is helyre teszi az ősszel startoló Szláv szezon. Arra gondoltam, küldök Kegyednek pár érdekességet az évadról, íme!

• Auber: Fra Diavolo: a magyar színházi élet doyenje, Szinetár Miklós újrarendezi élete első, 70 éve színre vitt produkcióját, amelyet magyarul fogunk játszani (1954 februárjában mutatta be az OPERA Gördülő Opera nevű projektje a reformátusoktól elzabrált, később az SZFE által Ódry színpadként használt teremben). Most az Eiffel Műhelyházban róla, Szinetár Miklósról elnevezett háziszínpadon próbálja majd a francia vígoperát a csapat, amelyben zeneakadémisták, frissen végzettek és a pályán nagy tapasztalattal bíró énekesek is helyet kapnak. A Tanár Úr az Eiffel Bánffy termében mutatja be az Ördög Szerzetesét, és egy újabb összefüggés: Bánffy Miklósról A nagyúr címmel kiváló tévéfilmet is készített.

• 7 Kossuth-díjas aktív magyar operadíva ad önálló esteket egyetlen sorozatban: az Eiffel Bánffy termében most először nyílik mód arra, hogy Kolonits Klára, Komlósi Ildikó, Lukács Gyöngyi, Miklósa Erika, Rost Andrea, Sümegi Eszter és Tokody Ilona (alfabetikus sorrendet írtam!) intim életmű-esttel örvendeztethesse meg rajongóit. Énekelhetnek, vetíthetnek, beszélgethetnek kedvük szerint, saját egyéniségükre szabhatják a különleges programot.

• Istvánok és Atillák: Szörényi Levente és Bródy János műve, az István, a király két produkcióban is megjelenik (István, a király és István, a király - junior), Szörényi Levente további, Lezsák Sándorral közösen írott művének adtunk helyet minap az Eiffelben, az Atillának – de ebből szintén lesz egy „másik”, nevezetesen Verdi azonos című operája a Margitszigeten, most nyáron.

• Seregi: Spartacus: 7 év kényszerű szünet után ismét látható a Seregi-féle áttörés (csak az Operaház színpada alkalmas a produkció bemutatására). Továbbra sincs tehát évad Seregi nélkül, hogyan is lehetne.

• Opolais, Beczala, Furlanetto, Oropesa, Peretyatko: 5 nagy operasztár érkezik a Sztárestek zongorával c. sorozatra, köztük orosz és lengyel is, fiatal is, veterán is. Közös bennük, hogy ők öten tényleg a legnagyobb, leggazdagabb házak visszatérő vendégei (Beczala és Furlanetto már korábban nálunk is, velünk is szerepelt, nem is egyszer).

• Netrebko és Eyvazov A trubadúrt énekli az Eiffelben (Kaufmann után a másik gigasztár is elkeveredik oda. Szándékosan visszük a szezon egyik legnagyobb érdeklődéssel várt eseményét, az orosz szoprán és az azeri tenor hangversenyszerű operaelőadását az Eiffel Műhelyházba, hogy jelezzük 2024 télvízén: már visszatérőben az Eiffel Bánffy termébe a felnőtt előadások „világa”, reméljük, addigra már túllendülhetünk a rezsiproblémákon.

• Eagling-Solymosi: A diótörő: megdöntjük a csúcsot (1951-ben és ’52-ben 41-42-ig mentek, nálunk 44 van kitűzve, de akár 48 is lehet az opciókkal). Az Operaházba egyébként a Diótörőre, de más klasszikus balettelőadásokra is nehéz bejutni, tavalyról is maradt 2.000 előjegyzett vásárlónk, úgyhogy érdemes sietni.

• Dvorak: Ruszalka: bizonyára meglepő, de még sohasem játszotta az OPERA társulata, csehül adjuk (csak pozsonyi és prágai vendégjáték hozta el egyszer-egyszer), a magyarországi bemutatót még jelenlegi főzeneigazgatónk, Kocsár Balázs dirigálta Debrecenben (2009).

• Szimanowsky: Roger király: magyarországi bemutató lesz ez az előadás, a kassai színház vendégjátékát az a Peter Valentovic dirigálja, aki Edita Gruberova zongorapartnereként és estjeinek karmestereként ismert meg a magyar közönség. Lengyel opera lengyelül, szlovák társulattól és szlovák karmesterrel. (A vendégjáték a Színházi Olimpia programjába illeszkedik.)

• Moniusko: 66 éve nem hangzott fel Moniusko-zene az Operaházban, az utolsó Halka előadás hangjai 1958. április 24-én éjjel haltak el, az előadásban Janusz, az ifjú nemes szerepét Melis György énekelte. Most az Aranykor – Szlávok koncerten hallható a Halka című operából részlet, Dohnányi Olivér felvidéki, magyar származású karmesterrel.

