Gustafsson 21 évesen írta első könyvét, utolsó regénye, a Doktor Wassers recept pedig tavaly jelent meg svédül. Az író számos irodalmi díjat és kitüntetést kapott, elnyerte a Thomas Mann-díjat, tagja volt a Berlini Művészeti Akadémiának, valamint a Mainzi Tudományos és Irodalmi Akadémiának, és irodalmi Nobel-díjra is jelölték.
1936-ban született a svédországi Vasterasban, és filozófiából doktorált. Hosszú ideig élt Amerikában, ahol 1983-tól az Austini Egyetem professzora volt, kreatív írást és filozófiát oktatott. 2006-ban vonult nyugdíjba.
Számos művét több mint tucatnyi nyelvre lefordították. Az Egy méhész halála című regénye – egy rákban szenvedő, az életével számot vető méhész fiktív naplója – a kritikusok és a közönség körében is nagy sikert aratott, amikor a hetvenes évek végén megjelent. A magyar fordítás 1986-ban, az Európa Kiadó gondozásában látott napvilágot.
Gustafsson így írt róla:
Könyv a fájdalomról. Utazás oda, ahol a fájdalom uralkodik, és a fájdalom nem tűri meg a riválisokat.”
Amikor arról kérdezték egyszer, hogy honnan nyeri az ihletet, ezt válaszolta: „Hallgatok és figyelek. Az alkotásnak nincsenek szabályai. Egy regény ötlete származhat valami apróságból, amit mond valaki, vagy egy megpillantott arcból. Egy rabbi egyszer azt mondta nekem: amikor az Isten Mózeshez szólt abból a bokorból, a hangja nem mennydörgött, hanem nagyon gyöngén szólt. Erősen oda kell figyelni erre a hangra” – mesélte.