Be akarom lopni a melegeket a polgári társadalomba

Nádasdy Ádám

Olyan felháborítóan derűs, hogy az már-már forradalom – a derű forradalma. A polgári konzervatív, katolikus – és meleg – Nádasdy Ádámmal beszélgettünk a homoszexuális Shakespeare-ről, a túl toleráns magyarokról, az Istennel létesített telefonkapcsolatáról és Orbán Viktor bölcsességeiről. A múlt héten jelent meg új könyve, A vastagbőrű mimóza, amiben a nyelvtudós, műfordító és költő melegségről, melegekről szóló írásait gyűjtötte össze.

• A magyarokkal az a baja, hogy túl toleránsak.
• A hallgatói butasága jobban idegesíti, mint Orbán Viktor, akinek szavaira nem kell túlzottan odafigyelni.
• Évtizedek óta ír szerelmes verseket, amik meleg férfiakról szólnak.
• Reméli, hogy új alkotmányunk lesz, amiben nem zárják ki a melegeket a házasodásból.
• Könyvét rafinált támadásnak szánja a polgári konzervativizmus ellen.
• Sarokba akarja szorítani az egyházat a melegkérdéssel.

A nyolcvanas évek óta ír titokzatos, burkolt meleg szerelmes költeményeket, a rendszerváltás óta esszéket is melegekről, melegségről. Fontos ezeknél a verseknél, hogy írójuk maga is meleg?

Az ördög tudja. Talán nem, mert ezeket a verseket nem gondolom kisebbségi irodalomnak. Hiszen sokszor olyan mindegy, hogy fiú vagy lány, a lényeg az, hogy énnekem hogy fáj a szívem! Ez nagy kérdés: mit ad hozzá az olvasáshoz, ha tudom, hogy például az adott verset nő írta. Én szeretem az ilyesmit tudni, de lehet, hogy ez csak pletykaéhség.

Nádasdy Ádám hosszú ideje nyíltan vállalja melegségét. 2009-ben ő nyitotta meg a Pride-ot Fotó: Bielik István - Origo

Van a Vastagbőrű mimózában egy szöveg, ami Shakespeare bi- vagy homoszexualitásáról szól, és a Hamletben lévő viszonyokat elemzi, elég meggyőzően.

Gyanús nekem Shakespeare, de nem lehet biztosan tudni. Lefeküdt valaha férfivel? Hát nagyon valószínű, hiszen színházban dolgozott és habzsolta az életet. De hogy azzal feküdt-e le, akihez a szonetteket írta? Lehet, hogy a kikötői kocsmában matrózokkal feküdt le, mint Fassbinder. Azt nem tudom, hogy ennek mi köze ahhoz, hogy verseket írt. És hát nagyon rafinált figura volt! Ne felejtsük el: drámaíróról van szó, úgyhogy hazugság minden szava.

Elképzelhető, hogy többet tud a szerelemről a biszexuális vagy homoszexuális amiatt, hogy az?

Egyáltalán nem. A szerelem az agyban van, és nem egyebütt. Ezzel csak annyit kérdez, hogy akinek több tapasztalata van, az többet tud-e a szerelemről. De Don Juan nem feltétlen tud többet a szerelemről! Én egyébként ódzkodom a biszexualitástól. A biszexuális hol ezzel, hol azzal van együtt, és mintha ez a hűtlenséget is magába foglalná, és nekem a hűség fontos érték.

Forrás: Magvető

Van egy érdekes interjú a kötetben, egy meleg barátját, Ottót kérdezgeti a három nőről, akivel kapcsolata volt élete során. A beszélgetésben a biszexualitás már-már vádként merül fel, amire Ottó kikéri magának a címkézést és azt mondja, ő egy becsületes meleg. Mindenképp bele kell tenni egy kategóriába az embert?

