Obama farvizén úszna vissza a Fehér Házba Bill Clinton

Szeretik a nők és a férfiak, az idősek és a fiatalok, és még a republikánus szavazók nagy részének is jó a véleménye róla. Bill Clinton népszerűbb, mint húsz évvel ezelőtti első elnökjelölése óta bármikor. A négy évvel ezelőtti torzsalkodás ellenére az idén Barack Obama is a karjába hullott, mert tudja, hogy Clinton népszerűsége eldöntheti az ő sorsát is - Clinton pedig élvezi, hogy az Obama-stáb tagjai politikai zseninek tekintik, így továbbra is megkerülhetetlen szereplője az amerikai politikának.

"Nem Clintonra, az emberre, hanem Clintonra, a mítoszra van szükségünk" - a New Yorker írása szerint ez a mondat az Obama-kampánystáb egyik tagjának a szájából hangzott el, és jól jelzi nemcsak azt, hogy a hivatalban lévő elnöknek komoly segítségre van szüksége a választási hadjárat sikeréhez, hanem azt is, hogy az Egyesült Államok 42. elnöke, Bill Clinton még mindig rocksztárnak számít a Demokrata Pártban. Barack Obama így saját jól felfogott érdekében reflektorfénybe állította az elődjét Charlotte-ban, a Demokrata Párt elnökjelölő konvencióján, ő pedig lubickolt a szerepben.

Bill Clinton népszerűbb, mint bármikor azóta, hogy húsz évvel ezelőtt először indult az elnökségért. A New York Times/CBS legfrissebb közvélemény-kutatása szerint a szavazók kétharmada jó véleménnyel van róla. Ha csak a demokrata szavazókat vesszük, elismertsége még lenyűgözőbb: több mint 90 százalékuk odavan a volt elnökért. A megítélése ráadásul egységesen pozitív a férfiak és a nők, az idősek és a fiatalok körében.

Még mindig lázba hozza a közönséget

A demokraták azt sem felejtik el, hogy Franklin Roosevelt óta Bill Clinton volt az első, aki két elnöki ciklust is végigvitt, és a nosztalgiafaktor is csak jót tett a megítélésének. A demokraták fejében ugyanis Clinton személye már önmagában elég, hogy felidézze a régi jó időket, ráadásul nagyon kevesen tudnak olyan világosan és érthetően beszélni a gazdaságról, mint ő - mondta az NPR közszolgálati rádiónak Henry Cisneros, az egykori elnök egyik volt államtitkára. Nem véletlen, hogy Obama úgy emlegeti őt, mint "a dolgok elmagyarázásáért felelős új miniszterét". Clintonnak ugyanis épp azt a feladatot kell elvégeznie, amellyel Obama eddig nehezen boldogult: el kell magyaráznia a maga utánozhatatlan stílusában - azon a nyelven, amelyet megértenek a választók is -, hogy miért jó Obama gazdaságpolitikája az országnak, és a republikánusok alternatívája miért nem az. Clinton a következő hetekben az összes, a választás szempontjából kritikus és ingadozónak számító államot - Floridát, Ohiót, Wisconsint - felkeresi Obama képviseletében.

Miközben Clinton már-már főszereplővé lépett elő a demokraták elnökjelölő konvencióján, addig a republikánusok legutóbbi elnöke, George W. Bush csendben, minden feltűnés nélkül távol maradt a Mitt Romneyt jelölő gyűléstől. Clinton ehhez képest exelnökként is megkerülhetetlen volt az összes konvención. Igaz, 2000-ben Al Gore még megpróbált távolságot tartani tőle, annak ellenére, hogy Clinton tanácsadói próbálták meggyőzni arról, ezzel csak rontja az esélyeit. A Gore vereségével záruló választások után joggal érezhették, hogy igazuk volt. John Kerry is használta Clintont négy évvel később, és Obama sem tudta megkerülni 2008-ban - igaz, akkor szükség is volt a kiegyezésre a Hillary Clintonnal vívott, meglehetősen durva előválasztás után, ráadásul a konvención érezhető volt az is, Clintonnak nehezére esik elhitetni a választókkal, hogy kedveli Obamát. Most pedig, négy évvel később, Obama győzelmi esélyeinek szempontjából létfontosságú, hogy Clintont ismét bedobják az éles politikába.

A nagy egymásra találás Charlotte-ban

Furcsa pár

A címlapokra került nagy elnöki ölelésig azonban nem volt könnyű az út. Négy évvel ezelőtt Clinton nehezen emésztette meg, hogy Obama az előválasztásokon legyőzte a feleségét, és a 2008-as kampány későbbi szakaszában alig beszéltek egymással. Az akkori denveri elnökjelölő konvenció előestéjén az ABC-nek adott interjúban csak vonakodva támogatta a demokrata jelöltet, igaz, a konvención már arról beszélt, Barack Obama készen áll arra, hogy az Amerikai Egyesült Államok elnöke legyen.

