Svájcnak ez még fájni fog

A svájci gazdasági csoda feltehetőleg elmaradt volna a külföldi munkavállalók nélkül, és ezt nagyon jól tudják a világhírű svájci nagyvállalatok is. Az Origónak adott válaszaikból az derül ki, már most aggódnak amiatt, hogy lesz-e elég képzett dolgozójuk, ha Svájc nem tudja kitermelni ezeket a szakembereket, a bevándorlási kvóta pedig megköti a kezüket. A svájci kormány közben azért aggódhat, hogy a személyek szabad mozgásának a korlátozásával elveszítheti a hozzáférést az uniós piachoz is.

Tizenkét év kellett a svájciaknak ahhoz, hogy elegük legyen az uniós bevándorlókból. Igaz, a jobboldali populista Svájci Néppárt által kezdeményezett népszavazáson nem született elsöprő erejű eredmény, hiszen a szavazók 50,3 százaléka mondott igent a bevándorlási kvótarendszer visszaállítására, és az ügy korántsem mozgatta meg az egész országot, hiszen a szavazati joggal rendelkezők 56 százaléka nyilvánított véleményt. Az eredmény pedig tényleg hajszálon múlt, mert a korlátozás támogatói alig húszezerrel voltak többen, mint az ellenzők.

Ez azonban nem változtat azon, hogy a svájci kormánynak most olyan törvényeket kell előkészítenie, amelyeknek a következményeit nemcsak az uniós kapcsolataik sínylik meg, hanem várhatóan a gazdaság is. A népszavazás eredménye miatt a következő három éven belül újra kell tárgyalnia Brüsszellel a Svájc és az Európai Unió viszonyát szabályozó szerződéscsomagot.

A Svájci Néppárt politikusai elégedettek Forrás: MTI/EPA/Marcel Bieri

A népszavazásba vetett hit legalább annyira svájci vívmány, mint a csokoládé- vagy az óragyártás – tavaly például tizenegy, tavalyelőtt tizenkét országos referendumot tartottak. És bár általában a gazdasági érdekeket figyelembe véve mondanak véleményt, a szavazók többségét most nem győzte meg az sem, hogy a kormány, a gazdasági szereplők és a szakszervezetek is figyelmeztették őket arra, hogy a külföldi munkavállalók nélkül Svájc nem tudná fenntartani a jelenlegi jóléti szintet, és további gazdasági növekedést sem tudna elérni.

Féltik az identitásukat

Ha a külföldi bevándorlás tempóját vesszük, némileg érthető, hogy a svájciak nem pont ilyen rohamra számítottak, amikor tizenkét évvel ezelőtt elfogadták az uniós állampolgárok szabad munkavállalásáról szóló megállapodást az EU-val. Az alacsony adókkal és magas életszínvonallal kecsegtető országba 2007 és 2012 között évente 74 ezer bevándorló érkezett. A megállapodás megkötésekor, 2002-ben Svájcnak 7,3 millió lakosa volt, ez a szám mostanra 8 millióra duzzadt.

A gazdasági válság egyébként az EU déli országaiból nagyon sok munkavállalót taszított ki Svájcba. A BBC két évvel ezelőtt készített riportot a Wallis kantonban található teljesen átlagos kisvárosról, Täschről, ahol már akkor több portugál szót lehetett hallani az utcán, mint németet. A település akkori 1270 lakosából hétszáz külföldi, többnyire portugál volt. A helyi óvodában már csak pár gyerek beszélt németül, és az iskolában is főként portugálul beszéltek a diákok. Míg a munkaerőpiac gond nélkül felszívta a portugál bevándorlókat, addig az együttélés már feszültséggel járt. A helyiek este kilenckor már ágyban voltak, a portugálok hangját viszont még tíz órakor is hallani lehetetett. A helyiek ugyanakkor elismerik, hogy a bevándorlók nélkül valószínűleg már iskola sem lenne a településen.