Kolozsváron jártam nemrég, ott azt mondták: román vagy magyar, meg kell mondani, átmenet nem lehet. Én is így vagyok ezzel. De a nőknél más a helyzet, és óvakodnék attól, hogy ítélkezzek. Ennek anatómiai és fiziológiai okai is vannak, hiszen egy nő könnyebben adja magát oda annak, akire a vére nem pezsdül meg, de szereti őt és jó vele. A férfinél hiába, ha nem pezsdül a vér, nincs mit csinálni.

Ezért a nőknél gyakrabban látni, hogy életük egy szakaszában hűséggel élnek leszbikus kapcsolatban, aztán esetleg megint egy férfival. Ez a meleg férfiaknál rettenetes ritka. De nem akarok pszichologizálni, nem értek hozzá. Az biztos, hogy nincsenek olyan ismerőseim, akik biszexuálisnak vallják magukat. Inkább szemérmesen leplezik, mintha nemcsak a barátjukat vagy barátnőjüket csalnák meg ezzel, hanem a hetero- illetve homoszexuális társadalmat is.

Akkor a biszexuálisoknak bizonyos szempontból még nehezebb a helyzetük, hiszen se ide, se oda nem tartozhatnak, még a kisebbség sem fogadja be őket.

Kedves úr, én erről többet nem tudok mondani, tessék szíves lenni őhozzájuk fordulni. Ez engem nem érdekel. Lelkük rajta, szégyelljék magukat! Vagy ne, nem tudom, örüljenek!

Ha lenne rá lehetőség, Nádasdy Ádám összeházasodna az élettársával Fotó: Bielik István - Origo

Azt mondta egy interjúban…

Bocsánat, de az szokta biszexuálisnak mondani magát, aki meleg, csak szégyelli. Aki nem tudja elengedni azt a korlátot, ami a polgári világhoz vagy a stabil egzisztenciához köti, és ezt meg lehet érteni.

Értem. Azt mondta egy interjúban, hogy nem lenne bölcs ugyanolyan elfogadottságra törekedni a homoszexuálisoknak, mint a heteroszexuálisoknak. Talán ilyen a világ. Nincs esély arra, hogy egyenlők legyünk?

Remélem, hogy jogilag ugyanolyan elfogadott lesz a másság, lesz egy rendes alkotmányunk, amiben nem lesznek olyan kizáró passzusok, hogy csak különneműek köthetnek házasságot. Ezt semmi nem indokolja, és fél Európában nincs is így.

Itt sem mások az emberek, mint ott, csak jobban félnek.

Gondoljon a feketékre, cigányokra, zsidókra – bizonyos kisebbségek esetében még mindig van különbség. Talán ez rendben is van, hiszen ha ugyanolyan lenne, nem is lenne kisebbség. Nem kell idealistának lenni ebben. És azt sem szabad elfelejteni, hogy milyen stimuláló, ha az ember egy kisebbséghez tartozik.

Ahhoz, hogy egy kisebbség javítsa az elfogadottságát a többségi társadalomban, általában valamilyen távolabbi célt tűznek ki, hogy legalább valamennyi megvalósuljon belőle.

Mint a szakszervezet a béremelésnél: ha öt százalékot akar, akkor tízet kér, hogy a felét megadják. Ezzel egyetértek. Ez minden harccal így van, a nőemancipációval is így volt, csak ritkábban gondolunk erre. A nők a kor akkori fogalmai szerint is felháborító dolgokat követeltek mondjuk 1902-ben: hogy járjanak egyetemre, hogy a férjük nélkül vehessenek részt a politikai életben.

Engem gyakran zavar, hogy a harcos melegjogi vagy feminista aktivizmusba az irónia és a humor csak nagy ritkán fér bele.

Ez talán minden aktivizmussal így van: a célokra koncentrál és nincs kedve mosolyogni közben. Mosolygós aktivisták nincsenek, vagy ha vannak, nem ez a tipikus. De hát ezért tartjuk őket.

Ön nagyon nem ilyen.

