Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Amikor 2012 szeles tavaszi napján még Batta András rektor úr, aki maga ki is találta, felavatta a Zeneakadémia Wesselényi utcai új épületét, dörzsöltem a szememet, hogy ilyet is lehet! Egy sarokházból – a homlokzatok óvatos megtartásával – belülről építettek korszerűvé egy épületet, és állították úgy az egyetemi oktatás szolgálatába, hogy egyúttal a még bőven építés alatt lévő Zeneakadémiát majd, ha már működik, tehermentesíthessék. Erre szükség lett volna a mi időnkben is, de a kilencvenes évek nem erről szóltak, és András is professzorkodott még akkor, az esemény(telenség)ekre nem lehetett ráhatása. Az is tetszett a tetőteraszi visszafogott ünnepségben, hogy kiderült: a ház Ligeti György nevét kapja. Többszörös érvényesség, kreatív döntés látszott itt, hisz Ligeti a XX. század második felének egyik nemzetközi hírt is kivívott, igen újító zeneszerzője, aki minden műfajban alkotott, tehát hasonlóan Liszthez, univerzálisan jelképezheti a zene palettáját; ráadásul Erdélyben született, tehát a magyar nemzeti gondolat is megfogható általa. És cseppet sem utolsósorban: a Liszt Ferenc tértől az épület valóban a Városliget felé esik, szinte félúton, miért is ne legyen így is érvényessége az elnevezésnek?
(Jut eszembe, biztos meséltem már az elmúlt évek alatt Nénémnek, hogy minálunk, az OPERÁ-ban is szerepe van a Ligetnek: 140 éve a díszítők-világosítók így tájékozódnak. Nem annyira a rendezői jobb-bal után, az tényleg elég körülményes, ha az ember 180 fokkal másképp áll, és jobbat meg balt éppen fordítottan kellene emlegetnie. Nálunk van városi és ligeti oldal, az mindig ugyanaz: ha nézőként ülök, a bal a városi, hisz arra van a központ meg a Duna – Dalszínház utca –, a jobb pedig a ligeti, mert arra a Hősök tere meg a Városliget – Hajós utca. Az Eiffel Műhelyház belső falait eleve úgy festettük meg, hogy a bal oldal rozsdaszínei a városi irányt, a másik zöld árnyalatai pedig a ligetit jelképezzék: csak itt már a népligetit! Hogy ne legyen minden olyan egyszerű, igaz mindez az Erkel Színházra is, csak fordítva.)
Akkoriban már hasonlók jártak az én fejemben is, de a zeneakadémiai példa megerősített. Tudtam, hogy az Operaházzal együtt majd a Hajós utcai üzemházat is korszerűsíteni kell, annak a belseje felaprózódott, burkolatai, rendszerei elöregedtek, a 35 évvel korábbi technológia ha épp nem adta meg magát, akkor is rémesen elmaradott volt. Vagy egyszerűen hiányzott: a frontoldalon rendszeresen jelentett problémát a fém-üveg szigeteletlenségéből adódó téli hideg és nyári forróság, ide is klímát kell majd szerelni. Tervben volt már az Eiffel Műhelyház, és elkezdett zavarni az elnevezés is: műhelyház, üzemház, ezer félreértés forrása lesz. És ha a Zeneakadémia is meg merte lépni, hogy egy nem sokkal korábban elhunyt nagy jelentőségű művészt is megörökít ekképp, mi ugyanúgy megtehetjük. Ha vitathatatlan személyt keresünk, aki egy lezárt évszázad legnagyobb magyarja a saját területén, akkor hamar szembejön Simándy József neve. Cáfolná-e bárki, hogy a XX. század legnagyobb karriert befutott és idehaza is masszívan ikonként tisztelt tenoristája volt ő, vagy hogy nem az Operaház és az Erkel Színház lett volna művészi otthona, eltéphetetlen kötődésének tárgya, ahol pontosan 1000 előadást énekelt?
