Erőltetett mosollyal készül az olimpiára Kína

Az olimpia miatti kiemelt figyelemtől sem várható, hogy gyökeres politikai változás menne végbe Kínában. A rendszer ellenzőit nagy gonddal hallgattatják el, és leginkább azon munkálkodnak, hogy eltereljék a figyelmet a takargatnivalókról. Kína a látszatra nagyon ügyel: a morcos pekingieket mosolygásra tanítják, Tibetben pedig minden hegymászót eltanácsoltak a Himalájáról, nehogy tiltakozásukkal rondítsanak bele az olimpiai készülődésbe.

Még több pezsgést hozott az építkezések borította Pekingbe és környékére a 2008-as olimpia. A feltörekvő világhatalom mindent megtesz azért, hogy megmutassa a világnak, mire képes. Például majdnem tizenkét margitszigetnyi területen (1135 hektáron) épül az olimpiai park, vagy ahogy hivatalosan nevezik, az Olimpiai Zöld. A kínai főváros szinte pontosan észak-déli tengelyében elterülő földdarabon kialakított létesítményekben laknak, edzenek, versenyeznek majd a 2008-as olimpia résztvevői. A területnek nagyjából fele parkerdő lesz, a többi részen alakul maga az olimpiai központ, az olmipiai faluval, 13 sportlétesítménnyel (sportcsarnokok, stadionok, uszodák, evezőspályák).

Az olimpiára érkező hatalmas vendégsereg számára kibővítették a pekingi repteret. Volt időszak, amikor 40 ezer munkás szorgoskodott egyszerre a brit sztárépítész, Norman Foster által megálmodott, hagyományos kínai sárkányt idéző 3 kilométer hosszan kígyózó 3-as terminálon - éjjel-nappal, még ünnepnapokon is. A február végén - hetekkel határidő előtt - átadott terminállal a világ egyik legnagyobb repterévé növi ki magát a pekingi légikikötő, kapacitása eléri az évi 82 millió utast, ami több mint duplája lesz a jelenleginek. A világ első öt legnagyobb forgalmat lebonyolító reptere között lesz, alapterületét tekintve túlszárnyalja még a londoni Heathrow-t is (az új, ötödik terminált is beleszámítva). Ráadásul négy év alatt építették fel, a briteknél ennyi ideig tartott csak a Heathrow új termináljával kapcsolatos társadalmi vita.

Gőzerővel fúrják a kínai főváros altalaját is, egyre-másra épülnek az új metróvonalak. Egyrészt az olimpiára, másrészt a robbanászszerűen növekvő város igényeinek kielégítésére. 2015-re a világ legnagyobb földalatti-hálózatát ígérik. Tavaly októberben adták át az 5-ös vonalat - amely napi 340 ezer utast szálllít Peking északi és déli fele között -, idén február végén pedig már újabbat tesztelnek a mérnökök - a 10-est, amely Peking délkeleti, illetve északnyugati új negyedeit kapcsolja össze.

Kína az olimpiára eredetileg 1,6 milliárd dollárt tervezett költeni, amit azonban tavaly októberben 2,1 milliárdra emeltek. Az AFP egy 2006-os tudósítása szerint ugyanakkor a sporteseménnyel kapcsolatos pekingi beruházások - út-, vasút, metró, repülőtér-építések - összköltsége 40 milliárd dollárra rúg - összehasonlításképpen: ez a teljes 2008-as magyar költségvetésnek körülbelül a fele.

Nem csak építkezésekkel igyekszik azonban felkészülni a nagy eseményre Peking, a városvezetés minden apró részletre odafigyel. Legyen szó a helyi lakosok mosolyáról - a taxisofőröket udvarias angol köszöntésre oktatják tanfolyamokon, az általában morcos pekingi lakosokat pedig mosolykampánnyal igyekeznek rábírni, hogy kedvesen fogadják a külföldieket -, a város virágdíszbe borításáról - tudósok nemesítik úgy a krizantémokat, hogy megfelelő időben, az olimpiára nyíljanak ki -, a járványveszély elkerüléséről - százával fogdossák össze naponta a kóbor macskákat, hogy állatvédők által macska-haláltáboroknak nevezett helyekre vigyék -, vagy a levegő tisztaságáról - a szennyező gyárakat kitelepítették a külvárosokba, tavaly egymillió túlságosan szennyező autót vontak ki a hatóságok a forgalomból, csökkentették a metrójegy árát, hogy kevesebben üljenek buszra.

A pekingi levegő minősége felettébb érzékeny téma, különösen annak fényében, hogy a múlt héten Hajlé Gebrszelasszié etiópiai maratonfutó közölte, aggasztja a rossz levegő - ő maga asztmában szenved -, és ügynöke azt mondta, 99 százalék, hogy emiatt nem indul el a maratonon. A világrekorder a héten megerősítette szándékát: egy spanyol lapnak azt mondta, öngyilkosság lenne elindulni a városba tervezett maratonon, ehelyett inkább tízezer méteren indulna a stadionban. Nem véletlen, hogy Peking vezetői egy egyelőre nem publikus tervvel is készültek, aminek keretében várhatóan gyárakat fognak leállíttatni, és korlátozzák majd az autóforgalmat.

A vezetés tehát nem vacakol, ha egész Kína érdekéről van szó, márpedig az olimpia sikeres megrendezését ennek tekintik. Az új reptéri terminál és kifutópálya építéséhez 15 falut dózeroltak le, 10 ezer embert költöztettek odébb. A kitelepített földművesek közül azonban sokan alig kaptak valami kártérítést, gyakran erőszakkal fenyegették őket, ha nem veszik a cókmókjukat és költöznek ki otthonaikból.

