Videó az ügyetlenkedéseinkről - 11:42 p
Motorral egykerekezni nem egyszerű, de annál látványosabb produkció, ezért érthető módon a legtöbb motorosban ott bujkál a kisördög, hogy elkápráztassa az utca népét és a cimborákat. A dolognak persze rengeteg kockázata van, a látszólag könnyű és sikeres mutatványok mögött sok-sok év gyakorlása feszül nem kevés buktával is a háttérben, amelyet szívesen persze senki nem ver nagydobra. Van tehát ez a kettősség, szeretnék vagánykodni, de nem tudom miként kezdjem el, ráadásul féltem a motorom, drága volt, hitel is van még rajta.
Mit tesz ilyenkor egy valamirevaló, jól szocializált motoros egyed, természetesen elkezd kutatni egy olyan hely után, ahol a fenti képtelenséget tanítják. Némi kutakodás után megtudjuk, hogy a Hungaroringen épp véletlenül működik egy ilyen iskola Erdős Csaba vezérletével, akiről annyit érdemes tudni, hogy bármivel tud egykerezni, amelynek kettő vagy annál több kereke van. Csaba egész zsenge korában kezdte el ezt a műfajt, hogy motorépítőként, szerelőként, futárként, endúróversenyzőként, autós és motoros gyorsulási bajnokként végül, mint hivatásos streetfighter érje el karrierje csúcsát, bár gyorsulási ambícióiról a mai napig nem tett le elmondása szerint.
A helyszín a Hungaroring egy néptelen betonplacca, ideális hely a szárnypróbálgatásra, kárt nemigen tehetünk semmiben, legfeljebb a magunkra húzott páncélmellényben és a gépparkban. A felbójázott pálya mintegy 120 méter hosszú, előtte állnak a taneszközök, élénksárga Suzuki DRZ-400-as crossmotorok. Csaba elmondása szerint nem tuningoltak, nem alakítottak át rajtuk semmit, egyedül a gyárilag szerelt bütykös terepgumikat cserélték simára, mert azzal könnyebben megy a móka.
A reggeli becsöngetés után rövid elmélet következik a gépekről, az egykerekezés tökéletes kivitelezéséről, majd rögtön belecsapunk a gyakorlati részbe, beöltözünk és irány a pálya. Szlalomozással indítunk ülve, állva, átvetett lábbal a nyereg felett, egy rövid hátsófék-gyakorlat, majd hirtelen azon kapjuk magunkat, hogy Csaba közli: most jön az egykerék, és azzal a lendülettel be is mutatja a tőlünk elvárt feladatot.
Az egyhengeres DRZ egy gyors csuklómozdulatra feldobja az elejét, majd Erdős mester holtponton tartva a hátsó fékkel-gázzal szépen elpöfög vele a pálya végéig és vissza. Nagyokat nyelünk, szerencsére nekünk "csupán" az a dolgunk, hogy gyakoroljuk a motor elejének felemelését, amit 20-30 centi után vissza is kell ejtenünk a hátsó fékkel, illetve gázelvétellel. Rövid gyakorlás után rájövünk, hogy ez nem is olyan nagy kunszt (persze ez főleg a motor nyomatékának és pillekönnyű súlyának köszönhető), így Csaba biztatására egyre magasabbra emeljük az első kereket.