Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
A rendszerváltás után igen hamar nyilvánvalóvá vált, hogy Kelet-Közép-Európa országainak sok tekintetben közös múltja miatt azonos problémákkal kell megbirkózniuk, és a jövőjük is több szempontból hasonló lesz. Antall József magyar miniszterelnök kezdeményezte, hogy az együttműködési megállapodás aláírásának helyszíne Visegrád legyen, ahol 1335-ben szövetséget kötött egymással a lengyel, a cseh és a magyar király. Antall József itt látta vendégül a szovjet blokk lebontásának két ikonikus alakját: a Lengyel Köztársaság elnökét, Lech Wałeşát, és Vaclav Havelt, Csehszlovákia köztársasági elnökét. Hárman írták alá a Visegrádi Nyilatkozatot 1991. február 15-én. Amikor 1993-ban Csehszlovákia kettévált, onnantól már négy ország vett részt a visegrádi együttműködésben, röviden a V4-ben.
A középkorban a visegrádi várban mindhárom fél számára előnyös katonai és gazdasági megállapodás született, ezért is választották ezt a helyszínt 1991-ben. Luxemburgi János cseh király és III. Kázmér lengyel király háborúban álltak egymással, de III. Kázmérnak északon a Német Lovagrenddel is területi vitái voltak, ezért érdeke volt, hogy ne kelljen két fronton harcolnia. Luxemburgi Jánosnak pedig támogatásra volt szüksége a Habsburgok és IV. Lajos német-római császár ellen. A három király szövetsége sikereket hozott a különböző harctereken,
mindegyik királyság növelte területét.
Később Károly Róbert magyar király és III. Kázmér lengyel király megegyezett abban, hogy ha valamelyikük utód nélkül halna meg, akkor a trónja a másikra vagy annak fiára szálljon.
A visegrádi találkozó másik fontos célja a gazdasági reform volt. Új kereskedelmi útvonalakat jelöltek ki, hogy elkerüljék Bécset, amelynek árumegállító joga volt, és magas vámokat szedett. Ekkor vált kereskedelmi központtá Buda, Kassa és Brünn. Mindhárom ország gazdaságában komoly fellendülést hozott az együttműködés. Az abban a korban használt harmincötféle pénz helyett megpróbáltak egységes valutarendszert bevezetni, de ez olyan bonyolult művelet volt, hogy hosszú évek múlva sem tudott teljes mértékben megvalósulni.
Az 1991-es visegrádi deklaráció céljai között szerepelt a totalitárius rendszer maradványainak felszámolása, a demokrácia védelme és a három ország összefogása a gazdasági előrehaladásban és az euroatlanti csatlakozás előremozdításában. Ezeket a célokat a kilencvenes évek során még sok gazdasági és politikai megbeszélés és egyeztetés követte. Ez alatt az évtized alatt a V4 valóban erős és hiteles védjeggyé és együttműködéssé vált.
1992-ben a visegrádi országok létrehozták a Közép-európai Szabadkereskedelmi Megállapodást, azaz a CEFTA-t. Ez a szervezet a nyugat-európai minta alapján megkönnyítette a nemzetközi kereskedelmet a négy ország között. A CEFTA sikeres működését gazdasági fejlődés kísérte a tagállamokban. A sikert az is mutatja, hogy később számos ország csatlakozott a CEFTA-hoz, európai uniós csatlakozásukkal viszont megszűnt a visegrádi országok tagsága.
2000. június 9-én hozta létre a négy ország
a Nemzetközi Visegrádi Alapot,
amely sokak szerint a V4 legsikeresebb vállalkozása volt. Az Alap az egyezmény alapján erősíti a tagországok együttműködését a kultúra, a tudomány és kutatás, az oktatás, illetve az ifjúsági cserekapcsolatok területén. Minden esztendőben hat alkalommal lehet pályázatokat benyújtani, az Alap által kínált lehetőségek egyre bővülnek: a kulturális támogatás egyéb formái mellett kiterjednek a visegrádi tagországok közötti humanitárius segélyezésre is. 2003-tól indult be a visegrádi ösztöndíjas program. Ez a program lehetővé teszi, hogy a visegrádi diákok ösztöndíjjal tanulhassanak a tagországok határain belül bármely egyetemen vagy főiskolán.
