A húsevőket tartják a klímaváltozás csúcsragadozóinak

Lemondana ön a rántott húsról, hogy megmentse a Földet? Amerikai környezetvédők - ENSZ adatokra hivatkozva - azt mondják: a húsevés jobban hozzájárul a globális felmelegedéshez, mint az összes autó, kamion, repülő és hajó üvegházi gázkibocsátása együttvéve. Szerintük a vegetáriánusok az igazán etikus, környezettudatos polgárok, nem pedig az olyan húsevő képmutatók, mint a környezetvédővé vált Al Gore volt amerikai alelnök. De kik a világ legetikátlanabbjai a húsevők mellett?

A terepjárókkal járók

A nagyfogyasztású terepjárók már évek óta dobogós helyen állnak az etikátlan életmód képzeletbeli toplistáján. A városi légszennyezés ellen küzdők számára pedig továbbra is első számú közellenségnek számítanak a környezetszennyező, nagy helyet foglaló, és sokszor az utakat is jobban rongáló járművek tulajdonosai. A terepjárók nagyobb fogyasztásúak, és így több szén-dioxidot bocsátanak ki - érvelnek a környezetvédők.

A közlekedési szektor szén-dioxid kibocsátása nő a leggyorsabban a világon, és ebből a terepjárók az átlagnál jobban kiveszik részüket. Az Alliance Against Urban 4x4 (a városi terepjáró ellenes szövetség) adatai szerint, ha valaki egy évig terepjárót vezet alacsony fogyasztású autó helyett, azzal több energiát pazarol, mintha 7 évig nyitva hagyná a hűtőszekrénye ajtaját, vagy 32 évre bekapcsolva felejtené a tévéjét, vagy a fürdőszobájában 34 évig - megállás nélkül - égetné a villanyt.

Az energiapazarlók

Szinte mindenki az energiapazarlók táborába tartozik, akár vegetáriánus, akár biciklivel jár. Van, aki csak régi, nagy fogyasztású hűtőszekrénye miatt, van, aki égve hagyja a villanyt, vagy szellőztetés közben is bekapcsolva hagyja a fűtést telente, netán egy átlagosan rosszul szigetelt lakásban lakik. Az Európai Unió 2001-es adatai szerint a háztatások felelnek a szén-dioxid-kibocsátás közel 15 százalékáért, de az összes üvegházi gázkibocsátásból ennél jóval nagyobb szeletet hasítanak ki, mert az áramfogyasztás egyharmada a háztartásokban keletkezik.

A Greenpeace szerint az is energiapazarlónak számít, aki a konnektorban hagyja mobiltelefon-töltőjét, kikapcsolt tévéjét, számítógépét, vagy más elektronikai berendezését áram alatt - standby üzemmódban - hagyja. Ha valaki ügyel, hogy feleslegesen ne hagyjon égve lámpát, nem csak a villanyszámlán spórol, de már tett valamit a klímaváltozás ellen. Ennél sokkal jobb, mondják a környezetvédők, ha energiatakarékos izzókat vásárol a hagyományos égők helyett, amelyet - a tervek szerint - az Európai Unióban egyébként is fokozatosan kivonnak majd a forgalomból.

Az igazán etikus ember azonban a konyhában is odafigyel a klímaváltozásra. Kevesebb vízben főzi a tojást, fedőt használ, vagy kuktát. Akinek elektromos tűzhelye és sütője van, már a főzés vége előtt kikapcsolhatja a lapokat, és ezzel a főzést környezetbarát módon fejezi be. Az etikátlan ember azonban az elektromos tűzhelyen forral vizet, a gyorsabb vízforraló helyett, és a tűzhely közelébe, vagy napos helyre teszi hűtőszekrényét. A Greenpeace adatai szerint a háztartási eszközök lecserélése is csodákat művelhet: egy 1993-ban készült hűtőszekrény például kétszer annyi energiát fogyaszt, mint egy ma kapható.

A távolsági élelmiszereket fogyasztók

Megnyugodhat-e az, aki leszokott a húsevésről, keveset repül, nem, vagy csak kisfogyasztású kocsit vezet, és nem pazarol energiát? Az etikátlanság vádjának réme ekkor is fenyegeti. Elég, ha benéz alacsony energiafogyasztású, árnyas hűtőszekrényébe, biztosan talál olyan élelmiszert, amely a klímaváltozásért aggódók egyik legújabb ellensége: a távolsági élelmiszer. Azok a zöldségek, gyümölcsök, halak, húsok és késztermékek, amelyeket távoli országokból importálnak.

Világlátott élelmiszerek egy brazil szupermarketban

A klímaváltozásért aggódók azt mondják, hogy nem kell Spanyolországból paradicsomot, Új-Zélandról almát, vagy Kenyából petrezselymet szállítani Európába, ha itt is megterem. A távolról ideszállított élelmiszerek ugyanis gyakran repülővel, hajón, és kamionokban utazzák körbe a Földet, jelentősen - és az etikusan élők szerint feleslegesen - terhelve a környezetet. Az etikusan élők így igyekeznek csak a máshonnan nem beszerezhető élelmiszereknél választani külföldi terméket, de mint egy környezetvédő az [origo]-nak elmondta, a "keményvonalasok ezért nem esznek csokit, kivit, vagy déligyümölcsöket sem".

Az etikus életvitel azonban sokszor nehéz dilemma elé állítja a legjobb szándékú környezettudatos polgárt is. Például az igazságos kereskedelemért küzdők szerint az afrikai mezőgazdasági termékek vásárlása segíti a fejlődő országokat, és az ott élő szegények számára az így eladott termények jelentik az egyetlen bevételi forrást. Az elefántcsontparti ananász fogyasztásával segítjük Afrikát, de etikusan járunk-e el, ha ezzel közben a globális felmelegedést gyorsítjuk?