Valószínűleg Vlagyimir Putyin hagyta jóvá Alekszander Litvinyenko megmérgezését. Erre jutott az a brit nyomozás, amely a Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) egykori alezredese halálának körülményeit volt hivatott feltárni.
Az akkor 43 éves Litvinyenkót 2006-ban mérgezték meg egy londoni hotelben, teájába radioaktív polónium 210-et raktak. Heteken át tartó agóniáját az egész világ követte.
A gyilkossággal két oroszt, Andrej Lugovojt és Dmitrij Kovtunt vádolták meg, akik
tagadták bűnösségüket, Oroszország pedig – saját alkotmányára hivatkozva – azóta sem hajlandó kiadni őket.
Mi több, Lugovoj ma az orosz állami duma korrupcióellenes bizottságának alelnöke. Az Interfaxnak nyilatkozva kijelentette:
abszurd vádakkal illetik.
Moszkva visszautasította a nyomozás eredményeit. Marija Zaharova orosz külügyi szóvivő azt mondta, Oroszország
nem is számított arra, hogy a politikai indíttatású és végletekig átpolitizált eljárásról készült végleges bírói jelentés tárgyilagos és elfogulatlan lesz.
Theresa May brit belügyminiszter viszont a londoni parlamentben felszólalva kijelentette:
a Litvinyenko-gyilkosság a nemzetközi jog kirívó és elfogadhatatlan megsértése.
Ahogy azt is kifogásolta, hogy Moszkva nem közreműködött az elkövetők bíróság elé idézésében. London közben befagyasztotta Lugovoj és Kovtun brit számlákon lévő vagyonát, és bekérették a londoni orosz nagykövetet.
A BBC szerint ugyanakkor ennél tovább nem mennek, mert bár várható, hogy a munkáspárti és liberáldemokrata ellenzék hangosan követel majd keményebb lépéseket, Nagy-Britanniának nem érdeke, hogy tovább rontsa a kapcsolatait Oroszországgal.
A 2015 eleje óta folyó vizsgálatot vezető Robert Owen bíró az elmúlt fél évben 62 tanút hallgatott meg, és olyan titkosított anyagokba is betekinthetett, amelyek Litvinyenko és a brit külső hírszerzés, az MI6 kapcsolatát vizsgálták. Oroszország ugyanis erősen gyanítja az utóbbit.
Az egykori KGB- majd FSZB-tiszt 2000-ben ment családostul Nagy-Britanniába,
London pedig menedékjogot adott az időközben a Kreml hangos kritikusává lett férfinak.
Az elsősorban a korrupciót kifogásoló Litvinyenko és az orosz vezetés közötti ellentét – vagy ahogy Owen bíró fogalmazott: Putyin és Litvinyenko kétségtelenül meglévő személyes viszálya – odáig fajult, hogy az FSZB kiképzésein az ő portréján gyakoroltatták a célba lövést. Owen azt is megállapította, hogy
a szembenállás 1998-ra, kettejük egyetlen személyes találkozójáig vezethető vissza:
az akkor az FSZB-t irányító Putyintól Litvinyenko reformokat követelt, de nem történt semmi.
Litvinyenko később, már Nagy-Britanniából súlyos vádakkal (2006-ban például pedofíliával) illette az elnököt.
Özvegye, Marina és fia, Anatolij a BBC-nek azt mondta, hogy a most véget ért vizsgálat
mérföldkő lehet, de nem feltétlenül jelenti az ügy végét.
Marina Litvinyenko egyenesen célzott gazdasági szankciókat, és Vlagyimir Putyinra, illetve Nyikolaj Patrusevre, az FSZB korábbi vezetőjére vonatkozó beutazási tilalmat követel a brit vezetéstől. Az előbbit már teljesítették.