A kilencvenes években, az euroatlanti integráció folyamata közben még sok bizonytalanság volt azzal kapcsolatban, hogy ez mikor és hogyan tud megvalósulni. Ekkoriban teljesen más jelentősége volt a V4-nek, és ha nem is volt közöttük mindig mindenben egyetértés, a külvilág is elfogadta, hogy egységes tömbként kezelje őket.
Egyszerre lettek a NATO tagjai 1999-ben, és ugyancsak egyszerre az Európai Unió tagjai 2004-ben.
Az euróövezetnek csak Szlovákia a tagja, a másik három ország óvatos a közös európai valuta bevezetésével kapcsolatban.
Miután NATO- és EU-tagok lettek, alapjaiban változott meg a V4 működése. Az új célokat a csehországi Kroměřížben tartott találkozójuk során fektette le 2004-ben a négy ország vezetője. Megállapodtak, hogy hosszú távú együttműködésre van szükség a közös agrárpolitikában, a strukturális és kohéziós alapok ügyében, a közös kül- és biztonságpolitikával kapcsolatos kérdésekben, illetve a schengeni rendszer működtetésében. Különösen fontos a NATO által is képviselt alapelvek érvényesítése, a transzatlanti kapcsolatok erősítése.
A V4-nek nincsen székháza, nincsenek külön alkalmazottai, az együttműködés ügyeinek intézését és összehangolását minden évben egy ország vállalja magára. Az elnökség feladatait előre meghatározzák, év végén pedig kiértékelik. Lengyelország 2017. június 19-én ünnepélyes keretek között átadta Magyarországnak a visegrádi négyek elnökségét, amely 2017. júliusától 2018. júniusáig tart majd.
A magyar elnökség különösen tevékenyen kezdte meg a munkáját. Július 4-én V4-csúcstalálkozót szervezett Budapesten, amelynek ötödik résztvevője az egyiptomi elnök, Abdel-Fattáh esz-Szíszi volt. A visegrádi négyek kifejezték elismerésüket és megbecsülésüket Egyiptom elnökének azért a munkáért, amellyel stabilizálni próbálja országa térségét. A tanácskozáson a terrorizmus és az illegális migráció, valamint az Egyiptom és Közép-Európa közötti gazdasági együttműködés helyzete volt napirenden. A migráció ügyében Orbán Viktor azt mondta: Abdel-Fattáh esz-Szíszi egyiptomi elnöknek és az észak-afrikai ország kormányának munkája, az Egyiptomban lévő illegális migránsok ellátása, feltartóztatása, helyzetének konszolidálása érdekében tett erőfeszítése nemcsak Egyiptom, hanem az egész EU védelmét szolgálja.
Alig két héttel később megint Budapest vendége volt Beata Szydlo lengyel, Bohuslav Sobotka cseh, Robert Fico szlovák miniszterelnök, hogy a V4-vezetők találkozzanak Benjamin Netanjahuval. Az izraeli miniszterelnök szerint a terrorizmus elleni harcban és az innováció területén az Izraellel való együttműködés Európa és a visegrádi országok érdekét szolgálja. Benjámin Netanjahu szerint itt az ideje, hogy újrafogalmazzák a kapcsolatokat Izrael és az Európai Unió között. Benjámin Netanjahu a visegrádi országok kormányfőivel tartott megbeszélése után Budapesten azt mondta, az első a múlt erői elleni harcot jelenti, a másik pedig egy jobb és virágzóbb jövő biztosítását. Netanjahu nagyrabecsülését fejezte ki a V4 országok Izraellel kapcsolatos álláspontja miatt. Mint mondta, nagyon gyakran bírálják Izraelt Európából. Holott „Izrael az egyetlen demokrácia a Közel-Keleten", ebben a régióban az egyetlen ország, ahol a keresztények biztonságban vannak. Izrael az európai és a nyugati értékek bástyája a régióban.
A V4 együttműködésének szerves része, hogy vezetői harmadik féllel egyeztetnek. A NATO-csatlakozás felé vezető úton fontos állomás volt, amikor 1994-ben a prágai V4-csúcs vendége volt Bill Clinton amerikai elnök.
2017. július 6-án is egy asztalnál ült Varsóban Trump amerikai elnök a V4 vezetőivel,
de ezúttal szélesebb körben zajlott az egyeztetés, ugyanis Lengyelország - miközben aktív tagja a V4-nek - létrehozta a Három Tenger Kezdeményezést is, amelynek 12 tagja van: Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Magyarország, Lettország, Litvánia, Észtország, Ausztria, Szlovénia, Horvátország, Románia és Bulgária.
