Onoda Hiroo 29 évig bujkált a Fülöp-szigeteki dzsungelben, mert nem hitte el, hogy véget ért a második világháború. 91 éves korában halt meg, miután tüdőgyulladással kórházba szállították.
Onoda 1944-ben a császári japán katonai iskola hallgatójaként mindent megtanult a gerillataktikákról és a hírszerzés fontosságáról a háborúban. Később a Fülöp-szigetekre küldték, hogy harcoljon a szövetséges erőkkel.
1945-ben szembesült először azokkal a szórólapokkal, amelyeket az amerikai hadsereg dobott le a szigetre, hogy a háború végéről értesítse az embereket. Mivel azonban a szórólapokon szereplő japán szöveg tele volt hibákkal, Onoda úgy gondolta, hogy az amerikaiak piszkos trükkjéről van szó. Ennek megfelelően folytatta a gerilla-hadviselést abban a hitben, hogy még tart a háború.
A kitartó japán katonára 1974-ben Szuzuki Norio bukkant rá, aki próbálta ugyan elmagyarázni neki, hogy vége a világháborúnak, Onoda azonban azt mondta, csak akkor hagy fel a harccal, ha parancsot kap erre. Ezek után a japán katona háborús parancsnoka maga utazott el a szigetre, hogy felszólítsa Onodát, tegye le a fegyvert. A katona ezek után tért vissza ismét Japánba.
Egy ideig Brazíliában élt, a bátyja után ment oda egy farmra, de amikor 1980-ban arról értesült, hogy egy fiatalok megölte a szüleit egy baseballütővel, úgy döntött, visszamegy Japánba, hogy megtanítsa a gyerekeknek, miként legyenek erősek, és győzzék le a nehézségeket. Az elmúlt években beszédeket tartott, tavaly októberben pedig könyve is megjelent.