Az elmúlt években az Iszlám Állam jelentette a legnagyobb veszélyt a Közel-Keleten. A terrorszervezet elfoglalta két állam, Irak és Szíria jelentős részét, önálló kalifátust kiáltott ki, és az egész világon végrehajtott terrortámadások mellett deklarált célja, hogy rémuralmát újabb országokra is kiterjessze.
Van azonban még egy szereplő a térségben, amelytől sokan legalább annyira, vagy talán még jobban is félnek, mint a terrorszervezettől. Ez pedig Irán. Az azóta már nem kormánytag Móse Jalon izraeli védelmi miniszter még januárban azt mondta:
ha választania kell, hogy az Iszlám Állam vagy Irán legyen ott a határaiknál, biztosan az Iszlám Államot választaná.
Szerinte ugyanis Irán jóval erősebb pénzügyileg és katonailag is.
Egy budapesti háttérbeszélgetésen nemrég Benny Dagan, az izraeli Külügyminisztérium főigazgató-helyettese és kutatóközpontjának vezetője is azt mondta, hogy bár nagyon veszélyes a szunnita radikalizmus, de a legnagyobb kihívást a térségben Irán jelenti. Ahogy fogalmazott: az atomprogramról szóló „alku ellenére – vagy éppen azért”.
Irán ugyanis a tavalyi alku után növelte a befolyását a térségben – több pénzük van, mint korábban. Erről az izraeli Külügyminisztérium Irán-csoportjának vezetője, Sarit Young-Rabinovich is beszélt ugyanazon a háttérbeszélgetésen. Információik szerint ráadásul az utóbbi időben nőtt Iránban a Forradalmi Gárda befolyása. A gárda egyik főtanácsadója pedig nemrég azzal fenyegetőzött, hogy ha Ali Hámenei ajatollah, az ország tényleges irányítója elrendeli a támadást, akkor „nyolc percen belül” képesek lennének Izraelt teljesen megsemmisíteni.
Sarit Young-Rabinovich azt mondta, Irán továbbra is kísérletezik ballisztikus rakétákkal. Márciusban az egyik ilyen rakétára héberül azt írták: „Izraelt meg kell semmisíteni” - erről fotók is jelentek meg az iráni médiában.
Irán nem csak Izraelt fenyegeti, folyamatosan próbálja növelni befolyását a Közel-Keleten. Majid Rafizadeh amerikai elemző, az International American Council on the Middle East elnöke a Huffington Poston megjelent cikkében azt írta:
Irán folyamatosan hangsúlyozza katonai erejét,
kihasználja a síita milíciák sikereit, de emellett más eszközöket is bevet, hogy befolyásolni tudja más országok belpolitikáját. Olyan csoportokat támogat például, amelyekkel közös ellenségképük van: a helyi szunnita kormány, Izrael, esetleg az Egyesült Államok. Ezeket a csoportokat segíti abban, hogy politikai tényezővé váljanak (mint pl. a Hezbollahot Libanonban), sőt, akár a kormány elleni lázadásban is (pl. a húszikat Jemenben).
Rafizadeh szerint emellett Iránban folyamatosan tanítják a jövőbeni síita vezető réteget, a külföldiek ehhez ösztöndíjakat is kapnak.
A sokéves támogatást a Hezbollah már viszonozta is. Szíriában a terrorszervezet harcosai gyakorlatilag a háború kezdete óta harcolnak Aszadért. A Foreign Policy elemzése szerint ezer katonájuk halt meg, de a Hezbollah olyan fegyvereket és taktikai tapasztalatokat szerzett, amelyek még fenyegetőbb erővé tették. Korábban kevéssé irányítható rakétákkal tudták lőni Izraelt, most viszont, a lap Hezbollahhoz közeli forrásai szerint, a következő háborút már akár Izrael területén tudnák megvívni.
Benny Dagan azt mondta: Izraelben tartanak a Hezbollahtól. Ha pedig a terrorszervezet azt látja, hogy fő támogatója, Irán megerősödik, akkor megnő az esélye, hogy megtámadja Izraelt. Sarit Young-Rabinovich ezt úgy fogalmazta meg:
Izrael nem vállalhatja a kockázatot, hogy Irán racionalitásában bízzon.
Irán Szíriában az Aszad-rezsimet támogatja a felkelők és az Iszlám Állam elleni harcban: az izraeliek információi szerint 2000 iráni harcos lehet ott, sőt, afganisztáni és pakisztáni síitákat is toboroztak már a harchoz. Emellett persze rengeteg pénz áramlik Iránból az Aszad-párti erőkhöz: 2013–14-ben összesen ötmilliárd dollár.