Svájc lakosságának a negyedét ma már külföldiek teszik ki, a vasárnapi szavazás végeredményében ezért sok elemző azt látja, hogy a svájciak a saját identitásuk elvesztésétől való félelmükben szavaztak a munkaerőpiac korlátozására.

Sor a szavazóhelyiségnél Forrás: MTI/EPA/Walter Bieri

Persze a négy hivatalos nyelvet és 26 kantont felvonultató ország a szavazatok eloszlásában sem mutatott különösebb homogenitást. A szavazás eredménye jól tükrözte a városi és a vidéki Svájc közötti megosztottságot. A zürichi, baseli, genfi szavazók elutasították a Svájci Néppárt kezdeményezését, míg a német és az olasz nyelvű kantonok inkább támogatták.

Pedig sokat köszönhetnek nekik

A svájciaknak külföldiként tükröt tartó brit szerző, Diccon Bewes, aki a tapasztalatait több könyvben összegyűjtötte, az éppen aktuális svájci érintettségű eseményeket összekapcsolva próbált meg rávilágítani a népszavazás lehetséges következményeire. Miközben ugyanis vasárnap épp a szavazatokat számolták, addig Szocsiban olasz bevándorlók ma már svájci színekben induló fia, a sífutó Dario Cologna megnyerte Svájc első aranyérmét az idei téli olimpián. „Vajon beengedik-e majd a jövő Colognáit?” – kérdezte a Facebook-oldalán Bewes. A népszavazás alkalmából írt bejegyzésében azzal szembesíti a svájciakat, hogy a híres alpesi alagutaktól kezdve a szolgáltatóiparig mindig is szükségük volt bevándorlókra, még akkor is, ha nem mindig látták szívesen őket. Hiába gondolunk svájciként az olyan vállalatokra, mint a Nestlé vagy a Maggi, ezeket is bevándorlók alapították – emlékeztetett Bewes.

A népszavazás előtt alig egy héttel jelentették be Jura kantonban, hogy áprilistól portugál lesz a térség új főállatorvosa. A népszavazást kezdeményező SVP alelnöke rögtön lecsapta a magas labdát, és az egyik közösségi oldalon feltette a kérdést: „Nekünk svájciaknak tényleg nincs egyetlenegy állatorvosunk sem a munkaerőpiacon?” A helyi vezetés nem sokkal később készségesen reagált is a felvetésre: „Nyolc jelöltből három volt svájci, de egyik sem rendelkezett a megfelelő képzettséggel.”

Noha a bevándorlás kérdése forró témának számít a Svájccal szomszédos uniós tagországokban, Franciaországban, Ausztriában, Németországban és Olaszországban is, itt annyiban különleges a helyzet, hogy a bevándorlásellenes szavazatok a legnagyobb gazdasági szereplőknek fájnak igazán. A Gazdasági Fejlesztési és Együttműködési Szervezet (OECD) adatai szerint a 2010–2012 között az EU-ból Svájcba érkező bevándorlók 69 százaléka magasan képzett volt, míg a 28 uniós tagállamban ez az átlag mindössze 35 százalék.

A Svájci Néppárt „A mértéktelenség kárt okoz! Igen a tömeges bevándorlás megállítására” feliratú plakátja a berni főpályaudvaron Forrás: MTI/EPA/Peter Klaunzer

A vállalatok már most aggódnak

Vagyis a svájci gazdasági csoda mögött több nem svájci szakembert találunk, és kérdés, hogy a nagy gazdasági szereplők a munkaerő-korlátozás után hogyan találják majd meg a maguk szakembereit, ha Svájc nem tudja kitermelni őket. Az olyan óriáscégek, mint a Roche, a Novartis, a UBS vagy a Swatch nagyon sok külföldi képzett munkaerőt alkalmaz. A Businessweek szerint a vegyi, a gyógyszeripari és a biotechnológiai cégek munkavállalóinak a 45 százaléka nem svájci.