Az előválasztások idején kemény ütésváltások voltak köztük. Clinton azt mondta Obamáról, hogy "ez a srác néhány évvel ezelőtt kávét főzött volna nekünk", és tündérmesének nevezte a jelöltségét. Az Obama-stáb később lecsapott erre a mondatra, és rasszista megjegyzésnek nevezte, utalva arra a magát évszázadokon át tartó feltevésre, hogy az Egyesült Államokban afroamerikai politikus nem juthat be a Fehér Házba.

Ma már persze ezt a konfliktust Clinton és Obama táborából is sokan úgy értékelik, mint olyan elemet, amely csak még erősebbé teszi a mostani egymásra találásukat és együttműködésüket. Az anekdota szerint egy golfozásra volt szükség ahhoz, hogy a két politikus összejöjjön. Clinton egyik közeli tanácsadója figyelmeztette Obama stábját, hogy a volt elnököt nem lehet csak úgy felhívni, és megkérni arra, hogy pénzt gyűjtsön és kampányoljon, és ő jelezte, hogy Clinton szívéhez a golfon keresztül vezethet az út: a 44. elnök így golfozni hívta a 42.-et. A New Yorker szerint Clinton csapatából többen ekkor jöttek rá, hogy Obama valóban meg akarja nyerni a 2012-es választást.

Hillary Clinton a távolban hatódott meg férje beszédétől

Clinton azóta nemcsak az adománygyűjtő rendezvényeken és a választási gyűléseken teszi oda magát, hanem a háttérben is részt vesz a kampánystratégia kidolgozásában. Márpedig a demokraták egyetértenek abban, hogy ha valaki, hát Clinton mindent tud az ingadozó államok választási körzeteiről. Obama kampánytanácsadói és közvélemény-kutatói még tavaly novemberben elzarándokoltak Clinton harlemi irodájába, hogy kikérjék a véleményét. "Úgy álltak hozzá, mint egy politikai zsenihez, és ő imádta ezt" - mondta a találkozóról az egyik jelenlévő a Washington Postnak.

Nem tudja abbahagyni

Amikor az amerikai exelnökök többsége kiköltözött a Fehér Házból, már vagy túl idős, vagy túl népszerűtlen volt, hogy pártja hasznára legyen. Clinton kollégái többségéhez hasonlóan eddig sem volt hajlandó visszavonultan tölteni az elnöksége utáni éveket, és nagy valószínűséggel még nem tett le arról, hogy visszatérjen a Fehér Házba, mégpedig first manként, Hillary Clinton férjeként. Az egykor a Lewinsky-botrány miatt meghurcolt elnökről most ódákat zengenek, és ez nagyon fontos visszaigazolás neki. Ő ugyanis - ahogyan a Washington Post egyik cikke fogalmaz - nemcsak azt szereti, ha szükség van rá, hanem arra is szüksége van, hogy szeressék. A konvención egészen szokatlan módon az alelnöknek fenntartott helyet kapta meg, és élt is a lehetőséggel. Azt, hogy Clintonban még él a tűz, jól bizonyítja, hogy közeli barátai szerint szinte megszállottan készült az elnökjelölő konvención előadott beszédére, és folyamatosan könyveket bújt, idézeteket és ötleteket próbált ki.

A kampány minden rezdülését alaposan kielemző szakértők szerint ha egyetlen okra kellene visszavezetni azt, hogy Obamának miért van égetően szüksége Clintonra, akkor az egy olyan politikai adottság lenne, amely feltűnően hiányzik a hivatalban lévő elnökből: az emberközelség. Clinton emellett megengedhet magának olyasmit is, amit hivatalban lévő elnök nem: nosztalgiázhat, illetve bedobhat negatív elemeket is a kampányba, elvégezve így a piszkos munkát Obama helyett.

A konvención elmondott beszéde után is politikai elemzők hada próbálta megfejteni, mi Clinton titka. A következtetések egyik visszatérő eleme volt, hogy a volt elnök mindenekelőtt okosnak tekinti a hallgatóságát, és ennek megfelelően szólal meg. Az ellenfelet pedig úgy tudja megsemmisíteni, hogy közben nem megy bele személyeskedésekbe. Borotvapengével támad, nem fejszével - ahogy a Reuters egyik elemzése fogalmazott.

Ismét a Fehér Házba készülnek

A konvención előadott beszéde olyan hatásosra sikeredett, hogy több politikai elemzőben is felvetődött: ha nem lenne az elnöki mandátumokat két ciklusra szorító 22. alkotmánykiegészítés, Clinton már sokadszorra indulna az elnökségért. Így viszont sokkal nagyobb a valószínűsége annak, hogy a felesége ambícióit fogja támogatni. A New Yorker szerint Obama felkérését Clinton politikai öröksége egyfajta elismerésének tekinti, és nem mellékesen remek lehetőséget lát benne ahhoz, hogy a felesége elnöki esélyeit erősítse, és továbbra is megkerülhetetlen legyen az amerikai politikában.