"Őrjítő" Brownról és ivási szokásairól ír önéletrajzában Blair

Minden eddiginél nyíltabban bírálja utódját, Gordon Brownt Tony Blair egykori brit miniszterelnök most megjelenő önéletrajzában. Blair azt írja, hogy Brown időnként "őrjítő" volt, az "érzelmi intelligenciája zéró", és szerinte előre lehetett látni, hogy rossz kormányfő lesz. A brit belpolitikát felkavaró 700 oldalas könyvből kiderül az is, hogy a korábbi hiedelmekkel ellentétben Blair elég sok alkoholt iszik.

"Mit tennél, ha a legjobb játékosod nem azt csinálja, amit te akarsz, hanem a saját dolgával foglalkozik?" - kérdezte egyszer Tony Blair egykori brit kormányfő a Manchester United legendás edzőjét, Alex Fergusont. "Kidobnám a csapatból" - válaszolta Ferguson, mire Blair azzal reagált: "De mi van, ha [a játékos] még mindig az öltözőben van?". A beszélgetés egy olyan időszakban zajlott, amikor épp ismét felerősödött a feszültség a politikus és kormányon belüli legfőbb riválisa, Gordon Brown között, és Blair állítja ugyan, hogy a kormányátalakításokról nem egyeztetett Fergusonnal, de "mindig nagyon értékes volt vezetési kérdésekben" a véleménye.

Ez az epizód is szerepel Blair most megjelenő, Egy utazás című 700 oldalas önéletrajzában, amelyből több részletet közölt a Guardian. A legnagyobb érdeklődés azokat a részeket övezi, amelyek Blair és Brown ellentmondásos, a brit politikát az elmúlt másfél évtizedben meghatározó viszonyáról szólnak. A kezdetben szövetséges Blair és Brown vezetésével a kilencvenes évek közepén megújult Munkáspárt 1997-ben aratta első választási győzelmét, a következő 13 év kormányzása során azonban kapcsolatuk egyre feszültebbé vált.

Egy régi megállapodás

A viszonyt már a kezdettől fogva megterhelte az a részletesen máig nem teljesen ismert megállapodás, amely 1994-ben, a Munkáspárt akkori vezetőjének, John Smithnek a halála után született Blair és Brown között. A megegyezés arról szólt, hogy az akkor még kevésbé fajsúlyos politikusnak tartott Blair lesz a párt vezetője, de idővel átadja a helyét az 1997-es választások után a második legfontosabb kormányzati posztot, a pénzügyminiszteri széket elfoglaló Brownnak. Ez ugyanakkor csak 2007-ben, tízévnyi kormányzás után történt meg, és a Brown által vezetett Munkáspárt a 2010-es választásokat elvesztette.

Az már korábban is nyílt titok volt, hogy Blair és Brown viszonya elmérgesedett a kormányzás során, az önéletrajz azonban további részleteket tár fel erről. Blair kijelenti például, hogy távozásakor biztos volt benne, Brown miniszterelnöksége nem fog működni. Szerinte már akkor lehetett tudni, hogy ha Brown letér az úgynevezett Új Munkáspárt útjáról, az "katasztrofális" kormányzáshoz fog vezetni. Megjegyzi róla azt is, hogy miközben riválisa nagyon intelligens, érzelmi szempontból súlyos hiányosságai vannak, és időnként "őrjítő" volt. "Politikai számítás igen. Érzések nem. Elemzői intelligencia abszolút. Érzelmi intelligencia nulla" - fogalmaz Blair egykori pénzügyminiszteréről.

Egy kis szesz esténként

Az elbukott választás után Brown lemondott a Munkáspárt éléről, és épp szerdán kezdődik az új pártvezető megválasztásának folyamata, Blair azonban a Guardiannek adott interjújában nem kívánt beszélni arról, hogy melyik jelöltet (két testvér, Ed és David Milliband mérkőzik meg egymással) támogatja. A könyvet övező érdeklődés is azt mutatja azonban, hogy az elmúlt három évben inkább a közel-keleti közvetítői tevékenységére koncentráló Blair továbbra is meghatározó tényező a brit belpolitikában.

Sajtóhírek szerint Blair előlegként 4 millió fontot kapott a könyvért, de ő ezt a pénzt a később befolyó díjakkal együtt jótékonysági célra ajánlotta fel. A politikus állítja, hogy saját kezűleg írta a könyvet, amelyben Brownhoz fűződő viszonya mellett hosszan ír kormányzása legvitatottabb döntéséről, az iraki háborúban való részvételről. Kijelenti, hogy továbbra is jó döntésnek tartja Szaddám Huszein diktátor elmozdítását, de egyúttal ír arról a "gyötrődésről", amelyet a rengeteg civil áldozattal járó erőszakhullámról érkező hírek hallatán érzett.

Ezzel lényegében megerősíti korábban már sokszor kifejtett véleményét a háború szükségességéről és jogosságáról, így ebből a szempontból nem jelent újdonságot a könyv, más apró érdekességek azonban kiderülnek Blairről. Míg például eddig olyan kép alakult ki a politikusról, hogy nem vagy csak alig fogyaszt alkoholt, az életrajzában azt írja, hogy vacsora előtt meg szokott inni egy gintonikot vagy egy whiskyt, étkezés után pedig gyakran lehajt több pohár bort.