Azt is szerettem az ötletben, hogy az 1984-es, a százéves korszerűsítéskor kinyitott Ybl-palota első három estéjén még visszahívták őt az elődök, és négy év nyugállomány után is erőteljesen szólalt meg Bánk II. felvonása. Az utolsó, 1980. június végi, Erkel színházi Otello óta már több mint 4 esztendő telt el, operaéneklés nélkül. Amúgy is: a hetvenes években már kevesebbet lépett fel, az utolsó 6-7 szezonban éppen ennyit, 6-7 előadást vállalt csak. Az Operaház épületét újranyitó három estén csak az a bizonyos II. felvonás ment Erkel művéből, ugyanis a Mihály András vezette színház „fakszimile" programot hajtott végre, az éppen száz évvel korábbi megnyitó műsorát tette színpadra. Azaz, egy kivétel mégis adódott, hisz Ferenc József jelenlétében az udvar figyelmesei nem engedték a Bánk II. felvonását, mondván „királynégyilkosság volna akkor a színpadon", ám élek a gyanúperrel, hogy a „Hazám, hazám" volt ott az igazi veszély – ne feledjük el, hogy „kuruc" színházban járunk, amelynek társulata ekkor már majdnem ötven éve nem tűr meg német szót színpadán, és még harminc évig itt, az új épületben sem fog (a legenda szerint akkor is véletlenül tört meg a fogadalom), és még az Ybl-palota építésénél is csak ímmel-ámmal engedtek osztrák-német anyagot a magyar holmik közé.
De vissza Simándyhoz: mivel – nagyon okosan! – az Operaház 1980 tavaszi leállítása elé időzítették a Hajós utca 11-es szám alatti épület elbontását és helyén az üzemház létesítését, a Siklós Mária tervezte nívódíjas ház már több éve állt akkor, amikor a próbák megkezdődtek az 1984. szeptemberi avatóra. És mivel a 13 szintes épületben helyeztek el néhány (utólag bevallhatjuk: a szűk telekméret miatt csak korlátozottan használható) próbatermet, ezért a legendás tenor is ott koptathatta a lépcsőt a felkészülés hetei alatt.
És Simándy József nevében nemcsak a magyar opera cseng, hanem felesége, Hegedűs Judit révén a balett világa is, hisz a 2018-ban eltávozott Jutka asszony az OPERA balettkarában táncolt, csak a három gyermek születésének idejére távolodott el színházától. A Hajós utcai Simándy-épület adminisztratív szintjein a Magyar Nemzeti Balett ügyes-bajos dolgait is intézik a kollégák, így a szimbolikus érintettség valósággá is lesz. És persze, a színpadi műszak és az épületüzemeltetés öltözői is itt kaptak helyet, több mint 240 szekrény talált gazdára a földszinten és az első emeleten, a fejlesztés legnagyobb nyertese mégis az OPERA énekkara és gyermekkara lesz.
Ugyanis az 5. emelettől a 9-ig övék ez a ház: két nagy karterem, egy külön gyermekkari terem, két hangképzésre vagy szólamtanulásra is alkalmas helyiség, és két kisebb szoba, szintén külön foglalkozásra, gyakorlásra. És egy tetőterasz a 9. emeleten, ami azt a problémát is kezelni képes, hogy hiába jár az egyik lift majd csak a földszint és az 5. között, illetve onnan felfele (magyarán kifejezetten a 160 tagú énekkar és a 130 tagú gyermekkar érdekében), egy 15 perces próbaszünetben mindenkinek a levegőre vagy az Operaház büféjéig jutni lehetetlen. Ez már csak így van az efféle belvárosi magasépületekkel. Ezért a kilencediken automatákat is elhelyezünk, és a kollégák a közel 100 négyzetméteres teraszon mint egy menő skybárban tölthetik az időt, minden háztető felett – és az automaták által – ellátva. (Bocsánat a szóviccért.)
