Még bogozzák a gyilkos esernyő rejtélyét

Szeptemberig van idejük a brit nyomozóknak, hogy végére járjanak egy közel 30 éves gyilkossági ügynek. Egy bolgár emigránst öltek meg Londonban a hidegháború idején, vélhetően egy esernyőnek álcázott fegyverrel. Már 15 éve is a látókörükbe került a feltételezett gyilkos, aki azonban ma is szabadon járkál. A hidegháború rejtélyes gyilkosságainak és eltűnéseinek kibogozása bonyolult, sok ügy évtizedek után sem oldódott meg.

Májusban két hetet töltöttek brit nyomozók Bulgáriában, de jártak ott márciusban és tavaly áprilisban is. Csak májusban 40 tanú kihallgatására kértek engedélyt a helyi hatóságoktól. A britek még mindig egy közel 30 éves, eddig le nem zárt londoni gyilkossági ügyet vizsgálnak. Nagy-Britannia és a hidegháborús évek egyik leghíresebb megoldatlan gyilkosságát.

1978-ban egy őszi délutánon - a kommunista Bulgária vezetőjének, Todor Zsivkovnak a születésnapján -, Georgi Markov bulgáriai születésű disszidens drámaíró, rádiós éppen egy buszmegállóban várakozott a Londonban a Waterloo hídnál, amikor éles fájdalmat érzett jobb lába hátsó felében. Hátrafordulva egy nagydarab férfit látott, aki éppen elejtett esernyőjéért hajolt le, majd idegen akcentussal valamiféle bocsánatkérést mormogott, átkelt az úton és leintett egy taxit.

Számított rá

Markov tudta, hogy végezni akarnak vele. Korábban névtelen telefonáló figyelmeztette a Zsivkov kommunista rezsimjét kritizáló írásokat és rádiós tudósításokat készítő emigránst. Mérgezéstől tartva csak jó ismerősök társaságában étkezett, mégsem tulajdonított túl nagy jelentőséget a buszmegállóban történt esetnek. Fájlalta vádliját, és a bökés helyén apró vörös seb alakult ki. Három nap múlva magas lázban elhunyt, de még el tudta mesélni néhány embernek az esernyős férfival történt esetet. A gyanús körülmények miatt az orvosok értesítették a rendőrséget.

A boncolás nyomán egy apró, gombostűfejnyi fémgolyócskát találtak a férfi vádlijában. A golyó meg volt fúrva, a furatokban mérgező ricin nyomát mutatták ki. A nyomozás máig is folyik, de még mindig nem tudni biztosan, hogy ki rendelte el a gyilkosságot, amely mögött az orosz KGB-t és bulgáriai társszervét a DSz-t (Durzsavnya Szigornyoszty) sejtik. 27 évnek kellett eltelnie addig, amíg nyilvánosságra került a gyilkos neve, pedig a férfi már a '90-es évek elején a britek látókörében volt. Az akkori bulgáriai vezetésről azonban visszapattantak az ügyre vonatkozó kérések.

Ma is szabadon

2005-ben a bulgáriai Dvevnik napilap nevezte meg - titkosszolgálati információkra hivatkozva - a feltételezett gyilkost: Francesco Giullino Olaszországban született dán állampolgárt, aki egy lakóautóval járta Európát mint régiségkereskedő, jóllehet valójában a bulgáriai titkosszolgálat ügynöke volt. A férfit 1970-ben szervezték be, miután lebukott drog- és valutacsempészéssel a bolgár határon. Az ügy részleteire Hriszto Hrisztov bulgáriai tényfeltáró újságíró derített fényt.

Giullino, akit annak idején Picadilly-ügynökként emlegettek a DSz iratai, 1993-ban már - egy füles nyomán - a brit rendőrök látókörébe került. Koppenhágában hallgatták ki, de csak azt ismerte be, hogy dolgozott kémként. Azt tagadta, hogy köze lett volna Markov megöléséhez. Nem tartóztatták le, mert a dán hatóságoknál nem folyt ellene eljárás. A dánok akkor próbáltak információkat kérni róla Szófiától, de nem kaptak. Giullino 1993 tavaszán elhagyta Dániát, koppenhágai házát eladta, és felszívódott. Azóta nem hallott róla senki, de a hatóságok feltételezése szerint még életben van.

Az üggyel kapcsolatban történtek felelősségre vonások. Például 2002-ben elítélték Atanasz Szemerdzsiev volt belügyminisztert és Nanka Szerkedzsievát, a bolgár titkosszolgálat volt vezetőit, akiket azzal vádoltak, hogy 140 ezer titkos dokumentumot semmisítettek meg 1990-ben - amelyek között ott voltak Markov dossziéi is. Hrisztov szerint azonban a bolgár kormányzati archívumokban még lehetnek a Markov-ügyre vonatkozó akták, de feltehetően az orosz KGB-dossziék között is akad néhány erre vonatkozó. Kérdés, feloldják-e a titkosítást.

