"Arra repült, arra repült" - a szlovák hegyekben lezuhant meteor nyomában

Zegzugos hegyoldalak düledező falvai közt zuhanhatott le múlt vasárnap az a meteor, amely nappali világosságba borította az éjszakai eget Magyarország és Szlovákia fölött. Az [origo] a magyar geofizikusok által legvalószínűbbnek tartott becsapódási területen faggatta a helyieket arról, hogy mit és merre láttak robbanni, suhanni, lezuhanni: a legtöbben az áthatolhatatlan hegyek felé mutogattak, de volt olyan is, aki egész máshogy emlékezett az égi jelenségre, mint szomszédai.

"Ha földet ért, akkor is legfeljebb néhány méter átmérőjű krátert hagyott maga után az a meteorit, amely hatalmas villanás után vasárnap éjjel csapódhatott be Szlovákiában" - állították az [origo]-nak nyilatkozó geofizikusok. Egy ilyen kis krátert megtalálni a szlovák hegyekben kész csoda lenne, az [origo] mégis tett egy próbát, és egy csillagász kíséretében nekivágott a kráter felkutatásának, hogy a helyszínen gyűjtsön információt a közelben lakó szem- és fültanúktól.

Szlovákiában hétfő óta keresik hiába a meteor lezuhant darabjait, és közben a találgatások eredményeként ezerféle történet kapott szárnyra. A szlovák határ mentén az emberek egyaránt mutogatnak Rozsnyó (Roznava), Losonc (Lucenec) és Kassa (Kosice) felé, beszélnek sugárzás miatt lezárt területekről, megtaláltnak hitt, majd tévesnek talált kráterekről, becsapódás után kigyulladt mezőkről is, de tudni nem tudnak semmit (erről riportunk első részében, itt olvashat).

Az [origo]-nak nyilatkozó szakértők viszont a környék földrengésjelző állomásainak adatai alapján megbecsülték, körülbelül milyen területre csapódhatott be a meteor: eszerint a tűzgömb Kassától nyugatra robbanhatott fel, de a város fölött átrepülve attól észak-keletre csapódhatott a földbe. Ez az apró, elhagyatott falvakkal teli hegyes-völgyes 100 négyzetkilométeres terület volt a cél.

Villanás, robbanások, felhők

A tűzgömbök nem túlságosan ritka jelenségek, a Vénusznál fényesebb gömbök kifejezetten gyakoriak, de a Hold fényességét meghaladó fények is előfordulnak évtizedenként - magyarázza a Szlovákia felé tartó kocsiban Posztobányi Kálmán csillagász. Az 1950-es években Magyarországon is leírtak hasonlót, a leghíresebb eset azonban talán a Szibériában 1908-ban felrobbanó tűzgömb, a Tunguz-jelenség volt - mondja. Ez sugárirányban tarolt le fenyőerdőket, ezért hiába ért oda csak évtizedekkel később az első expedíció, tökéletesen beazonosíthatták a robbanás helyét.

A becslések szerint a szlovákiai tűzgömb a Tunguz-jelenségnél nagyságrendekkel kisebb, így legfeljebb fényekről és a hangokról érdemes faggatni az embereket. Ehhez az első, ideálisnak tűnő állomás a robbanás és a becsapódás vélt helye közt fekvő panelrengeteg, Kassa.

Kassán nem állt meg az élet a meteor óta

A Kassa belvárosában megkérdezett emberek többsége jól emlékszik a meteor hatalmas fényére, de az nem kavarta fel őket túlságosan. A gótikus dóm körül korzózó fiatalok legtöbbje csak egy villanásra emlékszik, amit leginkább villámlásnak vélt. "Nem volt se rázkódás, se zörej, csak egy nagyon világos fény" - mondják többen, akik saját bevallásuk szerint otthon észlelték a tűzgömböt. Kassától nyugatra korábban hatalmas rázkódásokról és robajról számoltak be a lakók, ezért a következtetés kézenfekvő lenne: a robbanás hangja ide már nem ért el, és ott lesz a kráter, ahol már újra hallottak durranást, a becsapódás hangját. Csillagászunk szerint nem is elképzelhetetlen, hogy a meteor minden hang nélkül zuhan, több példa volt már erre a tudománytörténetben.

