Jean d'Ormessont meghívta magához Emmanuel Macron és felesége. Ez természetes is, hogy egy magára valamit is adó francia politikus meg akar ismerkedni az egyik legelismertebb francia emberrel. Nem véletlenül volt például (ahogy a franciák hívják) Jean d'O a Les valeurs actuelles nyári dupla számának címlapján, ezzel a szöveggel: "olyan emberek, akik megszerettették Franciaországot". A többes szám egyébként arra utalt, hogy rajta kívül a tekintélyes magazinban Gérard Depardieu-ről vagy a nagy íróról, Michel Houellebecq-ről is lehetett olvasni.
Jean d'Ormesson arról is beszélt az újságnak, hogy megdöbbent azon, hogy Brigitte Macron, az elnök felesége megismerkedésükkor azonnal - ahogy az író fogalmazott, két perccel az után, hogy életükben először találkoztak - azt mondta: "tudja ön, hogy a férjem nem homoszexuális?" Az író szelíd mosollyal úgy kommentálta mindezt, hogy ez azért elég furcsa, nem?
Emmanuel Macron a francia történelem - amióta van közvélemény-kutatás - legnépszerűtlenebb elnöke az első száz elnöki nap alapján. Az egykori bukott szocialista miniszterből lett elnök katasztrofális nyáron van túl, bel- és külpolitikában minden túlzás nélkül csak kudarc éri. És egyre többször válik nevetségessé. Miután lelkesen ünnepelte, hogy egy focisztár Franciaországba szerződött (Neymar, a Paris Saint-Germain-hez), két nap múlva szükségét érezte, hogy magát centristának mondó elnökként egyenlítsen. A jobboldalhoz közelinek tartott csapat, a PSG dicsőítése után a baloldalinak tartott OM-hez ment gyorsan kampányolni, és Marseille-mezben fotóztatta magát.
A homoszexualitás kérdése többször felmerült az elnöki kampányban. Természetesen nem az az érdekes, hogy egy francia politikus meleg-e, vagy sem. Bertrand Delanoe az egyik legjobb párizsi főpolgármester volt, köztiszteletben álló politikus, két cikluson át vezette sikerrel Párizst, ő maga unta meg a politikát és vonult vissza, pedig minden felmérés szerint harmadszor is megválasztották volna. A radikális jobboldal második embere, Marine Le Pen helyettese, Florian Philippot is vállaltan homoszexuális. Macronnál az egész kérdés azért érdekes, hogy hazudik-e, vagy sem, egészen pontosan: kettős életet él-e.
Macron állítólag többször kapott dührohamot, amikor ez szóba került. Tényszerűen számoltak be róla a francia politikai újságok, hogy tavaly szabályosan megtámadta Nicolas Sarkozy volt elnököt, hogy miért terjeszti róla, hogy homoszexuális. Mindezt egy volt szocialista miniszterelnök, Michel Rocard temetésén. Ott vonta kérdőre Sarkozyt. Sarkozy megdöbbent, hiszen sohasem terjesztett ilyet, sőt feltehetően nem is gondolkodott el sohasem Macron szexuális orientációján. Macron akkor még elnökjelölt sem volt, csak egy bukott szocialista politikus, vagyis még érdeke sem lett volna Sarkozynek vele foglalkozni.
A kampány kellős közepén, februárban aztán Macron nyilvánosan megszólalt ezzel a kérdéssel kapcsolatban. Abban az időben arról írtak, hogy a Radio France botrányokba keveredett elnöke, Mathieu Gallet lehet a valódi élettársa. Macron ezután arról beszélt egy párizsi kampánygyűlésen, hogy nem meleg.
Macron egyébként a felmérések szerint jelentős előnyt tudott szerezni a női szavazóknál azzal, hogy 24 évvel idősebb felesége van. Ugyanakkor, az első száz nap kudarcához egyértelműen hozzájárult Brigitte Macron. Ki akarta nevezni Macron Első Dámának, törvényt akart módosítani miatta. A nagyravágyó, a feudalizmust idéző, előjogokért harcoló elnöki pár aztán megijedt. Több százezren tiltakoztak aláírásukkal, hogy ne legyen Brigitte-törvény. Macron visszakozott, és végül egy zagyva elnökasszonychartát írnak, ami nem törvény, és csak erre az öt évre szól, és még pénzt sem fog kapni Brigitte Macron.