Rocksztárokat megszégyenítő turnét bonyolított le Gerard Depardieu Oroszországban, miközben Franciaország hetek óta nem tud napirendre térni a felett, hogy a nemzeti kincsnek számító színész nem kevés adókedvezmény reményében felvette az orosz állampolgárságot. Franciaországban már azt is nehezen emésztették meg, hogy a 65 éves filmsztár a szocialista kormány által bevezetett, a gazdagokat kiemelten sújtó adórendszer elől első körben Belgiumba menekült, igaz, csak Lille-től mindössze húsz kilométerre, a határ közelében fekvő Néchinbe, amely már jó ideje a vagyonukat féltő francia milliomosok egyik kedvenc menedéke. Az orosz fordulat aztán csak tovább szította a hangulatot Franciaországban.
A nagy hátraarc
Bármennyire is miatta csapott fel Franciaországban a társadalmi vita a hazafiasság és az adórendszer közötti összefüggésekről, Depardieu nem az egyetlen híresség, aki anyagi okokból fordított hátat a hazájának. A svájci állampolgárságot választotta a színész Alain Delon és az énekes Johnny Halliday is, ahogy a Forma-1-es világbajnok Alain Prost is ott telepedett le. Igaz, az ő emigrálásuk nem váltott ki ekkora visszhangot.
Egy szép barátság kezdete: Depardieu és Putyin
Ahogyan eddig az sem, hogy Depardieu-nek Belgiumban - alig néhány perc autózásra a francia határtól - csaknem háromezer honfitársa a szomszédja. Mégpedig a francia gazdaság olyan fontos szereplői, mint például az Auchan-áruházlánc és a Decathlon sportáruházak tulajdonosai, a Mulliez család tagjai, akik ugyancsak anyagi megfontolásból költöztek. A francia pénzügyminiszter, Jerome Cahuzac elismerte, évente hat-nyolcszáz vagyonos francia állampolgár hagyja el az országot. Hogy a szocialista kormány tervei mennyire pörgetik majd fel a gazdagok elvándorlását, azt még nem tudni, a 2012-es adatokra várni kell.
Össztűz alatt
A francia sajtó egy része már akkor sem kímélte a színészt, amikor Belgiumban vett ingatlant. A Libération, amely címlapon hozta a hírt, már csak "egykori színészzseniként" emlegette Depardieu-t. A műfaji követelményeknek megfelelően a Charlie Hebdo szatirikus lap túlzásokba is esett, amikor a címlapján a belga zászló előtt a meglehetősen terebélyes Depardieu képével és a következő felirattal jelent meg: "Vajon Belgium képes lesz megbirkózni a világ teljes koleszterinrakományával?"
A Le Figaro már árnyalta a képet, és arról írt, hogy az ország elhagyásával Depardieu a francia elnyomással száll szembe, amely a konzervatív lap szerint egyre rosszabb és tűrhetetlenebb lesz. A lap intellektuális, erkölcsi és - az adók miatt - gazdasági elnyomásról ír, és szerinte az igazi botrányt a szocialista kormány okozta azzal, hogy a józan ésszel szembe menve támadta a gazdagokat.
Hasonló álláspontot próbált megértetni a francia újságolvasókkal maga Depardieu is, aki a Journal de Dimanche-ban megjelent írásában azt állította: "azért megyek el, mert itt úgy gondolják, hogy a sikert, az alkotást, a tehetséget és mindent, ami különbözik, szankcionálni kell". Depardieu valóban elképesztően termékeny, és ennek megfelelően adókban gazdag filmes éveket tudhat maga mögött. Számításai szerint a munkával eltöltött 45 éve alatt 145 millió eurót fizetett be.
A francia dilemma
Hogy Depardieu mostani gesztusa miért került címlapokra és miért váltott ki ilyen visszhangot, az részben a színész személyének is köszönhető. Egy francia újságíró a CNN-nek ezt azzal magyarázta, hogy Depardieu mindenki másnál jobban jelképe a gall szellemnek. A filmvásznon, a tévéképernyőn és azon túl is megtestesíti mindazt, amit a franciaság jelent: szenvedélyes, érzékeny, teátrális és grandiózus. Éppen ezért Depardieu dilemmát is okoz a franciáknak, akik a felmérések szerint megértik ugyan a szupersztárjuk álláspontját, és továbbra is imádják, de ugyanakkor hazafias kötelességnek tartják az adófizetést.
Depardieu felháborodása amennyire személyes, annyira politikai is. A színész a tavalyi elnökválasztási kampányban teljes mellszélességgel támogatta Nicolas Sarkozyt. Több nagygyűlésen beszédet mondott a később elbukó elnök újraválasztása érdekében, és nem titkolta, hogy kölcsönös érdekekre épül a viszonyuk. "Ha felhívom, negyed óra múlva visszahív. Ahányszor csak szívességet kértem Sarkótól, azonnal válaszolt" - indokolta tavaly megbecsülését az egyik francia szatirikus magazinnak.