A csoportosulás egyik fontos célja, hogy a „többsebességes Európa" ne váljon valósággá, ne legyenek az EU másodrendű tagjai, illetve Oroszország ne szerezze vissza befolyását az övezetben, amely három tenger (Balti-, Adriai-, Fekete-) között húzódik. A Három Tenger Kezdeményezés „magját" szintén a V4 adja, számukra egyértelmű ajánlattal érkezett Donald Trump: vásároljanak cseppfolyósított gázt és korszerű fegyvereket Amerikától, így enyhíthetik függésüket mind Nyugat-Európától, mind Oroszországtól.
Július 22-én, a tusványosi szabadegyetemen Orbán Viktor előadását azzal a kijelentéssel kezdte: az elmúlt egy év
legfontosabb politikai eseménye a V4 megerősödése volt.
Természetesen fontos volt az amerikai vagy a francia elnökválasztás is, de ennél fontosabb, hogy a V4 szorosabb együttműködéssé vált, mint eddig bármikor, és egymást segítve, keményen védi az érdekeit. Megtalálták egymással a hangot a „lelkes lengyelek, a megfontolt csehek, a józan szlovákok és a romantikus magyarok".
Erre bátorította őket Donald Trump is az 1944. augusztusi varsói felkelés emlékművénél elmondott beszédében: harcolni kell a hazáért. Orbán Viktor kifejtette, hogy a világban a „globális elit" áll szemben a „hazafias kormányzatokkal". A V4 országai sokáig azt tartották a legfontosabb feladatuknak, hogy felzárkózzanak a Nyugathoz, hogy behozzák a lemaradásukat, és mindent úgy csináljanak, ahogy a Nyugat csinálja. Ez a magatartás megváltozott. Az illegális bevándorlók kvótarendszer szerinti letelepítése ellen különböző vérmérséklettel, de a V4 mind a négy országa tiltakozott.
A saját útjukat kívánják járni ebben az ügyben.
Orbán Viktor Tusványoson megismételte: amíg ő Magyarország miniszterelnöke, addig állni fog a kerítés a déli határon, és nem fogja hagyni, hogy olyan muszlimok telepedjenek le tömegesen, akik nem hajlandók elfogadni a többség kultúráját. A magyar miniszterelnök külön kitért arra is, hogy valamiféle tévedés van Brüsszelben, ahol azt gondolják, hogy az EU valódi vezetője az Európai Bizottság, országonként delegált egy-egy szakterületi biztossal, jelenleg Jean-Claude Juncker elnökletével, nem pedig az Európai Tanács, amelynek tagjai a tagállamok kormányfői, akik konszenzusos alapon hoznak döntést.
1335-ben egymás iránti sérelmeiket félretéve Közép-Európa királyságai mindannyiuk számára előnyös szerződést kötöttek Visegrádon, amelynek köszönhetően mind a három állam erősödött. Úgy látszik, hétszáz évvel később hosszú időn keresztül sikerül fenntartani ezt az állapotot, a zavartalan visegrádi együttműködést. Az EU vezetése egyelőre nem tudja, mihez kezdjen a „renitens" államokkal kvótaügyben. Elindíthatja persze a sokadik kötelezettségszegési eljárást, de ezzel nem megy semmire. Fenyegetheti egyik vagy másik államot kizárással, de az egész V4-et biztosan nem fogják az EU-ból kizárni. A brexit körüli teljes tanácstalanság különben is megmutatta, hogy az Európai Unió működésének megtervezésében csak a bővítésre gondoltak, fel sem merült, hogy távozhat is ország az EU-ból. Ha a V4 országai nem úgy viselkednek, mint a szegény rokon, akit éppen csak egy lépésnyire engedtek be az ajtón, arra az esetre nincsen forgatókönyve a tehetetlen uniónak.
A visegrádi országok szövetsége Orbán Viktor magyar miniszterelnök vezetésével megkerülhetetlen erővé vált Európában. Ellensúlya a régi uniónak, és fontos tárgyalópartnere nemcsak európai országoknak, hanem az amerikai elnöknek vagy az izraeli miniszterelnöknek is.
