Tulassay Tivadar

I. Bevezetés

A gyermekgyógyászat az orvostudomány késői gyermeke. Csak a 19. század második felében jelent meg önálló szakterületként általánosan. A gyermekbetegségekről azonban - különösen azok ragályos formáiról - sokszor találunk említést korábban is, s már az ókori orvosi leírásokban találkozunk ma is használatos fogalmakkal (pl. Királyok Könyve). Sőt az első ismert gyermekbetegségekkel foglalkozó könyvet a perzsa Razes írta a 9. században.

A gyermekgyógyászat története évszázadokon keresztül visszatükrözte a társadalom gyermekkel való kapcsolatát. A gyermek a régi időkben - a magas születésszám és a magas halálozás miatt - egészen felnőtt koráig a társadalom csökkent értékű tagja volt. Különösen így volt ez a beteg gyermekekkel: a beteg vagy nem életképesnek gondolt újszülöttet egyes társadalmakban el is pusztították - gondoljunk csak az ókori görög Taigetoszra.

1. ábra

2. ábra

3. ábra

A 20 század végére elterjedt profilaktikus szemlélet, a gyermek felértékelődése (ami összefügg az alacsony születési aránnyal) és nem utolsósorban a technika fejlődése miatt mára már a magzat esetleges betegségeiről is tudunk tájékozódni, sőt egyes elváltozásokat akár a méhen belül is gyógyítani tudunk.