A pekingi építkezések során hasonlóan jártak el az útban lévő, hagyományos, pekingi udvaros házak tulajdonosaival is. Sokan közülük a kapott kártérítésből jó, ha egy lakást tudtak venni, pedig korábban sokszobás házaik biztosították megélhetésüket. Bérlőik semmit sem kaptak. Jogvédő szervezetek rendre elmarasztaló jelentéseket tesznek közzé a jogsértésekről, legutóbb a Human Rights Watch hívta fel a figyelmet a pekingi építkezéseken - így az olimpián is - dolgozó vidéki vendégmunkások sanyarú sorsára, akiket rendre kihasználnak, nem kapnak megfelelő fizetést - ha egyáltalán kapnak -, miközben veszélyes körülmények között dolgoznak, biztosítás, szociális és egészségügyi szolgáltatás híján.

Vannak más kritikusok is. Steven Spielberg rendező például február elején közölte, nem vállalja az olimpiai játékok nyitó- és záróünnepségének művészeti tanácsadói feladatait, mivel Kína szerinte nem tesz eleget azért, hogy Szudánt rávegyék a darfúri válság megoldására.

Van azonban olyan, aki úgy véli, nem a tiltakozó lemondással, hanem a befolyás lehetőségével élve lehet változtatni a rendszeren. A dizájndíj-nyertes olimpiai stadion tervezői, Jacques Herzog és Pierre de Meuron a héten brit The Timesnak adott interjújukban azt mondták, abban hisznek, munkájukkal hozzájárulnak a kínai társadalom átalakulásához. A szokatlan formájú stadiont szándékosan tervezték olyanra, ami távol áll a hierarchikus rendszertől, és semmiképp sem hat nyomasztóan arra a közel százezer emberre, akik beférnek - állítják.

Kína minden tekintetben tip-top olimpiát tervez, amit sem hiányos infrastruktúra, sem rossz levegő, sem hangoskodó jogvédők vagy ellenzékiek nem zavarhatnak meg. A múlt héten a külügyminiszter azzal támadt vissza a kritikusokra, hogy megszegik az olimpiai egyezményt, amely kimondja, hogy nem szabad átpolitizálni az olimpiai játékokat.

Feltehetően ez az oka annak is, hogy jóval az augusztusi megnyitó előtt sort kerítettek az egyik legismertebb ellenzéki, Hu Csia perére. A férfit "felforgató tevékenységgel" vádolják, és súlyos büntetésre számíthat. Ítéletet azonban egyelőre nem hoztak. A 34 éves Hut tavaly tartóztatták le, miután többször is közölte, Peking nem tartotta tiszteletben az emberi jogok helyzetének javítására tett ígéreteit.

Nagy a figyelem

Nem vacakol a hatalom akkor sem, ha egy távoli peremvidékről van szó, ahol áthalad az olimpiai láng. Tibetben például minden hegymászót eltanácsoltak a Himalájáról idén tavasszal, arra az időre, amíg a láng áthalad. Feltételezések szerint azért, hogy nehogy valaki tiltakozással zavarja meg az eseményt. Volt már arra példa ugyanis, hogy transzparenseket feszítettek ki a himalájai alaptáborban Tibet függetlenségéért küzdő aktivisták.

Gyorsan léptek akkor is, amikor a múlt héten zavargások törtek ki Tibetben. Az utcai összecsapásokban a kínai hatóságok szerint 13, a tibeti emigráns kormány szerint viszont 99 ember vesztette életét. Az egymásnak ellentmondó adatokat nem lehet ellenőrizni. A kínai hatóságok egyáltalán nem engednek be külföldi újságírókat Lhászába, és csak ellenőrzött információkat közölnek.

Ven Csi-pao kínai miniszterelnök a dalai lámát gyanúsította meg, hogy ő tüzelte fel a helyieket az 1959-es tibeti felkelés évfordulójára, a vallási vezető azonban tagadta ezt, sőt a tiltakozások abbahagyására szólított fel, és közölte, ha rosszabbodik a helyzet, lemond az emigráns kormány vezetéséről is. Kína szerint a felkeléssel szándékosan akarta elszabotálni az olimpiát a dalai láma klikkje, amire állítólag bizonyítékuk is van. Lhászában, ahol kitörtek a zavargások, rendőrök járőröznek az utcákon, a BBC szerint házkutatásokat is tartanak. Meg nem erősített jeletések szerint a katonaság több várost lezárt. A tiltakozások ugyanis más tibetiek lakta településekre is is átterjedtek.

Az események nyomán világszerte szimpátiatüntetéseket tartottak a tibetiek mellett, és jogvédők - például a Riporterek Határok Nélkül nemzetközi szervezet -, sőt pár politikus is - Hans-Gert Pöttering, az EU-parlament elnöke vagy épp Magyarországon az SZDSZ Új Generációja - az olimpia bojkottjára szólított fel. A politikusok többsége, a kormányok és a nemzetközi sportvezetők azonban nem beszélnek bojkottról.

Így egyelőre nem válik túl kényelmetlenné a rendszer számára az olimpia miatti fokozott nemzetközi érdeklődés. Pedig nem is olyan régen volt már példa arra, hogy egy olimpia megrendezését elnyert országban gyökeres politikai változásokat hozott a kiemelt figyelem. Az 1988-as olimpiától az ország gazdasági sikereinek bemutatását és saját diktatórikus rendszerének megerősítését váró dél-koreai Csun Du-huan terve ugyanis végül visszafelé sült el. Az országban kibontakozó politikai válságot a nemzetközi figyelem középpontjában már nem lehetett erőszakos módszerekkel megoldani, így a stabilitás megőrzésének érdekében ellenőrzött keretek között vetettek véget az elnök egyeduralmának 1987-ben, és ment végbe a demokratikus átmenet, pont az olimpia évében.