Irakban pedig az irániak és az általuk pénzelt és felfegyverzett síita milíciák vezetik az Iszlám Állam elleni harcot. A New York Times szerint az iráni kémfőnök, Kasszim Szulejmani is Irakban van. Emiatt az amerikaiak is aggódnak, a szaúd-arábiai külügyminiszter pedig egyenesen elfogadhatatlannak nevezte Irán erős iraki jelenlétét.
Szaúd-Arábiának amúgy is egyre több a konfliktusa Iránnal az elmúlt öt évben. Ugyanis mindkét nagyhatalom, a szunnita Szaúd-Arábia és a síita Irán is vezető szerepre tör a térségben.
A két ország által támogatott erők között több helyen nyílt háború is van.
A szaúdiak például az Aszad-ellenes lázadókat támogatják Szíriában, Jemenben pedig a központi kormányt, amely ellen az Irán által támogatott húszik lázadnak. Több elemző egy ideje már úgynevezett proxyháborúkról beszél – vagyis olyanról, amelyet a két regionális nagyhatalom vív egymás ellen, csak nem közvetlenül.
A feszültség egyre nagyobb a két ország között.
Januárban tüntetők támadták meg Teheránban a szaúdi nagykövetséget, miután Szaúd-Arábiában kivégeztek egy síita hitszónokot.
A New York Times szerint a két ország közben valódi kiberháborút is vív egymás ellen: hackereik folyamatosan támadják egymást, főleg a kormányzati intézményeket. Egy Tigris álnevű szaúdi hacker pedig azt jelentette be, hogy az ő csoportja támadt iráni tévék honlapjaira.
A feszültség újabb egyértelmű jeleként Irán nemrég megtiltotta, hogy állampolgárai idén elmenjenek a mekkai zarándoklatra. Libanonban pedig, a Hezbollah egyik parancsnokának, Musztafa Badreddinnek a temetésen azt skandálták: halál az al-Szaúd családra, vagyis a szaúd-arábiai királyi családra.
A közös ellenség viszont nem csak Iránt hozza össze több csoporttal. Izrael és az arab államok többsége régóta ellenséges viszonyban van, de most, ahogy Benny Dagan is mondta, közös az érdekük a dzsihádistákkal és Iránnal szemben, erre pedig, ahogy fogalmazott, „már lehet építeni”.
Több országgal Izrael már együtt is működik:
van, amelyikkel nyíltan, mint Jordániával, és van több, amelyikkel a színfalak mögött.
Ilyen például az ősellenség Szaúd-Arábia. Ennek jele volt az is, hogy korábban elképzelhetetlen módon interjút adott egy izraeli tábornok egy szaúdi hírportálnak. A Politico szerint a két ország között egyre komolyabb a biztonsági együttműködés. Ezt többen megerősítették a Foreign Affairsnek is.
A Jerusalem Post pedig arról írt, hogy
a két ország titkosszolgálati vezetői rendszeresen találkoznak titokban,
sőt, volt már egy találkozó Ehud Olmert volt miniszterelnök és Bander bin Szultán herceg, a szaúdi Nemzetbiztonsági Tanács elnöke között is.
Egyre jobb a kapcsolat Izrael és Egyiptom között is. Ahogy Benny Dagan mondta, Egyiptom azért is fontos Izrael számára, mert ha ott válság van, az az egész térséget bizonytalanságba döntheti.
A két ország közötti kapcsolat Abdel Fattah al-Sziszi hatalomra kerülése után kezdett javulni. Az országot előtte irányító Muszlim Testvériség (amelyhez egyébként a Hamász is tartozik) ugyanis nem ismeri el Izraelt. Al-Sziszinek ráadásul a Muszlim Testvériség mellett a Sínai-félszigeti dzsihádistákkal is küzdenie kell.
A kapcsolat javulását jelzi az is, hogy al-Sziszi nemrég arról beszélt: van esély békére az izraeliek és a palesztinok között. Ez pedig elengedhetetlen feltétele annak, hogy Izrael és az arab államok kapcsolata nyíltan javuljon, hiszen ennek a jelentősége szimbolikus.
Ezt mondta Washingtonban Szaúd-Arábia amerikai nagykövete is: szerinte addig nincs együttműködés, amíg az izraeli–palesztin fronton nincs előrelépés.
Arra viszont, hogy az izraeli–palesztin kérdésben áttörés következzen be, minimális az esély. Mindenesetre a titkos együttműködés több arab országgal is
komoly előrelépésnek számít.
Benny Dagan szerint ez persze Izrael elismerésétől nagyon messze van, de nem türelmetlenek. Ahogy mondta:
a Közel-Kelet nem egy tökéletes hely,
és pragmatikusan állnak a kérdéshez. Persze az is kérdés, hogy Irán és szövetségesei mit szólnak az ilyen közeledéshez, és hogyan próbálják kivédeni, hogy számukra hátrányos szövetségek alakuljanak.