Az emlékezetes vacsora Szocsiban
Néhány hónap leforgása alatt azonban nemcsak azt kellett lenyelnie, hogy a kedvenc jelöltje elveszítette az elnökválasztást, hanem azt is, hogy a győztes Francois Hollande mélyen a pénztárcájába nyúlna. Az államháztartási hiány leszorítására 75 százalékos adót vetne ki az egymillió eurónál nagyobb jövedelemmel rendelkezőkre, és bár az intézkedést egyelőre elkaszálta az alkotmánybíróság, Jean-Marc Ayrault miniszterelnök jelezte, a kormány újrafogalmazza és ismét benyújtja javaslatát, és nem változtat az adó mértékén.
Oroszországból szeretettel
A francia adóhelyzet súlyosságára tekintettel Depardieu a Le Monde-nak még karácsony előtt csak viccelődött azzal, hogy orosz állampolgárságot kér Vlagyimir Putyintól. Miután azonban az orosz elnök is rájött arra, hogy ebből a helyzetből jól jöhet ki, felpörögtek az események, annyira, hogy pár héttel később Depardieu már az új útlevelét lobogtatta a fotósoknak.
Putyin állami vezetőnek kijáró tisztelettel és csinnadrattával fogadta a francia színészt, aki cserébe olyan levéllel állt elő, amelyért a Kreml stratégái valószínűleg a fél karjukat odaadták volna. "Imádom Oroszországot, az embereket, a történelmét, az íróit" - írta, és "nagy demokráciának" nevezte Oroszországot, "olyan országnak, ahol a miniszterelnök nem bánik szánalmas alakként egy állampolgárral" - utalt arra, hogy Jean-Marc Ayrault francia kormányfő "meglehetősen szánalmasnak" nevezte Depardieu pénzügyi indíttatású emigrálását. Hasonló lelkesedéssel jelentette ki, hogy "nagyon szereti" Putyin elnököt, "ez kölcsönös", és minderről beszélt saját elnökének, Francois Hollande-nak is.
Depardieu és az oroszok barátságát már megalapozta az a kulturális misszió, amelyet a francia filmek orosz szinkronizálásával vittek végbe Oroszországban, ennek köszönhetően ugyanis az orosz mozirajongók szemében istenekké nőtték ki magukat a francia színészek. Innen már egyenes út vezetett oda, hogy Depardieu arca a hirdetéseken - legyen szó ketchupról, konyhabútorról vagy bankról - megszokott látvány az orosz utcákon.
Depardieu képe több hirdetésen is visszaköszön Oroszországban
A putyini propagandagépezet eddig főként hősies élethelyzetekben, adott esetben félmeztelenül, félreérthetetlen utalással az orosz elnök férfierejére mutogatta Putyint, aki azonban most Depardieu társaságának köszönhetően még egy kicsit csilloghat. A Kreml tényleg mindent kihozott a lehetőségből. Az orosz állami televízió Depardieu szinte minden lépését követte, különös tekintettel azokra a baráti ölelésekre és csevegésekre, amelyeket Szocsiban, a 2014-es téli olimpia helyszínén ejtett meg az orosz elnökkel, ahol vacsorán látták vendégül a francia színészt.
Depardieu oroszországi vendégszereplése nemcsak a közös fotókra adott remek alkalmat a Kremlnek, hanem arra is, hogy reklámozza az igencsak csábító egykulcsos, 13 százalékos adót, amelytől nemcsak azt remélik, hogy a vagyonos oroszok nagyobb hajlandóságot éreznek majd a jövedelmük bevallására, hanem azt is, hogy a kedvező adófeltételek miatt sok külföldi is Oroszországot választja majd. "Bizonyos értelemben csodálkoztunk is azon, miért nem akartak a külföldi személyiségek, sportolók, a szórakoztatóipar sztárjai orosz adóalanyokká válni" - vetette fel az orosz Népgazdasági és Állami Szolgálati Akadémia rektora, Vlagyimir Mau az Interfax hírügynökségnek.
Az már most biztos, hogy Depardieu egy másik francia ikon személyében rajongóra talált ezért a gesztusáért: a 77 éves Brigitte Bardot ugyanis jelezte, támogatja kollégáját a francia kormánnyal vívott csatájában. Sőt a híres állatvédőként is ismert színésznő maga is bedobta az orosz kártyát, és azzal fenyegetőzött, ő is Oroszországba emigrál, ha Franciaország nem kegyelmez két halálra ítélt öreg cirkuszi elefántnak. Az még nem világos, hogy Moszkva ezt a lehetőséget mennyire tudja majd kiaknázni.