Soha nem járt még Tibetben és nem foglalkozott politikával az új kalon tripa, vagyis a tibeti emigráns kormány újonnan megválasztott miniszterelnöke. A posztról március közepén szavazott a körülbelül 150 ezer fősre becsült tibeti emigráció, a választás végeredményét szerdán jelentették be. A nyertes Lobszang Szengaj, egy emigráns szülőktől született, amerikai egyetemen oktató jogász lett.
Lobszang Szengaj előtt nagy kihívások állnak, jóllehet államot nem kell igazgatnia, mivel az emigráns kormánynak nincs hatalma a kínai uralom alatt álló Tibetben. Neki kell azonban átvennie a politikai szerepéről március közepén lemondott dalai láma sok feladatát. A láma folytatja eddigi fő tevékenységét, a világot járva igyekszik elősegíteni Tibet ügyét, bár már nem hivatalos minőségben. Minden egyéb korábbi világi szerepe - ő szabta meg az emigráns kormány politikáját - a meglepetésszerű győzelmet arató Szengajra hárul majd.
Radikálisnak indult
Szengaj apja egy 1959-ben a kínaiak által lerombolt tibeti kolostor egyik szerzetese volt, és a dalai lámával egy időben emigrált Tibetből. Az egykori szerzetes az emigráns kormány központja - az indiai Darjeeling - közelében fekvő egyik kis faluban lett háztáji gazdálkodó. Lobszang Szengaj előszeretettel emlegeti, hogy nagyon sokkal tartozik egy tehénnek, mivel apja annak árából finanszírozta taníttatását.
A befektetés azonban megtérült: Szengaj útja a tibetieknek fenntartott, szegényes bentlakásos iskolából előbb a Delhi egyetemre, majd onnan Fulbright-ösztöndíjjal az amerikai Harvardra vezetett. Ott szerzett jogi doktorátust - a kalon tripa-választás honlapján szereplő életrajza szerint az első tibetiként -, és ott alapított családot.
Delhiben töltött diákévei alatt csatlakozott a legradikálisabbnak tartott tibeti emigráns mozgalomhoz, a tibeti ifjúsági kongresszushoz (Centrex), amely Tibet teljes függetlenségét követeli, és amelyet Kína azzal vádol, hogy ők gerjesztették a 2008-as lhászai zavargásokat, és terrorista szervezetként tartja számon.
Az előd örült volna a magyar rokonságnak |
Neki kell majd irányítania a tibeti emberi jogokért küzdő mozgalmat, és igazgatnia az emigráns kormányt. Nem lesz könnyű dolga, ráadásul nincs jelentős tapasztalata politikai, üzleti és vezetői téren, és nem beszél kínaiul - írja a BBC. Nehéz feladat lesz számára, hogy fenntartsa az emigráció egységét, de a Tibetben élő kínaiak sem tudják róla, hogy kicsoda, és Kína is jelezte, ha valaha is szó lenne tárgyalásról, csak a dalai lámával állnának szóba, mivel nem ismerik el az emigránsok szervezetét.
A lámát kell pótolnia
A konfliktuskezelésre, nemzetközi jogra és alkotmánytanra specializálódott jogász ugyanakkor nincs teljesen híján a vezetői és szervezői képességeknek: életrajza szerint 1992-ben ő volt a legfiatalabb, akit a Centrex vezetésébe beválasztottak, több konferenciát is szervezett, sőt egy alkalommal kínai jogászok és a dalai láma között is összehozott egy találkozót.
Szakított a radikális eszmékkel is, és már a dalai láma álláspontját osztja Tibet kérdésében: Kínán belüli autonómiát szeretne elérni, amely szerinte a kínai kormánynak is az érdeke. "Nincs értelme elnyújtani ezt a tibeti tragédiát, mert tudja, még Mao Ce-tung is azt mondta, hogy ahol elnyomás van, ott van ellenállás is" - érvelt egy ausztrál rádiónak adott interjúban.
A BBC szerint a rá váró legnagyobb kihívás az emigráció vezetése lesz, ahogy egyre idősödik a dalai láma. A láma esetleges halála esetén rá hárulhat a feladat, hogy betöltse a tibeti emigráció legfőbb vezetőjének szerepét a körülményes utódlási eljárás miatt: a dalai láma különböző ómenek alapján kiválasztott utódjának - akiben megtalálják az előző reinkarnációját - 20 évig kell tanulnia, hogy betölthesse a szerepét. Sokan attól tartanak, hogy a karizmatikus vezető nélkül elsorvadhat a mozgalom, ha a tibeti emigráns kormány vezetője nem lesz képes ezt legalább részben pótolni, vagy kiépíteni azt a rendszert, amely dalai láma nélkül is képes lesz folytatni annak legfőbb szerepét: újra és újra számon kérni a kínai kormányon, mit művel Tibettel.