15 kemoterápia után is színpadra áll Schuster Lóri

Ha létezik ember, aki azt kívánná, hogy a színpadon haljon meg, akkor az Schuster Lóri, a P. Mobil frontembere. Lassan egy éve küzd a rákkal, tüdőgyulladással indult, de szerencséje volt, akkor észrevették, hogy valami nincs rendben. Azóta többször megműtötték, a máját két részre választották, az egyik részéből eltávolították a daganatot, a másik részét pedig leválasztották, és április végén teljesen el is fogják távolítani. 

• Kisfiával nem találkozhat, kisebbik lányával tizenkilenc év után újra beszélnek.
  
• Fatalistának tartja magát, a színpadra feláll, de még nem érzi magát százasnak.
• Sosem tartotta magát zenésznek, tükröt mutat a zenekarnak.
• Szerinte farkasokat kell nevelni, nem kutyákat.

Mit mondanak az orvosok?

A májam másik részének regenerálódnia kell, hogy ellássa ezt a nagy barom testemet. Ha nem fog működni, akkor rendelhetek magamnak egy új májat az eBay-ről. Már túl vagyok tizenöt kemoterápiás kezelésen, de elhatároztam, hogy ezt végigcsinálom.

Elhatározta, hogy ezt végigcsinálja Fotó: Csanádi Márton - Origo

Látom, a humorod még nem hagyott el. A kisfiaddal beszéltetek a betegségről?

Nem volt rá lehetőségem. Olyan tiszta szívű kis ember, hogy hihetetlen. Pár éve kérdezte tőlem, „apa, te öreg vagy?”, mondtam neki, hogy „hát Jánoska, én már elég öreg vagyok”, és erre elkezdett sírni. Mire megvigasztaltam, nagy nehezen kinyögte, hogy ő azért sírt, mert azt hitte, én nem vagyok öreg. Később is beszélgettünk a halálról, lehidaltam, amikor elmondta a reinkarnációt, úgy, hogy előtte sosem beszéltünk erről. Teljesen vidáman mesélte, hogy ha meghalunk semmi baj, mert utána újra megszületünk.

És a lányok? Úgy tudom, két lányod van.

Igen, két lányom van, Katinka és Lili. Most már a kisebbikkel is tartom a kapcsolatot, akivel tizenkilenc évig nem találkoztunk, de most meg a kisfiút nem láthatom.

Miért?

Az anyja nem engedi. Úgy látszik, nekem ez a keresztem, hogy mind a három nő, akivel együtt éltem, és akiktől a gyerekeim születtek, ezt csinálja velem.

A súlyos betegség ismeretében nem értékeled át a családodhoz való viszonyt?

Nincs szükség rá.

Azt nyilatkoztad, hogy az orvosok öt évet adnak, nem kéne erős kompromisszumot kötnöd magaddal?

Fatalista vagyok, lesz, ami lesz. Teszem a dolgom, amíg lehet.

A kisfia azt kérdezte tőle "Apa, te öreg vagy?" Fotó: Csanádi Márton - Origo

Mikor állhatsz újra színpadon?

A zenekar játszik nélkülem is. Igaz, ilyen sokáig még nem voltam távol. Néhány koncertre tudtam elmenni, de nem vagyok százas. A fellépéseket változatlanul én szervezem, igaz, van, aki segít. A mostani lemezünk szövegének a kétharmadát is a kórházban írtam meg.

Mi motivál még negyvenöt színpadon töltött év után is?

Éppen valamelyik reggel gondolkodtam azon, hogy bennem nagyobb rugó van, mint a többi emberben. Szeretem a dolgokat végigvinni. Negyvenhatodik éve csinálom a P. Mobilt (korábban Gesarol – a szerk.), nem is volt rendes főállásom soha.

Volt egy korszak, ami végérvényesen befejeződött.

A régi öreg profik mentek el a zenekarból, Póka Egon, Németh Gabi, Papp Gyula. Gyakorlatilag Sárvári Vilivel, a szólógitárossal vagyunk a törzstagok. Az énekes srác és a ritmusszekció nagyon fiatal, huszonévesek, a billentyűsünk még nincs negyven, ők még szeretnek játszani. Velük tudtunk készíteni egy új nagylemezt. Mondhatnánk azt is, innentől számít az új felállás P. Mobilnak. Az új csapat letette a névjegyét. Már nemcsak a régiek által a különböző korszakokban írt dalokat játsszuk, hanem az újakat.

Úgy érzi, benne több rugó van, mint másokban Fotó: Csanádi Márton - Origo

Sosem tartottad magad zenésznek, miért?

Nagyon fontos, hogy zenészt említettél, mert én tényleg nem vagyok az, a szó hagyományos értelmében. A legkisebb mértékben sem. A nem hagyományos értelmében pedig ízig-vérig az vagyok. Szöveget írok, és még sok olyan dolgot, amit a zenészek nem csinálnak. Amellett, hogy menedzserkedem, tükör is vagyok a zenekarnak.