• összesen legalább 40 féle szláv érintettségű opera, balett és koncertdarab megy, ezek között jópárnak inkább asszociatív összefüggése van, de az is nagyon érdekes. Például: az Arabella (Strauss) férfihőse, Mandryka horvát földesúr, a Veszedelmes éden szerzője, Philip Glass baltikumi gyökerekkel is bír, a Székely fonó (Kodály) rendezőjéül szánt szándékkal választottunk lengyel rendezőt, Michal Znanieckit (Kodály édesanyja félig lengyel volt)

• 12 hónapos évad az Ybl palotában: soha nem volt még ilyen a 140 évad alatt, illetve az 1896-os millenniumi év kivételével nem volt ilyen.

• Wagner-tetralógia: az Operaház történetében először adjuk a szerző elképzeléséhez hűen, négy egymást követő napon, ráadásul két sorozatban is Wagner A nibelung gyűrűje c. zenedráma-ciklusát.

• Psalmus100 – Kodályt ünnepeljük az Eiffel Mozdonycsarnokában, a Kodály park tőszomszédságában, full Kodály-programmal

• Selmeczi: Artaban: az OPERA első szeánsz-jellegű jellegű előadása lesz ez, ráadásul nyugágyban, bekötött szemmel hallgatjuk a negyedik napkeleti bölcs legendáját és Selmeczi György vadonatúj zenéjét.

• Mozart: Don Giovanni: a Bohém 2.0 után másodszor érkezik produkció Salzburgból a repertoárunkra, a világhírű Klaus Guth rendezésében. A 2011-es de Bosio-színrevitel keményvonalas klasszikusságával élesen szemben áll ez a kortárs színrevitel, de ha megosztó is lesz az előadás, igen erős, nagy élményt ígér.

• Most vagy soha! - március 15-én a legnagyobb és legszebb hangú magyar moziban, az Eiffel Bánffy termében debütál a magyar filmtörténet talán legnagyobb szabású filmje, amelyet hatalmas várakozás övez.

• Muszorgszkij: Borisz Godunov – 110 évvel a mű pesti bemutatója után először hallható az OPERA műsorán az eredeti mű, tehát az ős-ősváltozat, az 1865-ös, a színház által visszadobott kézirat anyaga, természetesen Muszorgszkij hangszerelésével (Marina és a lengyel kép nélkül). Ez a legelső partitúra még sohasem kelt életre az Operaházban.

• Donizetti: Az ezred lánya: Polgár Csaba rendezése, Kovács András Péter humorista prózája 115 év után először csendül fel az Operaház színpadán (tavaly az Erkel Színházban debütált a az új rendezés, 1908 óta egyáltalán nem volt műsoron!)

• Rossini: Az olasz nő Algírban: 2017-ben tartottuk a darab magyarországi bemutatóját az Erkel Színházban, most először kerül az Ybl-palotába. (104 év telt ez a mű ősbemutatója és első magyarországi színrevitele óta, pedig egyike a világban Rossini leginkább játszott darabjainak.)

• Orff: Carmina Burana: 14 előadást tűztünk ki a nagy érdeklődés miatt, soha ennyit nem futott a már Erkel színházi premierje idején is kirobbanóan sikeres produkció.

• Ked(d)vező! Újdonság, hogy 20 db kedd estét is kitűztünk az Operaházba, ezekre kedvezményes Early Bird páholyokat lehet váltani a bérletezés ideje alatt (másra csak májustól adunk el napijegyet). Újabb alkalom eljutni az Ybl palotába, magyarok számára, vékonyabb pénztárcájú opera- és balettrajongók számára!

• Csajkovszkij: 1812-es ünnepi nyitány: először hangzik fel a kis részben ukrán származással is bíró Csajkovszkij műve Operaházban úgy, ahogy a szerző megszabta, hatalmas vegyeskarral, ágyúkkal, harangokkal. Reméljük, már a békét, de legalábbis a tűzszünetet is ünnepelhetjük általa, nemcsak a zeneirodalom egyik legelegánsabb és leghatásosabb nyitányát.

• Elnökasszonyi páholy: minden operaházi matiné-előadáson hátrányos helyzetű és/vagy nagycsaládosok foglalhatnak helyet a Királyi páholyban, Novák Katalin államelnök asszony kezdeményezésére, a Sándor palota szervezésében (ez 80 előadást jelent, csaknem félezer családos ülőhellyel egy évadban, és a létező legjobb, legkényelmesebb, legjobb, senki más számára hozzá nem férhető páholyban).

Eddig a Szláv szezon érdekességeinek felsorolása, maradjon valami jövő hétre is!

Zsdú átvétá, kák szálávej létá!

Szilveszter

2023. április 19.