Megkérdeztünk néhány nagy svájci céget, hogy a népszavazás és a bevándorlást korlátozó leendő törvények milyen hatással lesznek a külföldi munkaerőigényeikre, és számítanak-e nehézségekre emiatt a jövőben. A Roche gyógyászati cégtől azt a választ kaptuk, hogy tiszteletben tartják a referendum eredményét, és egyelőre várják, hogy a döntést miként ülteti át a gyakorlatba a kormány. Magát a népszavazás eredményét azonban nem kívánták kommentálni.

A Novartis gyógyszervállalattól ugyanakkor azt a választ kaptuk, hogy a cég némi aggodalommal veszi tudomásul a szavazók döntését, „mivel a Novartis sikere alapvetően a képzett munkaerő elérhetőségére épül”. Pascal Brenneisen elnök szerint most kulcsfontosságú, hogy a kvótarendszert miként ültetik át a gyakorlatba, és hogy hogyan tudják elkerülni az EU-val kötött megállapodásoknak okozott további károkat. A Novartis mindent megtesz annak érdekében, hogy a svájci törvényhozás „nagyvonalúan értelmezze” a népszavazás eredményét, hogy ezzel is mérsékeljék a Svájcot mint az üzleti élet központját érintő károkat.

A Nestlé álláspontját az Origónak küldött válasz értelmében kimerítette az, amit a svájci munkaadók szövetsége, az Economiesuisse képvisel a kérdésben, további kommentárt ugyanis nem kívántak fűzni hozzá. A svájci üzleti szektor képviselőit tömörítő szervezet csalódottságát fejezte ki a döntés miatt, és abban bízik, hogy Svájc gazdasági érdekeinek megfelelően sikerül az eredményt átültetni a jogszabályokba.

Az SVP egyik beszédes plakátja Forrás: AFP/Fabrice Coffrini

A Businessweek szerint ezeknek a cégeknek némi reményre ad okot, hogy a múltban a kormány és a parlament egy-egy népszavazás eredményét felvizezett formában öntötte aztán törvénybe, gyengítve így a kezdeményezők eredeti szándékait. A Berni Egyetem politológusa, Marc Bühlmann a lapnak azt mondta, a svájci kormány várhatóan olyan módon készíti majd elő a bevándorlást korlátozó törvényt, hogy annak következményeként ne kelljen minden, az unióval kötött megállapodást felrúgni.

Mit tehet az EU?

Ha abból indulunk ki, hogy az euroszkeptikus pártok milyen üdvrivalgással fogadták az eredményt, akkor nem tűnik zökkenőmentesnek Svájc és az EU jövőbeni viszonya. Az Európai Parlament képviselői sem fogták vissza magukat a svájci népszavazás után. Martin Schulz EP-elnök arra figyelmeztette a svájciakat, hogy ha élvezni akarják a hatalmas európai belső piac előnyeit, akkor el kell fogadniuk, hogy a személyek szabad mozgása létfontosságú pillére az egységes piacnak.

Svájc nem tagja az Európai Uniónak, de az uniós állampolgárok többsége egy 2002 óta érvényben lévő kétoldalú megállapodás alapján szabadon vállalhat munkát. A korlátozások csak a román és a bolgár állampolgárokra vonatkoznak, de 2016-ban ezek is megszűnnének. Ugyancsak kivételnek számítanak az EU-hoz tavaly csatlakozott horvátok, akikre egyelőre nem vonatkozik az EU-hoz a szabad beutazást és munkavállalást lehetővé tévő egyezmény.

Nemcsak egy megállapodásról, hanem egy szerződéscsomagról van szó, ezt kell a svájci kormánynak három éven belül újratárgyalnia. Vagyis a személyek szabad mozgásának a megszüntetése hat további uniós megállapodást is érvénytelenné tenne. Vezető uniós tisztségviselők elképzelhetőnek tartották akár Svájc és az EU közös belső piacának a megszüntetését is, amivel a svájci cégek elvesztenék a szabad hozzáférést az uniós piachoz. Az Európai Unió Svájc legnagyobb kereskedelmi partnere, tavaly 110 milliárd svájci franknyi árut vásárolt az országtól.