Meredten figyeltek a Fehér Ház előtti téren álló templomtól egy utcányi távolságra felállított kordon mögött álló emberek. Reggel nyolc óra volt, és abban bíztak, hogy megpillanthatják Barack Obamát, bár nem voltak benne biztosak, hogy vajon jó helyen állnak-e. Egy nagydarab fekete férfi meglátta a nyakamban a sajtós kártyát, és egyből megkérdezte, tudok-e bármit arról, hogy mi várható. Mondtam neki, hogy azt én se tudom, hogy a templomot pontosan hogyan fogja megközelíteni az elnök, de az előzetesen meghirdetett program szerint részt fog venni a háromnegyed 9-kor kezdődő szertartáson.
Végül nem kellett csalódniuk a hidegben várakozó embereknek, fél 9 után néhány perccel egy nagy fekete autó gördült a templom elé, és kiszállt belőle Obama és családja. Kinn a szabadban üdvözölték az őket váró papot, majd bementek a templomba. A kordon mögött várakozók ujjongva örültek annak, hogy megpillanthatták, egy nő pedig elismerően elkiáltotta magát: "Milyen magas!"
Ezzel a szertartással kezdődött meg a tavaly novemberi elnökválasztáson újabb négy évre mandátumot szerző Barack Obama beiktatási ünnepsége. Az egésznapos washingtoni rendezvénynek formális jelentősége valójában nem volt, mert az alkotmány szerint január 20-án lép hivatalba az elnök, ez pedig vasárnapra esett, így a hivatalos eskütétel már aznap lezajlott a Fehér Házban.
A hétfői ünnepség központi eleme az volt, amikor Obama délben a nyilvánosság előtt is letette a hivatali esküt a törvényhozás épületének, a Capitoliumnak a lépcsőjén. Az előtte elterülő hatalmas parkban több százezren gyűltek össze, hogy meghallgassák az eskütételt, és az azt követő elnöki beszédet. A rendezvény miatt szigorú készültség volt az egész városban. A park környéke teljesen le volt zárva az autós forgalom elől, és több utcában katonai járművekkel erősítették meg a kordont.
"Még ez is történelem"
Bár hatalmas tömeg hömpölygött a parkban és a környező utcákon, a létszám valószínűleg elmaradt a négy évvel ezelőtti első beiktatáshoz képest. "Ez valamivel visszafogottabb, bár most is több százezren vannak" - mondta az egyik résztvevő, Eric Green, hozzátéve, hogy az "energiaszint is más", mint 2009-ben, amikor Obama az ország történetének első afroamerikai elnökeként tett esküt. Green ugyanakkor megjegyezte, "attól még ez is történelem".
A mostani beiktatási ünnepség épp a legendás polgárjogi harcos, Martin Luther King emléknapjára esett, ami még inkább ráerősített arra, hogy Obama elnöksége milyen jelentőséggel bír az ország történelmében. Bár a kétszeres választási győzelem egyértelműen azt mutatta, hogy az Egyesült Államok nagy utat tett meg azóta, hogy King és társai a múlt század közepén küzdöttek a feketék megkülönböztetése ellen, a faji kérdés továbbra is okoz feszültségeket. A parkban egy afroamerikai férfi, Henderson Mitchell legalábbis azt fejtegette, hogy az első ciklus egyik nagy problémájának azt látja, hogy mindig csak akkor van áttörés a republikánusokkal folytatott alkudozásokban, amikor színre lép Joe Biden alelnök. "Biden nagyobb tekintélyt kap, mint az Egyesült Államok elnöke" - fogalmazott az észak-karolinai férfi.
Bár Biden tárgyalási sikereiben vélhetően nagy szerepe lehet több évtizedes szenátusi tapasztalatainak is, a parkban egyébként sem volt jele a Mitchelléhez hasonló keserűségnek. Szinte mindenki amerikai zászlót lengetett, és hatalmas ujjongással törtek ki minden olyan alkalommal, amikor Obamát vagy az elnöki család valamelyik tagját mutatták a kivetítőkön. Érezhetően nagy csodálat övezi a first ladyt, Michelle Obamát, a Capitoliumra érkezésekor egy nő például megjegyezte, "mesésen néz ki".
