A motor téli tárolásának rejtelmei

Akárcsak a lekvár és a befőtt, a motorok többsége is meghálálja, ha télire egy szép nyugodt helyre rakjuk pihenni, hogy aztán tavasszal elővéve maradéktalan legyen a használati élvezet. Nem mindegy azonban, hogy a több hónapos kényszerpihenőnek hogy és hol vág neki a paripa, ezért aki hosszú távra tervez kedvencével, feltétlenül olvasson tovább!

Akár tetszik, akár nem, honfoglaló őseink szerint teljesen jó volt a Kárpát-medence klímája a szélfútta sztyeppék és didergős Ural menti környék után, így aztán szépen be is húzták a kéziféket, hogy nekünk maradjon a klasszikus négy évszakos éghajlat. A tavasz-nyár-ősz kombóval nincsen gond, de sajnos itt van a tél is, amely - és most elnézést minden kedves télisport-rajongótól - motoros szemmel bizony elég elfuserált évszak latyakostul, mínuszostul, némi felsózással és kátyúveszéllyel tarkítva.

A nyafogásnak peresze nincs sok értelme, helyette inkább próbáljuk meg a lehető legjobb körülményeket biztosítani a pihenőre kárhoztatott motorunk számára, amely tavasszal garantáltan meghálálja majd az elpakolás előtti macerát. A legjobb persze az lenne, ha nem állna hónapokig a paripa egy helyben, hanem két-, háromhetente mennénk vele egy rövid kört, ám ez sajnos ritkán kivitelezhető, így marad a konzerválás.

Teli a tank

Az első megszívlelendő tanács, hogy ha már lerakjuk a vasat, akkor legalább arra figyeljünk oda, hogy a benzintank csurig legyen, ugyanis a félig üres tank oldalát szó szerint eszi a gyilkos benzingőz, amely évek múlva folyton eltömődő benzinszűrővel bosszulja meg magát. Kis odafigyeléssel nagyon jót teszünk a motorral.

Tisztán tavaszig

Szintén nem igényel túl nagy erőbedobást a motor szezonvégi letakarítása, amelytől ráadásul a közérzetünk is jobb lesz, hiszen mennyire más egy csillogó-villogó gépre ránézni a hosszú téli estéken, mint egy leharcolt koszos vaskupacra. Ennek szellemében mossuk ki a legkisebb zugokból is a nyári gurulások bogáráldozatait, az igazán igényesek pasztával lekenhetik az alu- és krómalkatrészeket, így tavasszal garantáltan úgy fog csillogni a motor, mint újkorában. A szépen letisztított járgányt érdemes még egyszer utoljára beindítani és megvárni, míg eléri az üzemi hőmérsékletét, majd fájó szívvel kihúzni a slusszkulcsot.

Kenjünk, zsírozzunk, olajozzunk!

A nagy álldogálás előtt érdemes még egyszer utoljára befújni a láncot, baj nem lehet belőle, és tavasszal már ezzel sem kell vacakolni. Technokraták elővehetik még a motor szervizkönyvét és megnézhetik azokat a pontokat, ahol érdemes még egy kis kenőanyagot elhelyezni. A WD-40 nevű csodaszerrel befújhatjuk az oldaltámasz forgóját, a fék és kuplungkarok tövét és még minden egyéb olyan forgó-mozgó helyet, ahol nem árt egy kis kenés.

A gumi védelme

Ha nincs a motoron középállvány, akkor célszerű motoremelő állvány(ok)ba beruházni, hogy ezzel tehermentesítsük a gumit. Olcsóbb, de kevésbé elegáns megoldás még a motor felbakolása deszkákkal, téglákkal, igazából mindegy, hogy mivel, csak a levegőben legyen a kereke. Ha a fenti praktikák közül egyiket sem alkalmazzuk, akkor úgy védhetjük még a méregdrága gumikat, hogy egy-egy kis hungarocell, esetleg polifoamlapra állítjuk a motort. Aki semmi ilyesmire nem hajlandó, annyit még megtehet vigaszágon, hogy két-, háromhetente kicsit megmozgatja, odébb gurítja a motort, így nem egy ponton terhelődik majd a gumi tavaszig.

A macerás akkumulátor

A teletankolt, letisztított, agyonolajozott motornak sajnos még maradt egy igazi Achilles-sarka, mégpedig az akkumulátor. Az autókban-motorokban használt akkumulátorokról általánosságban elmondható (legyen zselés, savas stb.), hogy nem szeretnek teljesen lemerülni, mert ez esetben képesek azt a gonoszságot megtenni, hogy már soha nem érik el a névleges kapacitásukat, vagy ami még rosszabb, egyáltalán nem veszik majd a töltést, és bánatukban tönkremennek.

