Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Karátson Gábor 1935. május 21-én született Budapesten. Egyetemistaként 1956-ban szerepet vállalt az ELTE forradalmi bizottságában; a megtorlások idején börtönbüntetésre ítélték, és kizárták az ország összes felsőoktatási intézményéből.
Az alkotó 1968 óta rendszeresen szerepelt képzőművészeti kiállításokon. Nagy hatással volt rá Klee, Vajda Lajos és Bálint Endre festészete, majd önálló utakon járva a természet, a napi újsághírek képei és a Biblia ihlették táblaképeit, bibliai akvarelljeit.
Több művészeti és filozófiai könyv szerzője, lefordította Lao-ce Tao te king című művét és a Ji king-et. Ötvenhatos regény című önéletrajzi ihletésű könyvében könyörtelen őszinteséggel néz szembe korosztályának sorsával: a világégés és a kommunista diktatúra idején felnövő nemzedék tagjainak sokféle útját idézi fel, azokét, akik így vagy úgy részeseivé váltak az 1956-os forradalomnak, börtönökben sínylődtek, megérték a rendszerváltozást is, nemegyszer szereplőivé válva az akkor lezajlott eseményeknek.
Utolsó regénye, A csodálatos kenyérszaporítás 2014-ben jelent meg.
Karátson Gábor 1995-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét, valamint Nagy Imre-emlékplakettet vehetett át. Munkásságának elismeréseként 2003-ban Munkácsy Mihály-díjat, 2005-ben József Attila-díjat kapott.
A Kossuth-díjat 2006-ban vehette át festői, irodalmi, műfordítói életművéért és oktatói tevékenységéért, 2014-ben pedig Prima díjjal ismerték el munkáját.
A kétezres évek elején az Ökotáj folyóirat kérdésére – kicsoda valójában Karátson Gábor? – a művész így válaszolt:
Hát ez az a kérdés, amelyre én nem válaszolhatok.
"Ez vagy kiderül egyszer, vagy megmondják nekem valahol. Igen, például megyek egy szakadékban, szembejön valaki, és megmondja. De ha tudom is, ki vagyok, akkor sem mondom meg. Ha megtenném, megölném magamat."