Nagy célok, kevés idő
Obama ambíciózus célokat tűzött ki maga elé a második ciklusra. Meg akarja reformálni a bevándorlási rendszert, amivel elődje, George W. Bush sikertelenül próbálkozott. A connecticuti mészárláshoz hasonló esetek megelőzése érdekében szigorítana a fegyvertartási szabályokon, ami a fegyverlobbi ereje miatt régóta politikai tabunak számít. Rendezni akarja a hatalmas adósságteherrel küszködő költségvetés helyzetét is, amihez meg kell nyernie a teljesen más gazdaságpolitikát hirdető republikánusok támogatását. Ehhez jönnek még a súlyos külpolitikai problémák, kezdve az iráni atomprogramtól a véres szíriai polgárháborún át az afganisztáni szerepvállalás lezárásáig.
Ezekről mind említést tett az eskütételt követő beszédében, és némi meglepetésre külön kihangsúlyozta még a klímaváltozás elleni küzdelmet is, amely ugyan már a 2008-as ígéretei között is szerepelt, de aztán háttérbe szorult az első elnöki ciklusában. "Válaszolni fogunk a klímaváltozás által jelentett veszélyre, tudva azt, hogy a cselekvés hiánya a gyerekeink és a jövő generációinak az elárulását jelentené" - fogalmazott Obama. Jelezte azt is, tisztában van vele, hogy komoly ellenkezéssel kell számolnia ebben az ügyben, mert vannak, akik "még mindig tagadják a tudomány meggyőző ítéletét".
Az erős ellenkezés igaz mindegyik felsorolt célra, Obama szerint azonban akkor is neki kell feszülni ezeknek a problémáknak, ha kétesek az esélyek: "Cselekednünk kell, tudva azt, hogy a munkánk nem lesz tökéletes".
Bár a legutóbbi választási kampányból és egyéb megnyilvánulásokból is tudni, hogy vannak nagyon szenvedélyes bírálói Obamának, hétfőn Washingtonban ennek nem volt jele. Nem lehetett látni Obama ellenes tüntetőket, és az általam megkérdezettek is mind az elnök hívei közé tartoztak. A Georgia államban élő Phil Lunney például azt mondta, hogy elégedett Obama első négy évével, és egyetért az általa megfogalmazott célokkal is. "Szeretném látni az adórendszer megváltoztatását, a háborúk megállítását. Különösen várom a fegyverszabályozás szigorítását, azzal nagyon nem vagyok elégedett" - fogalmazott az idős férfi.
Új emberek, harcosabb stílus
Az elnök egy jelentős mértékben átalakított csapattal vág neki a második ciklusnak. Csere lesz a három legfontosabb kormányzati pozícióban, miután távozik Hillary Clinton külügyminiszter, Leon Panetta védelmi miniszter és Timothy Geithner pénzügyminiszter is. Mindannyian saját kérésükre szállnak ki, és a helyükre Obama hozzá közel álló, lojális embereket választott. A külügyminisztériumot John Kerry szenátor fogja vezetni, aki legutóbb az elnökjelölti vitákra való felkészülésben segítette Obamát. A védelmi miniszteri posztra Chuck Hagel korábbi szenátort kérte fel, aki ugyan a republikánus párthoz tartozik, de már az első elnökjelölti kampányban is támogatta Obamát. A pénzügyminisztérium élére pedig mostani kabinetfőnökét, Jack Lew-t jelöli.
Érték olyan kritikák Obamát, hogy a lojális emberek kiválasztásával elzárja magát a kritikus hangoktól, a személyi döntéseket ugyanakkor úgy is lehet értelmezni, hogy egy ilyen szorosan összezáró csapatra van szüksége az ambíciózus tervek megvalósításához. Hivatalosan ugyanis négy évre szól a megbízatása, de a gyakorlatban legfeljebb az első két évben tudja igazán gyakorolni a politikai hatalmát. Két év múlva ugyanis törvényhozási választások jönnek, majd utána várhatóan elindul a küzdelem az általa most betöltött pozíció elfoglalására, és ez a korábbi példák alapján a háttérbe szorulását fogja eredményezni.
A választás óta eltelt időszak arra utal, hogy Obama tanult az első ciklus hibáiból és erőteljesebben - kritikusai szerint egyben arrogánsabban - politizál. Többet szerepel a nyilvánosság előtt, kevesebbet alkudozik a politikai riválisokkal, és igyekszik építeni a választási kampányban felépített profi kampányszervezet erejére is. Emellett az elmúlt hetekben több beszélgetést is tartott külső tanácsadókkal - például történészekkel -, és a kiszivárgott hírek szerint arról kérdezgette őket, hogy mik azok a legsúlyosabb kihívások, amelyekkel szembe kell nézni. Ezek mind arra utalnak, hogy Obama nem akarja apróságokra pazarolni második ciklusát, amelynek ráadásul csak az első időszaka lehet igazán termékeny.