Ha tavasszal nem akarunk akksi után szaladgálni, akkor érdemes kiszerelni a télire elrakott motorból (először a negatív, majd a pozitív sarut vegyük le) és fűtött helyen tárolni, háromhetente pedig feltölteni. Ennél a procedúránál vigyázni kell arra, hogy a hagyományos autós töltők sokkal nagyobb kapacitással működnek, így ügyeljünk arra, hogy nehogy túltöltsük a megóvni kívánt akksit. A legjobban akkor járunk, ha a kiszerelt akkumulátort egy csepptöltőre kötjük, ez az okos kis berendezés ugyanis folyamatosan a maximális állapotig tölti az akkumulátort, aztán kikapcsol, majd amikor egy szint alá merül az akksi, ismét rátölt. Érdemes beruházni egy ilyen kis szerkezetbe, ugyanis jóval olcsóbb, mint egy új akksi, ráadásul hosszú évekig kényeztethetjük vele magunk és közeli motoros cimboráink akkumulátorait.

Fűtött, száraz garázs

Fűtött, meleg, száraz helyről álmodoznak a motorok téli pihenő gyanánt, ám ez sokuknak nem adatik meg, sőt akad olyan szerencsétlen egyed, amelyik a szabad ég alatt várja az olvadást. Ha nincs garázsunk, de nem akarjuk egy hókupac alatt tudni a motort, érdemes kedvenc kereskedőnket, szerelőnket (esetleg többet is) felkeresni, így szinte biztos kapunk egy ajánlatot potom pénzért. A legtöbb kereskedés ráadásul nem csupán a tárolást vállalja, de a paripák tavaszi felkészítését is, így az első tavaszi napon nincs más dolgunk, mint besétálni némi készpénzzel és a slusszkulccsal, és már roboghatunk is.

Amennyiben se garázs, se tárolást vállaló kereskedő/barát/rokon nincs a közelünkben, próbáljuk meg legalább egy eresz alá állítni a szerencsétlen motort, amelyet erősen ajánlott leponyvázni. (A motor befedése egyébként a garázsban is ajánlatos, így kevésbé lesz poros tavaszig.) Sokan azt gondolják, hogy egy óriási műanyagba bugyolálva meg van oldva minden, azonban ebben az esetben csak azt érjük el, hogy szépen dunsztoljuk a jobb sorsra érdemes motort tavaszig. Motoros felszereléseket, kiegészítőket forgalmazó boltokban lehet kapni speciális ponyvákat, amelyek nem eresztik ugyan át a vizet, de biztosítanak némi szellőzést, így a motor a lehető legkisebb károsodással vészelheti át a telet. Ha a motor ki van téve a mínuszoknak, akkor evidens, hogy - amennyiben vízhűtéses - ellenőrizni kell a hűtővíz fagyáspontját, ellenkező esetben szétrepedt hűtő és csövek keseríthetik meg az életünket tavasszal.

Javítsunk, tuningoljunk!

A hosszú hideg, sötét téli napokat remekül ki lehet használni a motor csinosítására, esetleges javítására, tuningolására. Inkább a rossz időből menjen el a barkácsolásra, mint tavasszal mérgelődni az agyonterhelt szervizek miatt. Ha közel van már az olajcserének az időpontja, érdemes friss olajjal nekivágni a téli pihenőnek, így nem a lehasznált kenőanyag ülepszik a motorban.

Minden láncot, lakatot tegyünk rá

Sajnos tényként kell kezelnünk azt, hogy amit el akarnak vinni a gonosz (autó-motor-) tolvajok, azt el is fogják, ám némi ráfordítással és odafigyeléssel jelentősen meg lehet nehezíteni a dolgukat. Egy kis túlzással azt is lehetne tanácsolni, hogy a tulajdonunkban és környezetünkben lévő összes lakatot, láncot, tárcsazárat tegyük rá motorra, így értékes perceket nyerhetünk a buzgólkodó tolvajnál. A motor mellett nem árt a garázsunk védelmi színvonalát is tuningolni, egy riasztó, egy törésbiztos üvegfólia, egy plusz zár már elbizonytalaníthatja a próbálkozókat.

A ruházat tisztítása

A motor teletankolása, lemosása, felbakolása, leponyvázása, lakatolása, valamint az akksi biztonságos helyre való menekítése után jöhet a felszerelésünk karbantartása, amelyet sokan hanyagolnak a szezon alatt. Az ember nem is hinné, hogy milyen színű víz tud távozni a kádba beáztatott kordúra kabátból/nadrágból, amelyek több száz bogár földi maradványait is rejthetik. Hasonló eljárásban kell részesíteni a bukósisakunk bélését is (amennyiben ki lehet venni), tavasszal hálásak leszünk magunknak a téli tüsténkedésért. A bőrdzsekiket, ruhákat is érdemes lemosni egy enyhén nedves szivaccsal, ronggyal, majd rögtön megszárítani és impregnálóval, bőrápoló anyaggal bekenni, hogy ne száradjanak ki.

Végezetül nincs más dolgunk, mint összeülni a hasonszőrű motoros cimborákkal, és megtervezni a tavaszi, nyári túraútvonalakat, esetleg megvitatni, hogy ki mire cseréli a paripáját. Ezek többségéből persze úgysem lesz semmi, de remekül telik vele az idő tavaszig.

Nógrádi Attila