A Játékszínben színpadra viszik az Életrevalókat

Horgas Ádám rendező és Bank Tamás, a Játékszín igazgatója az Életrevalók első olvasópróbáján, az előadásban szereplő színészekkel.

A Kölcsönlakás című múlt hétvégi premiert követően máris új produkcióra készül a Játékszín. A színház az Omar Sy és Francois Cluzet főszereplésével nagy sikert aratott Életrevalók című francia film színpadi adaptációját tűzte műsorára: február 4-én lesz a bemutató.

Az e hét elején tartott olvasópróbával megkezdődött a felkészülés a Játékszínben a februári bemutatóra. Az előadás motorja Horgas Ádám rendező, aki egy személyben felel a népszerű történet színpadra alkalmazásáért, a zenéért és a rendezésért.

Horgas Ádám rendező és Bank Tamás, a Játékszín igazgatója az Életrevalók első olvasópróbáján, az előadásban szereplő színészekkel. Forrás: Játékszín

Bank Tamás, a Játékszín igazgatója azt mondta, hogy nagy várakozással tekint az elkövetkezendő két hónapra, és reméli, hogy az évad különleges produkciói közt lesz az előadás. Szintén Horgas Ádám rendezte ugyanis a Daniel Keyes világhírű regényén alapuló Virágot Algernonnak című darabot is, amely a tavalyi bemutató óta a Játékszín legkeresettebb előadásainak egyikévé vált.

Az Életrevalók egyik főszerepét a Játékszínben most először játszó Hirtling István alakítja, partnere pedig Vadász Gábor lesz, akit Horgas Ádám ajánlott a szerepre, miután a békéscsabai Jókai Színházban sikerrel dolgoztak együtt.

Horgas Ádám azt mondta, hogy izgatottan várta a próbák kezdetét a régi-új csapattal, de azt sem titkolta, hogy az Életrevalók színpadi adaptálása során több nehézségbe is ütközött:

„Nagyon sok minden, amit a film egy nagyvonalúbb dramaturgiában kezelhet - hiszen a képek megsegítik - filmes eszközeink híján a színpadon nem él meg.

Nehézség például az olyan valódi filmes jelenetek színpadra vitele, mint az autósüldözés vagy ejtőernyőzés.

A koncepcióm fontos elemeinek egyike volt, hogy a háttértörténeteket is jelenítsük meg. Szereplőket is összevontam, azért is, hogy kevesebb színésszel is eljátszhassuk a darabot.

Abban biztos voltam, hogy az afro-amerikai szálat elvetem, hiszen nálunk ez nem arról szólna, mint Franciaországban. Viszont

Driss karakterével – aki a mi előadásunkban cigányfiú lesz – igyekeztem a roma kultúrát beépíteni.

A látásmód képi világának kifejezéséhez rátaláltam az Igazgyöngy Alapítvány művészeti iskolájára, ahol hátrányos helyzetű és cigány fiatalokat próbálnak a művészet, a festészet eszközeivel segíteni, hogy beilleszkedhessenek a társadalomba. Az itt született alkotások annyira magával ragadóan fejezik ki a világképüket, hogy segítségükkel láttatni tudok egy igazán kalandos, mitikus, autentikus vonalat: olyannyira, hogy ezeket még díszletelemenként is használjuk majd.

A történet számomra olyan, mint egy népmese:

a legkisebb szegény fiú sztorija, akinek sikerül egy különleges ember barátságának segítségével kitörnie a nyomorból."

Hirtling István és Zsurzs Kati Forrás: Játékszín

Hirtling István alakítja Philippe-et, aki nyaktól lábig béna, és 24 órás, bentlakásos ápolót keres.

„Óriási bizalom van bennem Horgas Ádám rendező felé, és várom a közös munkát Vadász Gáborral is.

Ez egy csodás történet, és nagy kihívás lesz számomra eljátszani Philippe-et, aki kerekesszékben él,

már csak azért is, mert alapvetően izgő-mozgó színész vagyok. Ehhez a problémához már segítséget is ajánlottak: valószínűleg a Pető Intézet segít majd a dolgok technikai elsajátításában. A legfontosabbnak mégis azt tartom, akkor is, ha talán elsőre kicsit közhelyes, hogy

úgy a fogyatékkal élők, mint a mélyszegénységben élők társadalmi integrációját is elősegítsük

az Életrevalók mondanivalójával.

Azt sem tudom, hogy ebben a rohanó életben képesek vagyunk-e segíteni másokon, vagy egyáltalán belegondolni abba, hogy emberek milyen terhekkel élik az életüket, milyen napi kihívásokkal küzdenek. Nem árt, ha a színház eszközeivel időnként erre is rávilágítunk. Akik eljönnek megnézni az előadást, remélem, jól fognak szórakozni, és nevetnek is majd, ám akkor, ha kimennek a körútra az előadás után, és meglátnak egy bármilyen fogyatékkal élőt, talán eszükbe jut az előadás egy-egy pillanata is. Mert, végül is, ez a fő cél" – foglalta össze Hirtling István.