Egy megszállott autóbolond csúcsfizetéssel

Egy Porschének semmi haszna, mégis mindenki akarja - röviden így foglalható össze Wendelin Wiedeking sikerének titka. A Porsche-vezér 15 év alatt pénzgyárrá változtatta az egykor a csőd szélén álló autógyárat, így nem mellékesen ő lett Európa legjobban fizetett top-menedzsere. A megszállott autóbolond hírében álló Wiedeking azonban még nem elégedett: a Porsche és a Volkswagen fúzióján dolgozik, hogy a németek végre utolérhessék a világelső Toyotát.

"Ha sikeres vagyok, szeretném, ha jól meg is fizetnének" - szólt hozzá a topmenedzserek fizetéséről folytatott, egész Németországot megmozgató vitához Wendelin Wiedeking, a Porsche AG elnöke. A vitát - amelyben Horst Köhler államfő és Angela Merkel kancellár is megszólalt - maga Wiedeking indította útjára, azzal, hogy nyilvánosságra került, az elmúlt évben 54 millió eurót, vagyis 13,5 milliárd forintot keresett, azaz valószínűleg ő Európa legjobban fizetett cégvezetője.

Bár a vitában megszólalók többsége bérkorlátozásokat, önmérsékletet vagy legalább nagyobb nyilvánosságot követelt, mindenki igyekezett hozzátenni: nem Wiedekingre gondolnak, ő megérdemli a fizetését. A Porsche-vezér szerint a szerződését - amely a nyereséghez köti a díjazását - még a '90 évek elején írták, amikor senki nem gondolta, hogy a legkisebb német autógyár egy gyengélkedő családi vállalatból aranybányává válik: a 2006/2007-es üzleti évben 5,9 milliárd eurós adózás előtti nyereséget ért el.

"Aki 1992-ben, hivatalba lépésemkor 10 ezer eurót fektetett a Porschébe, annak ma félmillió eurója van" - jelentette büszkén Wiedeking tavaly januárban, a cég közgyűlésén, amikor a részvények árfolyama átlépte az ezer eurós álomhatárt (az árfolyam azóta volt már 1700 euró fölött is, jelenleg körülbelül 1400 eurót ér egy papír). A Porsche a legjövedelmezőbb autógyár lett: 2003-ban például a teljes bevétel 16 százaléka volt a profit. Ezt a részvényesek azzal háláltak meg, hogy 2012-ig meghosszabbították Wiedeking szerződését.

"Olyan volt, mint egy Porsche"

A Porsche a '90-es elején egyetlen modellt gyártott, a 911-est, erősen megkopott a presztízse, miközben közel állt ahhoz, hogy egy nagy konszern felvásárolja. Ebben a helyzetben vállalta el Wiedeking - négy hét gondolkodás után - az igazgatóság elnöki posztját. "Olyan volt, mint egy Porsche: senkinek nincs rá szüksége, de mindenki akarja" - jellemezte tíz évvel később az 1992-ben felkínált állást.

Wiedeking első munkanapján tüntető Porsche-alkalmazottak közt verekedte be magát az irodába, majd elbocsátott 1800 embert. "Hogy megmentsek 6000 másikat" - magyarázta később. Az új vezér átszervezte az értékesítést, racionalizálta a termelést és letörte a beszállítók árait. Ez utóbbiban olyan sikeresnek bizonyult, hogy a már-már feudális függésbe hozta a partnereket, akik hamarosan úgy kezdték emlegetni: a báró. Meg akarta mozgatni a munkásokat is: a kantin elé kiállított egy Harley Davidsont, amit annak ígért, aki a legjobb ötlettel áll elő.

A Porsche-vezér vezetési elvei szerint egy cégnek mindig mozgásban kell lennie, és az elnöknek kell jó példával elől járna. Munkatársai máig emlegetik az 1998-as Le Mans-i 24 órás versenyt, amikor az autógyári vezérek magánrepülőit a köd miatt visszafordították. Wiedeking azonban kiadta az utasítást: le kell szállni! A pilóta hiába tiltakozott, neki kellett vágnia a landolásnak, miközben a ködből előbukkanó elektromos vezetékeket kerülgette. A leszállás után Wiedeking csak nevetett: rizikó nélkül nincs élvezet! A '98-as versenyt a Porsche nyerte.

Még több fotóért klikk a képre!

"Önök, kedves versenytársaink, szintén nagyon szép kocsikat építenek, de olyan kevés haszna egyiknek sincs, mint egy Porschének" - vázolta egyszer Wiedeking, mi a különbség a hétköznapi autók, és az általa gyártott kocsik közt. A Porsche-vezér többek közt ezzel az önironikus kijelentéssel érdemelte ki, hogy 2003-ban az Aacheni Farsangi Egyesület - elsőként a gazdasági vezetők közül - az Állati Komolyság Elleni Rend lovagjává válassza. A komolytalan, de rangos elismerést azok a vezetők kaphatják meg, akik bebizonyították, igenis létezhet humor a hivatalban is.

