Ha kulcs van a kezedben, van esélyed az életben

Chiharu Shiota, Emlékeső című képzőművészeti installációjának, megnyitó előtti sajtóbejárása Szentendrén

Chiharu Shiota világhírű japán képzőművésznek május 13-án nyílt kiállítása Szentendrén. Az Emlékeső című installációban Shiota több ezer kulcsot fűzött össze egy vörös fonalakból szőtt hálóval. A művész hasonló kiállítása a Velencei Biennálén hatalmas sikert aratott. Chiharu Shiota a magyarországi megnyitó előtt nyilatkozott az Origónak.

Miután közzétette Magyarországon a felhívását, hogy kulcsokat és személyes történeteket kér az installációja elkészítéséhez, 22 ezernél is több kulcs és közel 150 történet érkezett. Meglepetésként érte ez az érdeklődés, vagy általában ilyen nyitottságot tapasztal a kortárs képzőművészet, a hasonló projektek iránt?

Meglepetés volt, hogy alig több mint egy hónap alatt ilyen hihetetlenül sok kulcs gyűlt össze. Óriási támogatás a kiállításnak, hogy rengetegen küldtek kulcsokat és kulcsok mögött rejlő történeteket. Ez jól mutatja az itteni emberek nyitottságát, de az érdem elsősorban a szentendrei múzeumé, amely hihetetlen professzionalizmussal szervezte meg a kulcsgyűjtő kampányt. Sok múlott azon, ahogyan a Ferenczy Múzeumi Centrum kommunikált az emberekkel: a Velencei Biennáléra készült alkotásomhoz például sokkal hosszabb időbe telt összegyűjteni a kulcsokat. Nem is tudom, itt hogyan gyűjtöttek össze ilyen hatalmas mennyiséget ennyire rövid idő alatt.

Milyen új inspirációt merített a magyarországi történetekből? Hogyan változtatták meg az itteni benyomások a Velencében kiállított, eredeti elképzelést?

Velencében egy nagyon hasonló installációt készítettem, de valahogy az volt az érzésem, hogy még nincs igazán készen. Úgy éreztem, hogy az anyagban, amivel dolgozom, még vannak lehetőségek. Ezért mindenképpen folytatni akartam a munkát. És ezt is tettem - legutóbb Sydneyben és Milánóban, de a mostani valóban

attól különleges, hogy minden egyes kulcs, amelyik az installációban látható, magyaroktól érkezett, és szorosan kapcsolódik az új helyszínéhez, a Szentendrei Képtárhoz is.

Elmondása szerint az alkotásában a kulcsok emlékeket szimbolizálnak. De képzőművészként bizonyára tárgyként is hatnak Önre. Mire asszociál a formájuk alapján?

A kulcsok nagyon különbözőek lehetnek, de egy tulajdonság alapvetően összeköti őket. Szerintem általában úgy néznek ki, mint egy emberalak, és általános jellemzőjük, hogy egy nagyobb fejhez egy pici test társul. Ez az emberi forma szinte mindig egyformán érvényesül.

Chiharu Shiota világhírű japán képzőművész. Fotó: Szabó Gábor - Origo

Előfordul, hogy a sok ezer közt egy igazán különleges kinézetű kulcs megmozgatja a fantáziáját, és más, kiemelt szerepet szán neki a művében?

Valóban sokféle különböző kulcs létezik. Ha egy igazán rendhagyó formájút találok, elkezdek gondolkodni: honnan kerülhetett vajon ide ez a kulcs? Hogyan és mire használták? Nem minden kulcshoz kötődik különleges történet, de van, amelyik valóban kirí a többi közül.

Ezekkel a kulcsokkal különböző életek különböző emlékei gyűlnek össze,

hiszen ez a rengeteg kulcs rengeteg különböző emberé volt.

Említette a történet szót, ráadásul az installáció fonalból készült, és több nyelvben is létezik a történet fonala kifejezés. Ön szerint fontos, hogy az alkotása történetet mondjon el, vagy fontosabb az, hogy érzelmeket váltson ki?

Mindkettő fontos, de számomra lényegesebb az érzelmi oldal. Ha azt gondolnám, hogy a történet a fontosabb, akkor mindent szavakkal írnék le. De én egy vizuális művész vagyok, és az emberek azért jönnek el a kiállításomra, hogy megnézzék a munkámat, és az az érzelmeikre hasson. Nekem az érzések a legfontosabbak.