Így van, és ezért mentegetőznöm is kell. Ez a könyv is derűs, miközben volna helye panasznak, vádnak, siratásnak, az istenért! De úgy éreztem, ezt is meg kell mutatni. Az persze lehet, hogy én a többség talpnyalója vagyok, egy ravasz dörgölőző.

Be akarom lopni magamat, magunkat a polgári társadalomba.

A folyton ismételt keserűséggel és vádaskodással nem lehet messzire jutni, mert az embereknek elege lesz belőle. Lehetne pedig sorolni a melegeket érő sérelmeket: agyonverték, kiközösítették, megszégyenítették. Ilyesmiről ez a könyv nem szól.

Érte megaláztatás vagy sérelem a melegsége miatt?

Nem. Azt kell mondanom, szándékos, mások által kezdeményezett nem. Vagy igen, de nem úgy. Volt egy élettársam, aki meghalt. A temetése után a rokonai lebuzidisznóztak. De értse meg, hogy csak mérgükben mondták, ha szőke lettem volna, náci katonatisztet mondanak. Az ember mérgében keres valamit, amibe bele lehet kötni, ez nem igazi közösségi sértés. De érdekes, hogy ha egyszer kiborul a bili, akkor elkezdik az embert azért is szidni, amilyen, és például azt mondják egy feketének, hogy ne told ide azt a néger pofádat, holott egyébként semmi bajuk a feketékkel. Más kérdés, hogy én fiatalon belül rengeteget rágódtam, és saját magamtól szenvedtem el számos megaláztatást. Belenéztem a tükörbe, és azt mondtam, micsoda egy ocsmányság ez, miért vagyok meleg, és ha meleg vagyok, miért bujkálok.

A derűsnél erősebb jelzők is illenek a könyvre. Ön szélsőségesen optimista, azt is mondhatjuk, hogy naiv.

Emlékszik Pangloss mesterre a Candide-ból? C'est moi!

Pangloss mester is az optimizmusával tüntetett Fotó: Bielik István - Origo

Azt akartam kérdezni, hogy mire alapozza ezt az optimizmust. De úgy látom, nem alapozza semmire. Talán épp ez a lényege.

Az egyik ember édeskés, a másik kesernyés, ez az ember anyagában van. Biztos nem történt elég baj velem. Persze mással mennyi baj történt, aztán mégis vidám és optimista. De diplomáciailag fontosnak tartom ezt a könyvet.

Egy rafinált támadásnak szánom a polgári konzervativizmus ellen. Átkaroló hadművelettel akarom őket megtámadni.

Mondják meg, hogy mi a probléma, miért rossz ez, hol ütközik a melegség a polgári konzervativizmussal, attól eltekintve, hogy a nemi szerveivel ki mit csinál. De erre csak nem fogunk alapozni! Vagy ha igen, akkor mondják ki őszintén, hogy ez a bajuk. És utána szégyelljék magukat, mert az akkor már nem polgári konzervativizmus. Sarokba akarom szorítani őket, ahogy az egyházat is sarokba akarom szorítani. Mondja meg az egyház, hogy hol ellenkezik a melegség Krisztus tanításával! Mert ő soha nem mondja, hogy ez baj lenne.

Ezt a derűt nem oszlatja szét a Jobbik népszerűségének növekedése?

De, néha, mert azt aggasztónak találom. Azt hittem, Magyarország nyugatabbra van, de tévedtem. Egyébként nem az a bajom, hogy a mai Magyarország lakossága nem toleráns a melegekkel. Igaz, van olyan is, aki gyűlöl vagy megvet minket, és az borzasztó.

Ám a fő bajom az, hogy a magyarok mindennel szemben nagyon toleránsak. Azzal is, aki fasiszta, meg azzal is, aki megveri a melegeket és cigányokat.