Ezeket a számításokat azonban hamar keresztül húzza Martin, egy kassai fiatalember, aki az otthon ülőkkel ellentétben a szabad ég alatt, egy kassai utcán élte át a robbanást. "Akkora villanás volt, hogy azt hittem, az acélgyár robbant fel: előbb sistergő hangja volt, mint amikor a gyufát meggyújtják, aztán hatalmas dübörgéssel törte át az atmoszférát" - emlékszik vissza az angolul tökéletesen beszélő fiú. Szerinte erős robbanások hangja hallatszott egymás után gyors sorozatban, amit szerinte a meteor szétaprózódása okozott. Hogy merre ment tovább, azt viszont nem látta: "Kassa fölött felhős volt az ég, csak a vakító világosságot láttuk, és a robajt hallottuk" - mondja.

Zegzugos völgyek és nyomtalan hegyoldalak

A felhők tehát megnehezítik a kutatást, így Kassáról érdemi pluszinformáció nélkül folytatódik a kutatás a hegyek felé, ahol a földrengésmérő műszerek szerint becsapódott valami vasárnap éjjel. A főútról letérve, a becsapódást észlelő cervenicai mérőállomás felé vezető mellékút tele van kátyúkkal és huppanókkal. Az útról is feszülten pásztázzuk a tájat kisebb-nagyobb kráterek után kutatva, de a hófoltos útpadkán túl erdőnyúlványok, kiszögellések és hasadékok rejtik el a felszín nagy részét: meteort találni ennyire azért nem egyszerű.

Ezen a hegyoldalon mérték a becsapódás által okozott rengést

Egy kicsit beljebb már szerencsésebb a kilátás: Cervenica a Kassát keletről körülölelő Slaneci-hegység oldalában fekszik, a sűrű erdővel borított hegyoldalra és az alatta fekvő szántókra pedig az átellenben futó útról egy ponton tökéletes rálátás nyílik. Az [origo] fotósa messze látó teleobjektívjével pásztázza végig a környéket, de se egy felperzselt fa, se kisebb, se nagyobb kráter nem látható a völgyben.

Fénytelen durranás és durranástalan fény

"Igen, igen, egyetlen nagy bumm!" - magyarázza félig szlovákul, félig oroszul a domboldalban álló romos cigánytelep egyik lakója, miután kudarcba fulladt angol és magyar próbálkozás után szlovák kifejezésekkel tűzdelt, tört orosszal érdeklődünk a vasárnapi meteorról. A házsor kidőlt-bedőlt kerítésénél álldogáló férfi széles vigyorral bólint: "da, gavarju nyemnozska" (igen, beszélek kicsit) - majd kézzel-lábbal gesztikulálva közli: robajt nem hallott, fényt nem látott, csak egyetlen nagy durranás hangjára emlékszik.

Az információ akár a kráter közelségét is jelenthetné, de ahogy Kassán, itt sem tart sokáig az öröm: két-három házzal lejjebb, az út mentén lobogó máglyák mellett összegyűlt férfiak már épp az ellenkezőjét mondják: az égen átsuhanó fényről magyaráznak heves gesztusokkal, és állítják: hangja nem volt a jelenségnek. "Arra repült, arra repült" - rajzolnak nagy félköríveket a levegőbe délkelet felé, a hegyek irányába.

Máglya lobog a domboldalon

A hegyoldalban fekvő Cervenicában egy idős asszony tipeg ki a kapuhoz, amikor az autó megáll a meredek, kacskaringós utcán. Azonnal megérti a meteor szót, és széles mosolyra fakad: "hangja nem volt, csak villanás", állítólag a szomszéd falu lelkésze látta, de az asszony szerint mi teljesen rossz helyen keressük. "Magyarországon esett az le, nem Szlovákiában" - mondja: ő rengést, rázkódást nem is érzékelt vasárnap éjjel, noha itt a faluban rögzítette az apró kilengést egy földrengésfigyelő műszer.

