Pénzmosási ügybe keveredett a legkatolikusabb bankár

Úgy tűnt, nem találhatott volna alkalmasabb embert tavaly a pápa a Vatikán pénzügyeinek rendezésére Ettore Gotti Tedeschinél. Volt, aki túl jónak is tartotta a posztra a katolikus erkölcsű kapitalizmus mindenhatóságát hirdető, buzgó hívő, neves pénzügyi szakembert. Pontosan egy évvel kinevezése után azonban pénzmosással gyanúsították meg.

"Az IOR (Istituto per le Opere di Religione, Intézet a Vallási Műveletekhez, a Vatikán bankjának hivatalos neve) kissé szűknek tűnik egy ilyen nagyformátumú javaslatokkal bíró új elnök számára. De a kaland még csak most kezdődik."

Ezt tavaly ősszel írta az olasz Reppublica című napilap Ettore Gotti Tedeschiről, akit akkor neveztek ki a vatikáni bank élére, és aki előtte a legnagyobb magánkézben (a spanyol Botín család tulajdonában) lévő európai bank, a Banco Santander olaszországi elnöke volt, és aki ezenkívül üzleti etikát oktatott a milánói katolikus egyetemen, valamint igazgatótanácsi tag volt a torinói Banca San Paolóban, illetve az olasz pénzügyminisztérium tulajdonában lévő Cassa Depositi e Prestiti, szintén banki szolgáltatásokat nyújtó részvénytársaságban.

A nagy hírű olasz pénzügyi szakember előtt nem volt ismeretlen a Vatikán. Két éve Tarcisio Bertone bíboros, vatikáni államtitkár kérésére segített rendbe tenni a 15 millió eurós veszteséget termelő vatikáni központi hivatal gazdálkodását. Emellett az olasz Piacenza közelében található Pontenuréban született, az American McKinsey nemzetközi gazdasági iskolában tanult, a saját bevallása szerint hitét eleinte felületesen gyakorló Tedeschi az 1960-as években egy akkoriban a vatikáni L'Osservatorénál dolgozó tradicionalista katolikus író, Giovani Cantoni hatására vált buzgó hívővé.

Katolikus erkölcs és kapitalizmus

Vallásosságából táplálkozó piaci felfogása miatt a Reppublica tavaly már csak úgy emlegette Tedeschit mint a "legkatolikusabb bankár". Az elnevezést az általa vallott, több könyvben és esszében is közzétett gazdasági elvek révén érdemelte ki.

A 2004-ben megjelent Dennaro e Paradiso-hoz (Pénz és mennyország: A globális gazdaság és a katolikus világ) például Giovanni Batista Re bíboros, a Püspöki Kongregáció idén nyugdíjba vonult prefektusa írt előszót. Ebben a keresztény erkölcs által motivált kapitalizmus mindenekfeletti voltáról értekezik Tedeschi, aki már-már bálványimádásnak nevezi a tudomány és a technika vívmányaiba és azok mindenekfelett álló voltába vetett hitet. Ezen kívül azt állítja a kérdezz-felelek stílusban megírt könyvben, hogy a kapitalizmus gyökereit tévesen tulajdonítják a protestáns mozgalmaknak, azok valójában a 13. századi olasz ferences teológusok eszméiből erednek, és a protestánsok csak a kapitalizmus hibáiért felelősek.

BMW-vel a reggeli misére

A katolikus kapitalizmusba vetett hite odáig vezette, hogy II. János Pál pápa 1991-ben kiadott enciklikáját, a Centesimus Annust gazdasági Nobel-díjra javasolta - mivel abban a pápa egyebek mellett arra biztatta a katolikusokat, hogy ismét higgyenek a kapitalizmus és a profit értékeiben -, majd ugyancsak Nobel-díjra érdemesnek nevezte XVI. Benedek Caritas in Veritate (Szeretet az igazságban) című tavalyi körlevelét, amelynek kidolgozásában maga is közreműködött.

A Vatikánhoz való közelsége ellenére 2007-ban ő is aláírta a hevesen egyházellenes radikális párt (Radicali Italiani) 13 pontos manifesztumát, amely többek között 20 százalékos egységes adókulcsot, amerikai mintájú elnöki köztáraságot, nyugdíjkorhatár-emelést és a túlóra adómentessé tételét javasolta.

Tedeschi életstílusában is igyekszik követni a katolikus elveket. Öt gyereke van, mind ugyanattól az asszonytól. Előző munkahelyén dolgozva "minden reggel kora hajnalban kelt, mint egy szerzetes", és BMW-jével már hajnalra beért milánói irodájába, ahol elolvasta a napi sajtót, majd elment a reggeli misére, minden nap "hiba nélkül" - írta róla tavaly a Reppublica.

Név nélküli átutalások

Kedden nagyot fordult a világ Tedeschivel, pénzmosás gyanújával ügyészségi vizsgálat indult ellene, pedig pont azért nevezték ki a vatikáni bank élére, hogy rendet tegyen és segítse minél átláthatóbbá tenni a pénzintézet működését. A vatikáni bank ugyanis az Európai Unión kivüli pénzintézetnek minősül, ezért tranzakcióit szigorú ellenőrzés alá veti a többi európai pénzintézet.

A Vatikán bízik benne

Az olasz ügyészek szerint az átláthatóság követelményeinek nem tett eleget Tedeschi és munkatársa. A terrorizmus pénzügyi támogatását és a pénzmosás megaladályozását célzó intézkedések értelmében - amelyeket az 1989-ben alapított nemzetközi Financial Action Task Force-hoz (pénzügyi akció munkacsoport, FATF) csatlkakozó Olaszországnak is meg kellett hoznia -, részletes információkat kellett volna szolgáltatniuk a bankjukon átfolyó pénzekről. Konkrétan két tranzakció miatt indult vizsgálat, amelynek az első lépéseként lefoglaltak 23 millió eurót is. Az összeget a Credito Artigianato nevű kisebb banknál lévő számlájukról akarták átutalni részben az ugyancsak olasz Banca del Fucinónál , illetve a frankfurti JP Morgannál vezetett vatikáni számlákra. A jelentések szerint ott hibáztak, hogy nem közölték a hatóságokkal, honnan származik a pénz. A Vatikán kedden "tanácstalanságát és csodálkozását" hangoztatta, és közölte, továbbra is rendületlen a bizalma Tedeschiben.

Az IOR-nek nem ez az első, jelentős botrányt keltő ügye, bár az előző sokkal nagyobbat durrant. A vatikáni bank résztulajdonában volt az 1982-ben összeomlott Banco Ambrosiano, amelynek 1,3 milliárd dollárnyi befektetése úszott el Latin-Amerikában. A bank elnökét, a vatikáni kapcsolatai miatt az Úr bankárának is nevezett Roberto Calvit meggyilkolták. Az ügyben, amellyel állítólagos maffiapénzek tisztára mosását, egy szabadkőműves összeesküvést gyanúja, sőt I. János Pál pápa korai halálát is összefüggésbe hozták, a vatikáni bank tagadta szerepét, de 250 millió dollárnyi összeget így is kifizetett a károsult befektetőknek.