Megszállott autóbolond

Az 1952-ben született Wiedeking főiskolás korában még kissé konzervatívnak számított: miközben mindenki Led Zeppelinre rázta a loboncát, a rövid hajú fiú Bee Geest hallgatott. De már elsőévesként eldöntötte, hogy 30 éves korára milliomos akar lenni. A példát az albérletét kiközvetítő, BMW-ben feszítő ügynök szolgáltatta: Wiedeking első vállalkozása egy ingatlanközvetítő iroda volt, amit a testvérei mai napig működtetnek.

A diploma megszerzése után azonban inkább a főiskolán maradt tudományos munkatársként, doktori fokozatot szerzett, majd termelési és anyaggazdálkodási referensként dolgozott a Porschénél. A '80-as évek végén tett egy rövid kitérőt az egyik beszállító cég élére, de 1991-ben visszatért a Porsche igazgatóságába, hogy egy év múlva, alig 40 évesen átvegye a rendkívül konzervatív cég irányítását.

Akik régóta ismerik, azt mondják, Wiedeking megszállott autóbolond, aki ma is ugyanolyan élvezettel vezeti a legújabb Porsche Cayenne luxus terepjárót, mint egy 18 éves srác az első Mazdáját. Kevéske szabadidejében Wiedeking autómaketteket és vasúti modelleket gyűjt, de szívesen száll be az '50-es években gyártott Porsche traktorok vezetőülésébe is.

Az igazgatóság elnökeként természetesen egy válogatott Porsche-flotta áll rendelkezésére - kedvence a 911 Carrera -, de rendszeresen megrendeli a konkurencia csúcsmodelljeit is, hogy lássa, milyen hibákat kell elkerülnie. Néhány éve például egy Mercedes S-osztállyal fuvaroztatta magát, de azt mondta, munkatársai jelezték, kicsit elcsúszott az aláírása a papírokon, vagyis valami nincs rendben a bálnamerci hátsó rugózásával.

Luxus és mankó

A jókedélyű Wendelin Wiedeking politikai értelemben szigorú konzervatív. Tagja a kereszténydemokrata CDU-nak (bár egy ideig rendszeres vendég volt Gerhard Schröder szociáldemokrata kancellárnál is), folyamatosan bírálja a kormány és az Európai Unió adó-politikáját. Azt mondja, a legnagyobb ostobaság, hogy miközben a német cégek menekülnek az országból az adóprés elől, fejlesztéseikhez állami támogatásokat kérnek és kapnak.

A Porsche épp ezért 2002-ben visszautasította az új lipcsei üzem építéséhez igényelhető, több tízmillió eurós támogatást. Wiedeking azt mondta, ezzel is a cég imázsát védik, mert nem szeretnék, ha egy Porsche-tulajdonosnak bárkinek is magyarázkodnia kellene. Rövidebben úgy magyarázta ugyanezt, hogy "a luxus és a mankó nem férnek össze".

2003-ban Wiedeking élesen kikelt az unió keleti bővítése ellen, és ma is bírálja az EU-t, amiért - többek közt - a német cégek adóiból támogatja a keleti tagállamokat, akikhez aztán a németek áthelyezik a termelésüket. Wiedeking szívesen emlegeti, hogy Stuttgartban a Porsche a legnagyobb adófizető, és kijelentette, a cég sosem távozik majd onnan, mert a város számukra "nem csak egy telephely".

Utolérni a Toyotát

Wendelin Wiedeking valószínűleg egyszer volt csak elégedett az EU-val, amikor az Európai Bíróság tavaly ősszel a közösségi versenyjoggal ellentétesnek nyilvánította a német Volkswagen-törvényt. Ez az 1960-ból származó jogszabály előírta, hogy VW-konszernben egy részvényesnek legfeljebb 20 százaléknyi szavazata lehet, bármekkora is a tulajdonrésze. A döntés értelmében a Porsche, - amely 2005 óta 31 százalékot szerzett a legnagyobb német autógyártóban - minden részvényével szavazhat is, miközben a 20 százalékot birtokló Alsószászország nem élhet a különleges vétójogával.

A VW-csoportnál riadalmat keltett, hogy egyes hírek szerint Wiedeking már meg is egyezett Alsószászországgal a tartomány részvényeinek megvételéről, amivel rögtön 51 százalékra növelhetné a befolyását. Az adásvétel tervét mindkét fél tagadta, és a Porsche igyekezett cáfolni azokat a híreket, amelyek szerint átszervezné a VW-konszernt. Az egyesülés azonban valószínű: a Porsche részvényesei már rábólintottak egy holdingcég létrehozására. A VW felügyelőbizottságában helyet foglaló Wiedeking és a vele egyetértő Volkswagen-vezetők pedig kijelentették, tíz év alatt utol akarják érni a jelenlegi legnagyobb autógyártót, a Toyotát.

A fúzió emellett azért lenne fontos a Porschének, mert így képes lenne teljesíteni az EU szigorú környezetvédelmi előírásait: 2012-től minden autógyárnak átlagban kilométerenként 130 grammra kell leszorítania a széndioxid-kibocsátást. A Porsche modellpalettáján azonban nincs olyan autó, amely akár csak meg tudná közelíteni ezt a szintet, a Cayenne Turbo pedig kilométerenként 358 gramm széndioxidot juttat a levegőbe. Ha a VW és a Porsche egy cégnek számítana, akkor a sok kisautó mellett nyugodtan gyárthatnák a benzinfaló luxuskocsikat is, az átlag az előírt szint alatt lenne.