Mintha nem volna erkölcsi érzékük. Mit bántsam, hát buzi, mondják – és ez jó, mert agyon is lövethetnének. Csakhogy közben másra is ugyanígy legyintenek. Néha látok kommenteket az interneten. Olyan mocskos dolgokat írnak le jó helyesírással, nyelvileg kulturált emberek, amikről azt képzelném, hogy iskolázott, civilizált ember soha nem írna le.

Nem muszáj ehhez kommenteken olvasni, elég odafigyelni bizonyos politikusok nyilatkozataira, legutóbb Tarlós Istvánéra.

Nem beszélnek erről olyan gyakran a politikusok. Az igaz, hogy van egy Semjén nevű, aki magát kereszténynek gondolja, és mint ilyen szokott mondani ezt-azt. De ő ezt egyértelműen a vallás nevében mondja, és majd ő elszámolja ezt a Jóistennel. Mint mindnyájan egyébként.

"Polgár vagyok, konzervatív" Fotó: Bielik István - Origo

Amikor azt írja a könyvében, hogy polgár vagyok, konzervatív, nem zavarja, hogy az utóbbi években meglehetősen elhasználódott és erodálódott ez a két szó?

Számomra nem erodálódott. A magyar mint jelző is elhasználódott, én mégis büszke vagyok rá. Ezeket nem szabad hagyni. Vagy ott a nemzeti.

Lehetetlen figurák mondják magukról, hogy ők a nemzeti oldalon állnak, miközben én állok a nemzeti oldalon, már bocsánat!

Magyarra fordítok klasszikusokat, ki más állna a nemzeti oldalon, mint én?

Miben nyilvánul meg még ez a polgári konzervativizmus?

Konzervatív az ízlésem. Például a hajam égnek áll, amikor a színházban férfiakat nők játsszák. Szeretem a régi dolgokat, a régi könyveket, bútorokat, szeretek tartós kapcsolatban élni, a mostanival 11 éve vagyunk együtt. Bejegyzett élettársi kapcsolatban élünk, annak rendje és módja szerint. Nagyon kedvelem az értelmes jobboldali sajtót. Sajnos ez Magyarországon hiányzik. Itt rossz stílusban, agresszíven írnak. Külföldön nagyon érdekes és igényes a konzervatív sajtó. Ízléses. Egy konzervatív legyen ízléses! Nagyon ciki, hogy itthon a konzervatív sajtó hülyének mutatja a jobboldaliakat. Ezt nem szabad csinálni.

Hogy áll az Isteni színjáték fordításával?

82 százalékos készültségben vagyok. Azért tudom ilyen pontosan, mert száz énekből áll. Nyár végére szeretném befejezni. Van három komoly lektorom, egy fiatal, egy közepes, és egy öreg, mindegyik katolikus. Nagyon mást mondanak.

Azt mondta valahol, hogy a fordítás ideje alatt telefonkapcsolatot létesített Istennel.

Hát meg kell néha kérdezni tőle, mit akar. Például mi van azokkal a keresztény vagy katolikus tanítás szerint, akik becsülettel élnek, szeretik a gyermekeiket, tisztességesek, de nem keresztények, mert ott ahol élnek, nincs is ilyen. A klasszikus keresztény tanítás azt mondja, nekik nincs üdvözülés. De most komolyan? Ezt azért meg kell kérdezni. Az egyház már lazított ezen, ebben az esetben nem zárható ki az üdvözülés.

Aki azonban tudatosan utasítja el a kereszténységet, ott nincs mese: nem lehet minden nap elmenni a templom előtt büntetlenül. Nagy kérdés, hogy hol húzzuk meg az ilyen határokat, lehet, hogy afelé haladunk, hogy minden mindeggyé válik, és a vallás feloldódik egy általános etikában, hogy legyen mindenki jó, derűs és békés. De hát ez rettenetesen unalmas, Jézus nem erről beszélt.

