„A függetlenség nem önmagában cél, hanem egy eszköz. Ha saját államunk lehet, az összes többi problémára is megoldást találhatunk a függetlenség révén” – hangoztatta Artur Mas, az önálló katalán állam létrehozásáért küzdő párttömörülés, a Junts pel Sí (Együtt az igenért) elnöke. Ígérete szerint,
ha megnyerik a választásokat, egyoldalúan megindítják az elszakadási folyamatot
Spanyolországtól, és 18 hónapon belül létrehozzák az új államot.
A Sigma Dos közvélemény-kutató intézet adatai szerint a Junts pel Sí 65-66 képviselői helyet nyerhet a 135-ből az elmúlt hetek mozgósításának és az aktív kampánynak köszönhetően, ez a szavazatok 40,5 százalékát jelenti.
Az abszolút többséghez a parlamentben 68 képviselői hely szükséges,
így ennek eléréséhez támogatót kell találnia a többi, parlamentbe jutó párt között.
A párttömörüléshez nem tartozó, de szintén függetlenségpárti Népi Egység jöhet szóba – a felmérés szerint 9 helyet és 7,3 százalék szavazatot szerezhetnek –, ám ők már többször bírálták Artur Mas katalán elnök személyét, és helyette egy másik, „konszenzusos jelölt” támogatását tudnák csak elképzelni.
A Junts pel Sí támogatottsága annak ellenére növekszik, hogy az elmúlt hetekben nyilvánvalóvá vált: a független Katalónia nem maradna tagja az Európai Uniónak, új államként elölről kellene kezdenie a csatlakozási folyamatot.
Katalónia kiválása Spanyolországból senkinek nem jelentene előnyt, csak kárt okozna, a katalán és a spanyol kormány egyaránt felelős a kialakult helyzetért – állapította meg két neves egyetemi tanár közös értékelésében, amelyet az El País című napilap közölt még szerdán. Francesc de Carreras Serra barcelonai alkotmányjogász és José Luis García Delgado madridi közgazdász szerint a kialakult kudarcért a két fél egyaránt felelős.
A katalán kormány maximális nyomást gyakorolt a katalán társadalmi intézményekre és a médiára, hogy rámutasson:
Katalóniában gyakorlatilag egységes a függetlenség iránti vágy.
Mindezt populista módon, áldozatként tetszelegve tette – állapítják meg a szerzők, példaként említve a gyakran hallott, „Spanyolország kifoszt bennünket” szlogent, amely könnyen válthatott ki ellenérzést az emberekben.
A spanyol kormány hibájaként a közömbösséget rója fel a két professzor. Nem hozott intézkedéseket, és gesztusokat sem gyakorolt a közeledés érdekében, a katalán emberek pedig, akik spanyolok is, segítség és támasz nélkül érezték magukat. Véleményük szerint emiatt sok katalán gondolkodásában megjelent az az elképzelés, hogy az elszakadás lehetséges, könnyű és helyénvaló.
Elvesztik a spanyol állampolgárságukat a katalánok, amennyiben Katalónia elszakad Spanyolországtól – erről már José Manuel García-Margallo spanyol külügyminiszter beszélt.
A politikus abszurdnak nevezte, hogy egyáltalán felmerül a spanyol állampolgárság megtartása,
ha a katalánok önálló államot akarnak. Hangoztatta, hogy ha valaki elhagy egy országot, akkor elhagyja azokat a jogokat is, amelyeket az az ország biztosít a számára.
Mariano Rajoy spanyol miniszterelnök az Onda Cero nevű rádiócsatornának arról beszélt, hogy a katalán függetlenségi pártok most azt kérik az emberektől, adják fel spanyol és európai állampolgárságukat, és így az ezekkel járó jogaikat is. A riporter felvetette, hogy a spanyol törvények értelmében, aki Spanyolországban született, az akkor is megtarthatja állampolgárságát, ha másik országban él, és ezen az alapon járnak neki az uniós jogok is.
A kormányfőt vagy váratlanul érte a kérdés, vagy nem készült fel az interjúra.
Rajoy a beszélgetést ezzel zárta: „úgy tűnik, olyan tudományos értekezést folytatunk, ami nem vezet sehová. Arra kényszerítik az embereket, hogy döntsenek, katalánok vagy spanyolok akarnak lenni.”
A Junts pel Sí a kampányban azt üzente, hogy aki a katalánok közül akarja, megtarthatja a spanyol állampolgárságot azután is, hogy Katalónia önállóvá vált. A katalán kormány azt is lehetségesnek tartja, hogy az új állam az Európai Unió tagja maradjon annak ellenére, hogy Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke szeptember 22-én ismét nyíltan kijelentette ennek ellenkezőjét.
Az elmúlt hetekben a spanyol pénzügyi és gazdasági élet jelentős szereplői nyilatkoztak úgy, hogy súlyos kockázatot jelent, ha a függetlenségi pártok nyernek. Spanyolországban, beleértve Katalóniát is, teljes a bizonytalanság azzal kapcsolatban, hogy mi, hogyan változhat meg ekkor. A sajtóban folyamatosak a találgatások, nyilatkozatháború dúl.
Ellentmondásos állítások hangzanak el arról, hogy mi történik a nyugdíjakkal vagy épp az államadóssággal. A kampány utolsó napjaiban a legkisebb részletekbe menő viták folynak arról például, hogy mi lesz a spanyol színekben versenyző katalán olimpikonokkal, és játszhat-e tovább a spanyol futballbajnokságban az FC Barcelona.
A jelenlegi 19 százalékról 37 százalékra emelkedik a munkanélküliségi ráta Katalóniában, ha különválik Spanyolországtól,
a nyugdíjak pedig 40 százalékkal csökkennek, ami 300-400 eurós veszteséget jelent a nyugdíjasoknak
– mondta a kampányban a spanyol külügyminiszter. Artur Mas katalán elnök korábban viszont úgy nyilatkozott, hogy az önálló állam 10 százalékos nyugdíjemelést biztosít majd az embereknek.
A spanyolországi katolikus egyházat is elérte és megosztotta a katalán függetlenségről szóló vita: van olyan püspök, aki az elszakadás támogatására buzdít, és akad olyan egyházi méltóság is, aki épp az ellenkezőjére.
A katolikus egyházra politikai kérdésekben jellemző távolságtartó és semleges magatartással szemben Antonio Canizares, Valencia bíboros érseke arra szólította fel híveit, hogy
virrasszanak és imádkozzanak Spanyolország egységéért.
A katalán függetlenségnek nincs erkölcsi igazolása – mondta Canizares.
Xavier Novell, Solsona püspöke az elszakadás híve, és azt kérte az egyházmegyéjéhez tartozó templomoktól, hogy a hétvégén harangozzanak Katalónia függetlenségéért. Egy egyházi lapban publikált cikkében azt írta, hogy csak a nagy választási részvétel teheti világossá a katalán nép valódi akaratát politikai jövőjéről.