A golyó

A brit nyomozóknak szeptemberig van idejük vizsgálódni. Szeptember 11-én ugyanis letelik a gyilkosság 30 éves elévülési határideje.

Életmentő pulóver és páncéltörő pokolgép

A különleges gyilkos esernyőhöz hasonló szerkezetet még egy alkalommal használtak, ugyanabban az évben, ugyancsak egy Bulgáriából emigrált újságíró, Vlagyimir Kosztov ellen Párizsban. Akkor azonban nem jártak sikerrel, Kosztov vastag gyapjúpulóvere tompította a lövést, a golyó nem fúródott mélyre a bőre alá, és megsérült a védőbevonata is, így csak kevés méreg került a férfi szervezetébe.

Hasonlóan fejlett szerkezettel végeztek 1989-ben Alfred Herrhasuennel, a Deutsche Bank vezetőjével, a német újraegyesítés egyik nagy támogatójával. A merényletet szinte azonnal magára vállalta a Vörös Hadsereg Frakció (RAF) német komunista terrorszervezet, ám újabban már az egykori NDK titkosrendőrségének, a Stasinak a szerepét is vizsgálják. A páncélozott Mercedesben, testőrök gyűrűjében munkahelyére induló Herrhausent egy pokolgép öte meg, amelyet egy kerékpárra szereltek. Az infravörös érzékelővel felszerelt szerkezet 20 kilogrammnyi robbanóanyaga egy rézlemezt lőtt ki a kocsi ajtaja irányába, amely deformálódva áthatolt a páncélozáson, és gyakorlatilag levágta a bankvezér lábait. Herrhasuen azonnal elvérzett.

A rendőrök rövid időn belül 10 RAF-tagot vettek őrizetbe, de mind tisztának bizonyult. Azóta se tartóztattak le senkit az ügyben. A The Wall Street Journal egy tavaly őszi írása szerint a német rendőrök azt gyanítják, hogy a támadás mögött a Stasi állt, amelynek egy különleges egysége a RAF-ot felhasználva, annak módszereit alkalmazva akarta prominens személyiségek meggyilkolásával destabilizálni az NSZK-t a kommunizmus utolsó éveiben. Erre többek között a RAF számlájára írt 1985 utáni támadások magas technikai színvonalából is következtetnek. Herrhasuen ügyében még mindig folyik a vizsgálat.

Verés és szivardoboz

A német nyomozók több eredményt értek el Stjepan Djukerovic ügyében. A horvát üzletemberrel 1983-ban végzett az UDBA, a jugoszláv titkosszolgálat Münchenben. Meglőtték és agyonverték. Djukerovic partizánként harcolt a második világháborúban, majd utána az INA olajcég egyik vezető posztjáig emelkedett Jugoszláviában, de 1982-ben emigrált. Az akkori Nyugat-Németországban horvát emigráns ellenzéki szerveződésben vett részt, de állítólag azért végeztek vele 1983-ban, mert nyilvánosságra akarta hozni egy vezető jugoszláviai politikus fiának korrupciós ügyét.

Az ügy tisztázására több mint 20 évet kellett várni. Németországban 2005-ben adtak ki letartóztatási parancsot egy férfi ellen, akit a gyilkosságban való részvétellel gyanúsítottak meg. 25 évvel a Djukerovic halála után pedig életfogytig tartó börtönre ítéltek egy másik horvát emigránst, Krunoslav Pratest, akiről bebizonyosodott, hogy kapcsolatban állt a jugoszláv titkosszolgálattal és annak idején ő csalta lépre az üzletembert.

Csaknem 50 évet kellett várni arra, hogy per induljon egy, a kommunista csehszlovák titkosszolgálat, az Stb által elkövetett gyilkosság ügyében. 1957-ben egy csomagbomba végzett Andre Tremeaud strasbourgi prefektus feleségével. A kezdeményező az ügyészek szerint itt is a KGB volt, ők bíztak meg két csehszlovák ügynököt, hogy adják postára a szivardobozt utánzó pokolgépet. A célpont maga Tremeaud volt, aki ebben az időben az EU legkorábbi előzményénél, az Európai Szén- és Acélszövetségnél dolgozott.

Az ernyő

A 2006 júniusában, tíz évnyi adatgyűjtés után indult per első tárgyalási napján az ügyészek azt mondták, a politikus megölésétől és a gyanú neonáci csoportokra terelésétől azt várta a KGB, hogy kisiklathatja a francia-német kapcsolatoknak az európai integráció felé mutató normalizálását - írta két éve a BBC. Két vádlottat - a két cseh ügynököt - idéztek bíróság elé, ám csak egyikük, Milan Michel jelent meg. A másik vádlott, Stanislav Tomes rossz egészségügyi állapota miatt távol maradt. A tárgyalást el is napolták, hogy eldöntsék, alkalmasak-e a koros vádlottak arra, hogy felelősségre vonják őket.