"Mit akarhat vajon a Jóisten? Mi a jó? És hát van Isten egyáltalán?" Fotó: Bielik István - Origo

Ezek gyakran felmerülnek a lektorokkal való vitában, ilyenkor megidézzük a Jóistent az asztalhoz. Mit akarhat vajon? Mi a jó?

És hát van Isten egyáltalán?

Dante számára ez nyilvánvaló. Bár ha annyira nyilvánvaló lenne, akkor nem pedálozna úgy. Aki ilyen nagy művet ír, abban van egy szorongás, hogy mi van, ha csak mi vagyunk.

Ha elkészül a fordítással, mi lesz ezzel a telefonkapcsolattal? Megszakad?

Ez a kapcsolat sokkal régebbi, mint a Dante-fordításom. Rendes katolikus neveltetést kaptam, ministráltam is. De aztán a melegség miatt elmaradtam, úgy éreztem, nekem itt nincs keresni valóm. Aztán megjött az önbizalmam, vagy kinyílt a pofám, vagy elszemtelenedtem és úgy éreztem, hogy ezt nem lehet, hogy ezért az Isten engem ne szeressen.

Katolikusnak vallja magát?

Igen.

Gyakorolja is?

Hébe-korba. Ahogy egy zsidó ismerősöm mondta: „three day Jew”, vagyis három nagy ünnepen van ott a zsinagógában. Körülbelül így vagyok én is a katolicizmussal. De mindennap gondolok rá.

Gyakran használja a kifejezést: Isten valamilyennek teremtette. Például melegnek. Ezek akkor megváltoztathatatlan adottságok?

Ez nagyon messzire vezet. Komoly viták vannak ebben, sok filozófus azt mondja, az volna az ideális, ha az ember választhatna. Amiben nem választhat, ott nyugodtan azt mondom: Isten balkezesnek teremtette. Vagy vörös szeplősnek. Vagy színtévesztőnek. Nagy kérdés, ide soroljuk-e a melegséget, vagy – a filozófusok szájíze szerint – azt képzeljük, hogy szétnéz a fiatal és választ, mint egy árumintakönyvből? Ez nagyon modern gondolkodásmód, és nem hiszem, hogy így működne. Például én nem ezt választottam volna. Kellett ez a fenének!

"Nem választottam volna a melegséget" Fotó: Bielik István - Origo

Nemrég sokat vitáztak J. D. Salinger regénye, a Zabhegyező újrafordításán, a Rozsban a fogón, mi is megírtuk róla a véleményünket. Mit gondol, helyes így átnevezni a klasszikusokat?

Gyepes Judit fordítása nagyon jó, erős húzása van, de nagyon felfűszerezi az eredetit. Utána a kevésbé fűszeres Barna Imre-fordítás talán visszafogottabbnak hat, csakhogy az sokkal hűségesebb. A Zabhegyező cím Gyepes Judit szellemi tulajdona, miért venné át az új fordító? Főleg, ha nem is az a címe a könyvnek? Én üdvözlök minden ilyen próbálkozást, már csak azért is, hogy a közönség lássa, a fordítás érdekes munka, és többféle módon lehet csinálni. Hogy ne tévesszük össze a fordított szöveget az eredetivel!

A könyvében van egy szöveg Berlinről. Budapestet mostanában mennyire tartja élhető városnak melegként?

A párommal meg vagyunk elégedve vele, de már nem vagyunk fiatalok, és én már nem is járok meleg helyekre. Észrevettem, hogy a jelenlétem riasztó: a fiatalok tisztelettel, halkabban kezdenek beszélni, ott az a bácsi, mondják, és kicsit úgy érzem magam, mintha a gyámügytől lennék ott ellenőrizni. Mi egy polgári világban mozgunk, sok meleg ismerősünk van, sokan mások meg semlegesen vagy érdeklődve viszonyulnak hozzánk. Olyan helyen nem nagyon járok, ahol emiatt félnem kellene.

