A rangos elismerés természetesen Simó Szabolcs munkáját dicséri, de jelentősége az országimázs szemponjtából sem elhanyagolható. A CBRE pályázatán ugyanis a zsűri tagjai napszakok szerint is kategorizálják a beérkezett fotókat, így a 24 órás összeállításban Budapest kifejezetten előnyös, fényárban úszó arcát mutatja.
Simó Szabolcs még a Hargita Nándor szerkesztette Indafotó fénykorában kezdett egyre intenzívebben foglalkozni a fotózással, akkor még aktív közösségi élet folyt a képmegosztón. „Itt ismerkedtem meg Kerekes Zoltánnal, akivel sokat beszélgettünk, majd elkezdtünk közös fotós túrákat tenni a városban. Előre sosem terveztünk, csak jártuk a várost és fényképeztünk. 2011 decemberében aztán a Duna-parton sétálva egyszer csak különös fényárra lettünk figyelmesek. Akkor láttam először fényvillamost és akkor készítettem az első képemet róla” – meséli Szabolcs.
Szabolcs azért nem ezzel a fotóval pályázott, mert mindenképpen új anyaggal szerette volna megmérettetni magát. Mára egyébként annyira népszerű a fényvillamos a fotósok körében, hogy decemberben a megállók szinte dugig vannak: mindenki a legjobb a szöget keresi.
Ha az Indafotón azóta csökkent is a lelkesedés, és a közös túrák el-elmaradoztak, néhányan még mindig összejárnak. „Berkecz Zoltánnal minden évben újra nekivágunk a hideg téli estéknek, hogy valami újat tudjunk kihozni a már oly sokszor lefotózott – és a külföldiek számára jobbára még mindig ismeretlen – karácsonyi fényvillamosból. A nyertes fotót is az egyik ilyen séta alkalmával készítettem tavaly decemberben.”
Most már nemcsak a szembejövő villamosra figyelt, hanem a város nevezetességeit is igyekezett kiemelni: a Lánchíd és a budai rakpart éppen annyira a koncepció része, mint a villamos. Innentől már csak a menetrendet kellett figyelnie, és ha sikerült jól időzítenie, akkor a tizenhárom másodperces exponálást követően valóban fénnyé alakult a villamos.
Simó Szabolcs a környezettan BSc szak elvégzése után jelenleg a Tudománykommunikáció a természettudományban mesterképzés másodéves hallgatója, de a fotózás már nem csupán hobbi számára.
„Akárhova megyek, akármit látok, a legjobb kompozíciót, a legjobb fényeket keresem, állandóan ötletelek, még akkor is, ha nincs nálam a fényképezőgépem. Így készült el idén nyáron a Transylvania Timelapse című, Erdélyről szóló kisfilmem is a családi kirándulásunkon, de természetesen nem akarok és nem is tudnék megválni a fényképektől.”
Szabolcs előszeretettel fényképezi a budapesti hidakat, a fényvillamos hátterében sem véletlenül a Lánchíd tűnik fel, de a Duna-part és a Gellért-hegy vonzza igazán. Ahol a város szívében is egyedül lehet.
Aki még több fotóra kíváncsi, annak érdemes belelapoznia Simó Szabolcs portfóliójába.