Általában jobban szeretjük klubokban, bárokban hallgatni az élő dzsesszt, de a Patricia Barber élményt megérte koncertszínpadon, a szokásos alapzaj nélkül végigélni vasárnap este. Ez persze valahol szükségszerűség is nála.
A zongorista-énekesnő bandája nagyon halkan, nagyon finoman játssza a dzsesszt. Ez egyébként nagyon belsőséges hangulatot ad. Mintha valaki titkokat súgna az ember fülébe. Annyi hátránya mondjuk van, hogy a köhögés, a táskák cipzárjainak huzigálása meg az ilyesmi háttérzajok komoly zavarót tényezővé válhatnak.
Amikor azt mondjuk, hogy Patricia Barber otthon érezte magát a MOM Kulturális Központ színpadán, nem feltétlenül arra gondolunk, hogy a zenéléshez levette a cipőjét és a zokniját, de valahol ez is része az összképnek.
A legendás hangú dzsesszénekesnő egy nagybőgős és egy dobos társaságában játszott vasárnap este. A koncert még dzsessz mércével is spontán és könnyed volt, rengeteg improvizációval, meg a zenekartagok közötti kölcsönös forclizásokkal.
Patricia meg nagyon laza volt. Ledobta a surcit, a zoknit, ide-oda tologatta a mikrofont, nyomkodta a táblagépét (valószínűleg a kották miatt), a mobilját meg volt, hogy becsúsztatta a hangszer húrjai alá, hogy így tompítsa azokat.
A koncert minden téren kiemelkedő élményt nyújtott, Barber mind énekesként, mind zongoristaként virtuóz, a kísérői nem különben. Nálunk eddig ez volt az év dzsessz koncertje.