Ez persze nem is meglepő: a rengés olyan pici volt, hogy azt embereknek észrevenni a szakértők szerint is szinte lehetetlen. Kicsit távolabb, a szomszéd faluban már alszik a lelkész, a megállóban parkoló távolsági autóbuszt söprögető sofőr azonban helyette is megmondja, mi volt: "fény igen, hang nem. Magyarországon kell keresni."

Becsapódás és lángok a távolban

A cervenicai mérőállomástól délre elnyúló völgyben fekszik egy nagyobbacska falu, Kopricina, ahol csütörtökön este nagy csapat férfi ül a lepukkant kocsmában, míg a kocsma előtti sötét betonplaccon gyerekek gyülekeznek. Odabent a sört és Kofolát (szlovák kólát) szürcsölgető férfiak mind látták a fényt, de csak legyintenek rá, "messze volt az". Nem úgy a kocsma előtt ácsorgó tinédzserek, akik sörözni nem mehetnek be, viszont valamennyire törik az angolt, vasárnap esténként sem fekszenek le olyan korán, és a fantáziájukat is tűzbe hozta a villanás.

"A nagy villanás után egy kisebb fény húzott át az égen délkelet felé" - mutatja az irányt az egyik pulóveres fiú. A jelenséget ő nem látta, egyik barátja mesélte neki, aki kint volt a meteor robbanásakor az utcán. A fiú állítólag másnap reggel azt mesélte, hogy a távolban, amerre a fény eltűnt a horizonton, tüzeket is lehetett látni az éjjel. "Velmi daleko", nagyon messze - szajkózza a kocsma előtt ácsorgó gyerekcsoport, majd ugyanarra mutatnak, amerre korábban a domboldalban megkérdezett férfiak.

A kopricinai fiatalok távoli tüzekről beszélnek

Ha van apró, lesz meteor is

Közel negyven gyerek - tízéves körülitől a fiatal felnőttekig - sereglik oda a kocsi köré, ahogy az állítólagos tűz irányában futó úton az utolsó faluig érünk. "My England is very bad" - mondja nyelvtudásáért szabadkozva az egyik idősebb fiú, akit a fiatalok rángattak oda, hogy szót értsen az [origo] újságíróival. Közben a kisebbek őrült viháncolásba és táncba kezdenek az elakadásjelző villogó fényében: "Nem érdekes a meteor! Nem Isten csapása, nem hiszek Istenben!" - kiabálja egy kislány, majd ringó mozdulatokat tesz, és közli: "A hip-hopban hiszek, ide nézz!".

A vasárnapi fényekkel kapcsolatban a gyerekek is a hegyek felé mutogatnak, egyikük állítólag itt is látta a meteort, ahogy elsüvít a falu felett. Aztán fél óra múlva előkerül a hidegben egy görbe hátú férfi, egyikük apja, állítólag az egyetlen ember a faluban, aki tud magyarul. "Hallottuk, süvítve suhant át a falu fölött, pont abban a pillanatban, amikor a hatalmas villanás volt" - mondja a Bélaként bemutatkozó férfi, aki rendkívül segítőkésznek mutatkozik. Pár szót vált szlovákul a gyerekekkel, majd gyorsan közli, hogy az előbb tévedtek, egyikük sem látta továbbrepülni a meteort a falu fölött.

"Biztos itt van a közeli hegyoldalban, holnap jöjjenek vissza, megkeressük!" - ajánlkozik, majd csendesen megkérdezi: "Nincs egy kis aprójuk véletlenül?". Mikor közöljük vele, hogy csak bankkártya van nálunk, visszatér a holnapi terveire: "meglesz az a meteor, de ugye holnap azért lesz valami?".

Pár kilométerrel a falu határában aztán egy éjjeliőr megint a keleti hegyvonulat felé mutat, és süvítő fényről beszél, amely a falutól messzebb zuhanhatott le. Béla tervéből így semmi nem lesz semmi. Ahogy a hátsó ülésen ülő csillagász összegzi: a távoli adatgyűjtés, úgy tűnik, néha egyértelműbb eredményeket ad, mint a helyszíni expedíció. Persze azért a kutatást folytatni szerinte is mindenképpen érdemes.

A nyilak irányában mutatták a meteor útját a helyiek