Nádasdy Ádám

II. A nyelvi változás nem azonos az írás változásával

A Halotti Beszéd első három szava:

Kódex:	Latiatuc	feleym	sumtuchel
Mai írással:	Látjátuk	feleim	szümtükhel
Mai alakja:	Látjátok	feleim	szemetekkel

Távolról sincs annyi különbség, mint első látásra hinnénk. Az első szóban, a Latiatuc-ban csak az u hang különbözik a maitól; a feleym-ben semmi; a sumtuchel és a mai szemetekkel között már több különbség van. Az azonban, hogy a kódex a [k] hangot c betűvel, a [j] hangot i-vel, az [sz] hangot s-sel jelöli, puszta kódolási kérdés, melyről ráadásul az akkori magyar beszélőknek fogalmuk se volt.

Vegyük észre viszont, hogy az egyik legjelentősebb különbség a 12. századi és a mai magyar között, hogy ekkor még nem használtak névelőt. Azt mondja a szöveg: odutta vola neki Paradicsumut ("adta vala neki a Paradicsomot"), csakhogy a Paradicsumut előtt nincs névelő! Ez a mai nyelvben megengedhetetlen volna: itt egy komoly szabályváltozás zajlott le, mely a névelőt mostanra kötelezővé tette.