Hogy érted azt, hogy tükör vagy?

Én vagyok az, aki megmondja a magával kurvára elégedett embernek, hogy amit csináltál, az egy nagy szar. Vagy egyszerűen beledobom a demókazettát a kukába. Általában a zenészek egymás közt nem viselkednek így. Italozás közben egymás hátát veregetik, de ez nem visz előre a dolgokat.

Mennyire követed nyomon a zeneipart?

Szakmai kérdés, hogy az ember tudja, ki mit csinál. Akik a mai világban menedzserkednek a mostani magyar sztárok mellett, fogalmuk sincs semmiről. Ez a szakma megteremti azokat a lehetőségeket, hogy létezzenek ezek a play backre játszó, egymást utánzó zenekarok.

Ezért írtad az egyik dal szövegében, hogy „nem hallgatok rádiót, ugyanazt a háromszáz számot”?

„Én láttam sírni a srácot, mikor a zenekar Hendrixet játszott”, csak hogy folytassam sort. És ez valóban így van. Nem azt mondom, hogy nincsenek olyan zenekarok, akiket szeretek, de egyre kevesebb. Mostanában az amerikai Black Stone Cherryt hallgatom, igazi kentuckyi parasztgyerekek, úgy nyomják, mint a varacskos disznó.

Azt sem szereted, ha veletek együtt említik a többi zenekarral csak azért, mert egy rendszerben, egy időben kezdtétek a pályát. Miért?

A P. Mobilnak a magyar szórakoztatóiparhoz és ezekhez a zenekarokhoz semmi köze, sem koncepcióban, sem zenében. Nem szeretem, ha egy szemétkosárba raknak minket, inkább alkalmazni kellene a szelektív hulladékgyűjtést. Ezt halál komolyan mondom. Egyszer Póka Egonnal voltunk egy felvidéki barátunknál, aki elővette a gitárját, és elkezdte játszani a Ha volna két életem című munkásőrdalt. Megkérdeztük tőle, „ha mi ilyen zenéket hallgattunk volna, akkor szerinted mi milyen zenét játszanánk? Nem lehet a P. Mobil zenéjét a rockzenekari hangszerekkel eljátszott vendéglátó-ipari zenéhez hasonlítani.

Az Omega hamarosan koncertezik a Budai Ifjúsági Park emlékére. Ti is gyakran felléptetek a Parkban, pedig a rendszer elnyomta a zenekart, de mégis hogyan sikerült ott koncertezni?

Azért hívtak meg minket, mert jól játszottunk. Vagyis Bergendy Pista kért fel minket előzenekarnak. A koncert olyan jól sikerült, hogy újra és újra meghívtak minket. Végül kaptunk egy saját napot, a keddet. Tíz évig legalább csináltuk, és három-négyezer ember mindig volt a koncertjeinken.

Rajnák Lászlóról, a park igazgatójáról azt olvastam, hogy nagyon szigorú ember volt. Hogyan tudtatok mégis rendszeresen fellépni?

Rajnák László, aki arról lett később híres, hogy letartóztatták, mert sikkasztotta az ötforintos belépőket, mindig azt mondta selypítve, „Schuster, szétrúgom a picsádat!”. Mindig kitaláltam valamit, csináltunk egy pár balhét. Egyszer szereztünk egy ködgránátot, amit begyújtottunk, és a park eltűnt egy órára a ködben. Volt, amikor robbantottunk is, és elment az áram, de miattunk szakadt le a mennyezet nagy része. De valahogy engem kedvelt, az sem érdekelte, hogy a seggemig ér a hajam.

Mindig csinált valami balhét Fotó: Csanádi Márton - Origo

Megjelent egy speciális magazinmelléklet is az új, Farkasok völgye Kárpát-medence című lemezhez. Ott szóba került, miért ez lett az album címe.

Farkasokat neveljünk, ne kutyákat, erre gondolsz?

Igen, arra.

Mert meg kell védeni, ami a miénk. Amikor írtam a dalt, eszembe jutott, hányszor tették tönkre és akarták elvenni a Kárpát-medencét. Itt élünk, ez a mi hazánk, és talán világossá vált, hogy békés úton nem lehet megvédeni. Ki kell állni magunkért.

„Én, Schuster Lóránt fogadom, hogy egész életemben Schuster Lóránt maradok!” – ez a felirat olvasható a pólódon. Mit jelent Schuster Lórántnak lenni?

Kitartást. A P. Mobil is ezt jelenti nekem. Mi benne vagyunk az emberek agyában, szívében és lelkében.

És Schuster Lóránt változtatna valamit Schuster Lóránton, ha már maradni akar? Elégedett vagy az eddigi életeddel?

Azzal, amit elértünk, elégedett vagyok. De ha arra gondolok, mit érhettünk volna el, ha nincs ez a sok besúgó, belügyes, baromarcú kommunista a velejéig romlott Kádár-rendszerben, akkor nem.