Installációjában nemcsak az emlékeket megjelenítő kulcsok vagy az azokat hálóként összekötő fonal, hanem a színek is nagyon fontosak. Mi a nagyon meghatározó vörös szín szerepe?

A vörös szín a testben áramló vér színe is. Így

a kulcsokat is egyfajta véráram köti össze. Ráadásul Japánban azt tartják, hogy már akkor, amikor egy kisbaba megszületik, összeköti őt a jövendőbeli férjével vagy feleségével egy láthatatlan, nem tapintható, nem anyagi vörös szál, egy vörös vonal.

Valamint a vörös, illetve a piros szín a sors, a végzet színe is.

Egy olyan nagyszabású installáció elkészítése, mint amilyen az Emlékeső, hosszú időt vesz igénybe, még úgy is, hogy jelenleg például közel 20 munkatárs dolgozik rajta. Ön nem is tud mindig személyesen jelen lenni a folyamat során. Milyen instrukciókat ad ilyenkor a kollégáinak, hogy az Ön elképzeléseit tükrözze a végeredmény?

A kollégák közül van, akivel már 16, sőt, 18 éve együtt dolgozunk. Nagyon jól ismerjük egymást. Kezdetben az ilyen jellegű együttműködés nehéz volt, de mostanra ez megváltozott. Annyi kiállításom van, sokszor azonos időben, hogy egyszerűen nem tudok mindenhol végig ott lenni, bármennyire szeretnék. De az alkotási folyamat során mindennap beszélünk, és folyamatosan küldenek nekem képeket arról, hogy hol tartanak a kivitelezésben.

Készül az Emlékeső című installáció. Fotó: Szabó Gábor - Origo

Egy korábbi installációjában kulcsok helyett cipők szerepeltek, amelyekhez szintén személyes, emberi történetek kapcsolódtak. Akkor el is mesélt egy nagyon megható történetet: egy tolószékbe került férfi vásárolt magának egy pár cipőt abban a reményben, hogy egy napon még fog tudni járni. Amikor rádöbbent, hogy erre már sosem lesz képes, ezt a pár cipőt küldte el a kiállításhoz. A kulcsokkal kapcsolatban is találkozott ennyire drámai történetekkel, esetleg most, Magyarországon is?

Nagyon sok kulcs volt valaha olyasvalakié, aki már meghalt. Sokszor fordul elő, hogy a ház még áll, de az eredeti lakói már nem élnek. Amikor új tulajdonoshoz kerül a ház, a régi kulcsokra egy idő után már nincs szükség. De emlékek továbbra is kötődnek hozzájuk. Sok kulcs kerül így hozzám. Ilyen szempontból van hasonlóság a kulcsok és a gazdátlanná vált cipők között. Egy fölöslegessé vált kulcs szinte mindig egy ember halálához kapcsolódik.

Ezek szerint az Ön installációja nem egyszerűen a múlt emlékeit, hanem nagyrészt elmúlt életek emlékeit hordozza. Ennek ellenére Ön korábban azt mondta, hogy a jövőről ugyanannyira szól a műve, mint a múltról vagy a halálról. Hogyan lehetséges ez?

Egy kulccsal mindig ki tudunk nyitni egy ajtót. Akinél kulcs van, az beléphet egy másik világba. Ha kulcs van a kezedben, akkor van esélyed az életben. A kulcs megoldást jelenthet, választ egy problémára. Ez már mind a jövő felé mutat. A kulcsban egyesül a múlt és a jövő.

Az Ön számára hogyan alakul a közeljövő? Tervez hasonló kiállítást még máshol is bemutatni a világon, vagy már új tervek foglalkoztatják?

Ezt még nem tudom. Legközelebb Bázelben dolgozom majd, az Art Baselen állítok ki. Annak a művemnek a bőröndök állnak a középpontjában.

Chiharu Shiota szentendrei kiállítása május 13-tól látható. Fotó: Szabó Gábor - Origo

A bőröndök milyen jelentést hordoznak az Ön számára?

Az emberek bőrönddel utaznak, így az elsődleges gondolat az, hogy a bőröndben mindig az van, ami szükséges. Tehát egyrészt a legszükségesebbeket jelenti. De egy bőröndben elfér egy élet is. Úgy érzem, manapság mi, emberek, úton vagyunk, anélkül, hogy úticélunk lenne.

Az emberi élet maga is egy utazás, de az ember soha nem tudhatja pontosan, hová tart ezen az utazáson.