Lehet fanyalogni, hogy a legnagyobb sztárok soha nem jönnek el a Szigetre, de amikor hétfő este kilenckor már egy gombostűt sem lehetett leejteni a Nagyszínpad előtt, Gerendai Károly valószínűleg elégedetten dőlt hátra az irodájában. Robbie Williams kövér, és többször járt elvonón (és ezt nem mi, hanem ő mondta), de még így is
olyan show-t nyomott le másfél óra alatt, amit sokan megirigyelhetnének tőle.
És végül is, a Nagyszínpadnak pont ez a lényege: sok ember, sok pénz.
A Take That egykori rosszfiúja pontosan tudja, mit vár el tőle a közönség, és mit a szervezők. Utóbbiak valószínűleg annak örültek, hogy ilyen pontosan talán még egy fellépés sem kezdődött: Robbie néhány perccel fél 10 előtt a színpadra lépett, és 11-kor már vissza is vonult az öltözőjébe. Egyes sajtóhírek szerint ugyan egy kíváncsi operatőr miatt majdnem lemondta a fellépést, de ez is inkább tűnt egy jól megtervezett marketingfogásnak, mint valódi veszélynek.
A Let Me Entertain You névre hallgató turné ugyanis egy olajozottan működő gépezet. Megvolt benne minden, amit egy 41 éves, a csúcson bő egy évtizede túljutott világsztár legnagyobb slágereiből össze lehet rakni:
volt itt gitárszóló, tökéletesen énekelő vokalisták, a számok között elmesélt viccek ültek, és volt egy szerencsés rajongó is, akit a sztár felhívott a színpadra.
Na meg persze maga Robbie Williams, akiről néha nehéz eldönteni, hogy a pénzért csinálja, vagy azért, mert még mindig élvezi.
Az elmúlt 25 évben lett volna ideje megunni a sztárságot: még ha nehéz is elhinni, a Take That 1990-ben alakult, Robbie pedig úgy is képes volt megtölteni a másfél órát a nagyobbnál nagyobb slágereivel, hogy a fiúcsapat egyetlen számát sem énekelte el. Mindezt úgy, hogy
egy percig sem volt kínos, amit csinált.
Ugrálhatott szoknyában, mesélhetett a nemi szerve méretéről, saját számának állíthatta be az Oasis legnagyobb slágerét, a Wonderwall-t, és még a Queen Bohemian Rhapsody-ját is elénekelhette, a közönség végigőrjöngte a másfél órát.
Csak akkor ült le kicsit a hangulat, amikor a legnagyobb kattanására: a swingslágerekre került a sor.
Robbie 2001-ben és 2003-ban kísérletezett a műfajjal, de ami a londoni Royal Albert Hallban működött, az a budapesti 70 ezres, slágerekre vágyó közönség előtt már kevésbé. (Az igazság kedvéért tegyük hozzá, Robbie tavaly a Swing Both Ways turnéval is meg tudta tölteni a Papp László Budapest Sportarénát.)
Ehhez persze kellett az is, hogy olyanok is kilátogassanak a mínusz első napra, akik egyébként a lábukat sem tennék be a Szigetre. Amikor egy negyvenes családapa, nyakában tízéves kislányával üvöltötte mellettünk teli torokból az Angelst, nem volt nehéz rájönni: ez bizony nem volt más, mint egy
gigantikus nosztalgiabuli.
Azokon pedig még azt is hajlamosak vagyunk megbocsátani, ha elcsúszik egy-egy hang, vagy a fellépő maga viccelődik azon, hány kilót szedett fel az elmúlt években.
Persze csak akkor, ha nem marad ki a setlistből az Angels.