Drága Néném, tudom, hogy nem hiszi, hogy fér el a Hajós utca 11. alatt 13 szint, hogy is férhetne el? Ha ott lett volna, a következőt látta volna:
- mínusz 1: az Operaház művészbejárója alatti pinceszintjétől induló közműalagút, ahol száraz lábbal, a fűtéscsövek kibocsátotta melegben lehet átkelni a Simándy-épület alagsorába a Hajós utca alatt. Ahogy átér a föld alatti folyosó, raktárakba fut, egyebek mellett az Opera Emléktárának raktárába
- földszint: kellemes magasságú, portálüveges fogadótér recepcióval, női öltözőblokkal a színpadi műszak és az épületüzemeltetés hölgytagjai számára, vizesblokkok (és a Thália Színház szolgalmi folyosója, mert csak így jutnak be a világítóudvarukra)
- 1. emelet: bérszámfejtés irodái, tárgyaló, öltözőblokk a színpadi műszak és az épületüzemeltetés férfi kollégái számára
- 2. emelet: pénzügy és számvitel, belső ellenőrzés, vagyongazdálkodás irodái, pénztár
- 3. emelet: jog és munkaügy irodái, tárgyalók
- 4. emelet: beszerzés irodái, informatika központja, tárgyalók
- 5. emelet: karigazgató, énekkari titkárság, gyermekkari titkárság irodái, énekkari tartózkodó, Klemperer nagy karterem (kétemeletnyi légtérrel)
- 6. emelet: épületüzemeltetés, iratkezelés irodái, irattár
- 7. emelet: Csányi-Botka gyermekkarterem, Failoni és Tango szólamtermek, énekkari ügyelők irodái
- 8. emelet: Mahler nagy karterem (kétemeletnyi légtérrel)
- 9. emelet: Déry és Pless gyakorlótermek, Lukács Miklós tetőterasz
- 10. emelet: gépészeti tér
- 11. emelet: kazánház
Ez pedig éppen 13 szint, és a legjobb magyar színházépítész, Siklós Mária tudását dicséri, hogy amint Ybl Miklós tette az Operaházzal, úgy ő is behúzta a felső emeleteket az utcafrontról, így messze nem tűnik olyan nyomasztónak az OPERA üzemháza, mint amilyen volna egy 11 emeletes épület a monarchikus pesti belváros közepén: nívódíjat is kapott a ház az építésekor.
Ha pedig a nagy tenorra gondolok, most már mosolygok. A múlt keddi épületkeresztelőn-újraavatón az OPERA énekkara a Hunyadi III. felvonásából a boldog nászi kórust szólaltatta meg, tehát azon a napon, május 9-én 11-kor, amelyet órára pontosan Simándy József első, még Schulder József énekkari tagként megélt operaházi szólófellépésének 80. évfordulójára időzítettünk. De bejátszani nem Erkelt szerettem volna. Hatalmas vívmány, ha egy művészt Bánk bánnal szinte azonosítanak, de Simándy, a tenorista messze nem csak Bánk volt. A családdal közös döntésünk annak a lemeznek az utolsó áriájára esett, amelyet Simándy100 címmel adtunk ki még 2016-ban az énekes jobbára még publikálatlan élő felvételeiből. Az utolsó track azon egy Csajkovszkij-ária: 1992 tavaszán gálaestet rendeztek a néhai Bende Zsolt 30 éves jubileumára, és sikerült a már 12 esztendeje nyugdíjba vonult sztárt egy utolsó utáni operaszereplésre kimozdítani. Az OPERA zenekarát Medveczky Ádám irányította, és Simándy magyarul szólaltatta meg az Anyeginből Lenszkijt. Van ebből stúdiófelvétele (https://www.youtube.com/watch?v=uAU0HQsThD4) is Simándynak harmincöt évvel korábbról, karrierjének felívelő szakaszából, ez a hat élő perc mégis sokkal több annál. Sokkal nyugodtabb, már-már – a levegők miatt – lehetetlen tempó, mégis tökéletesen énekelt ívek, példaszerű szövegejtés, poézis magas fokon, miközben hangilag is perfekt. „Hová? Hová tűnt el a tavasz napja?" – kérdezi a párbaj előtti balsejtelemben életétől búcsúzó költő szavaival a hős, aki félszáz éven sziklaszilárdan és magas minőséggel, világszínvonalú tenorénekléssel kényeztette el hazáját. Hat percig álltunk a kétszáz operással a tavaszi napfényben, és hallgattuk a tavasztól búcsúzó, a róla elnevezett épületbe pedig épp beköltöző Simándy Józsefet. Sohasem fogom elfelejteni ezt a közös pillanatot, amikor hat percre megállt velünk az idő a Hajós utca közepén!
Mert sok a 13 szint, nagy ez az épület – de Simándy még nagyobb!
(Néném is meghallgathatja az áriát, ma feltettük ide.
Vigyázzon Magára, jövő héten megírom annak a plakátnak a történetét és tanulságait is, amelyet a Simándy-épület előterében ragasztottunk a falra.
Zsdú átvétá, kák szálávej létá!
Szilveszter
2023. május 15.
