Egyre több applikáció és kurzus ígéri: egyszerű módszerekkel képesek elérni, hogy az olvasó sokkal gyorsabban olvasson. A sebesség állítólag akár megháromszorozható.
A Psychological Science in the Public Interest-ben most megjelent tanulmány szerint ezek az ígéretek azonban távol állnak a valóságtól. A kutatók mindenféle gyorsolvasási technikát alkalmazó applikációt vizsgálat alá vetettek, például azt a programot is, ami úgy gyorsítja az olvasást, hogy egyszerre egy szót ír csak ki nagyon rövid időre, így nem kell az olvasónak mozgatnia a szemét. A technika terjedéséről a magyar sajtó is beszámolt az elmúlt években.
A kutatók azt találták azonban, hogy az olvasás nem a szemmozgás miatt tart annyi ideig, ameddig. Az olvasásidőből csak 10 százalék telik el a szem mozgatásával. És mivel ennél a technikánál nem lehet újraolvasni semmit, sokkal kevesébe érti meg az adott szöveget a villámolvasó.
A kutatók szerint az a módszer sem állja meg a helyét tudományosan, hogy az olvasás során a perifériális látás segítségével ne szavanként, hanem bekezdésenként, akár oldalanként fogadjuk be a szöveget, mintegy cikk-cakkban haladva lefelé a szövegben. Állításuk szerint a szem erre nem képes.
Nincs tehát tuti módszer arra, hogy az olvasási tempónkat megsokszorozzuk amellett, hogy ugyanolyan mélyen meg is értsük a szöveget, mint normál tempónál.
A tanulmány kitér a híres gyorsolvasóra, Anne Jones-ra is. A 63 éves hatszoros gyorsolvasási világbajnok Jones alig ötven perc alatt olvassa el a Harry Potter egy részét, és huszonöt percbe telt elolvasnia Harper Lee új könyvét, a Ne bántsátok a feketerigót! folytatását. Jones-ról és negyven év alatt kifejlesztett gyorsolvasási technikájáról itt írtunk korábban.
Jones állítása szerint nem sorról sorra olvas, inkább magát az oldalt és a bekezdéseket tapogatja le a tekintetével, amit egy ceruzával irányít. Jones szerint a gyorsolvasást bárki képes megtanulni, ha elég kitartó: a legnehezebb benne az, hogy
el kell felejteni nagyjából mindent, amit korábban az olvasásról tanultunk.
Jones szerint ő pont ugyanannyi részletre emlékszik, mint azok, akik hagyományosan és lassan olvasnak.
A tanulmány szerzői egyébként nem zárják ki, hogy Jones igazat mond, és lehetséges ilyen sebességgel olvasni. A kutatók csak annyit állítanak, hogy a híres, profi gyorsolvasók valamit alapvetően másképp csinálnak, mint az átlagos olvasók, és nem ismerünk olyan módszert, amivel ez elsajátítható lenne. A fenti extrém sebességek elérésében szerintük közre játszhat az is, hogy Jones jól ismerte az adott könyv történetének előzményeit, a szereplőket, az írói stílust.
Jones a Guardiannak azt mondta a tanulmányról, hogy a kutatások eredményeit többféleképpen lehet értelmezni. Elismerte, hogy az említett eseményekre külön edzett, ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy teljes mélységében megértette a könyveket, amit az is bizonyít, hogy rögtön utána beszélgetett róla újságírókkal.