Az rettenetesen szomorú, hogy a melegfelvonulás rácsok között zajlik, de az is nagy szó, hogy van.

Még mindig ott tartunk, hogy van olyan politikus, aki szerint külvárosba kéne helyezni, mert rongálja a világörökséget. Bécsben persze nem rongálja a Ringet.

Ebben mintha nem sok haladás látszódna az utóbbi években. Sőt.

Biztos nevetséges az optimizmusom, de azt gondolom, hogy egy kicsit előreszaladtunk, és csak most kezdenek az emberek rájönni, hogy mi ez az egész. Most döbbennek rá, hogy ez nemcsak valami puccparádé, hanem teljesen komoly, és tényleg beférkőzünk a társadalomba. Ez lesz, ezzel együtt kell élni.

Mert a mulatságos buzi az mindig oké volt, a faluban is nevettek rajta, de hogy teljesen normális melegek?

És valóban, mi át kívánjuk hangolni a társadalom felfogását. Ez komoly munka, és ide-oda kilengésekkel jár.

A könyv mottója szerint titok az, amiről mindenki tud, de mindenki tudja róla azt is, hogy titok. A melegség egy ilyen nagy titok?

Annyiban igen, hogy ez mindig azon múlik, hogy az illető közli-e. Ön se tudná, hogy meleg vagyok, ha nem mondtam volna. A nyelvészetben ezt úgy mondjuk, hogy ez egy beszédaktus. Mintha a nevemet mondanám meg. Ezt akartam a titokkal kifejezni – én vagyok a titokgazda, én döntöm el, hogy meddig kívánom ezt hordozni magamban.

Van olyan meleg, aki sokáig gyávaságból őrzi, van, aki jogos vagy paranoid félelemből, de olyan is van, akit ez szórakoztat. Évtizedekig lehet ezzel játszani. De látja, megint a vicces oldaláról beszélek, ahelyett hogy elmondanám, micsoda gyötrelem lehet egy kis faluban ezt a titkot hordozni.

"Át kívánjuk hangolni a társadalom felfogását" Fotó: Bielik István - Origo

Mi zökkenti ki ebből a derűből? Mitől lesz indulatos?

A hallgatók butasága. És hiába vagyok évtizedek óta tanár, újra és újra megdöbbenek.

Ez az ára annak, hogy státuszban maradt végül az egyetemen, annak ellenére, hogy közel két éve komolyan felmerült a kényszernyugdíjazása. Orbán Viktor nemrég meglehetősen érdekes dolgokat mondott az Index újságírójának kérdésére a magyar melegekről és a melegházasságról a homofóbia-ellenes világnapon. Milyen nyilatkozatokat várna vezető magyar politikusoktól ebben a témában?

Olyat, amit az angol konzervatív miniszterelnök, David Cameron mondott. Ő azért támogatja a melegházasságot, mert konzervatív, és a házasság konzervatív érték. De Orbán úr legalább nem mondta azt, hogy pártunk és kormányunk nem tűri a melegséget. És azt sem mondta, hogy húzzanak innen a buzeránsok.

Sután reagált, de nem hiszem, hogy Orbán úr különbesebben bölcs ember volna vagy oda kéne figyelni arra, hogy mit mond.

És nem is ez a dolga, vezesse az országot rendesen, de hogy mi micsoda, azt nem tőle fogom megkérdezni. Én azért fizetem, hogy rendesen kormányozzon, és nem azért hogy oktassa a magyarokat.

Az mindenképp jó, hogy a melegség téma lehet. Meg kell szokni, hogy ilyen kérdéseket tesznek fel a szemtelen újságírók. Sokan felháborítónak találták, amit mondott, főleg azt, amit nem mondott, de hát ő ennek az országnak a 45 százalékkal megválasztott miniszterelnöke. És bizony Magyarországon a melegházasságot jelenleg szerintem többen ellenzik, mint támogatják, ő pedig politikusként úszik az árral.