Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Alain Destexhe belga szenátorról igazán nem mondható el, hogy jobboldali gondolkodó vagy politikus lenne. A belga liberális párt, az MR (Mouvement réformateur) szenátora, a Soros György által is támogatott Orvosok Határok Nélkül szervezet egykori főtitkára egy rendkívül őszinte, a migráció végzetes következményeit teljesen reálisan látó, a belga társadalmat nagyon felkavaró művet jelentett meg „Migráció és integráció: mielőtt túl késő lenne” címmel.
Ennek apropóján a világ vezető konzervatív napilapja, a Le Figaro készített vele hosszabb interjút. A liberális belga politikus egyértelműen kijelenti, hogy
Belgium elveszítette ellenőrzését a migráció fölött, de ugyanez történt Európában máshol is.
Példaként hozta fel Franciaországot és Svédországot. Úgy látja, a migránsok háromnegyede kikerül az adott ország közigazgatása alól, azaz semmilyen ellenőrzésen nem esnek át. Ezek a migránsok, akik mindenféle ellenőrzés nélkül érkeznek Európába, családegyesítés címén, menedékjogi kérelemmel vagy illegális úton jönnek be.
A belga szenátor szerint mindegyik befogadó ország ennek a súlyos veszélynek van kitéve, de Belgium még inkább. Többször írtunk arról, hogy miért lett Belgium az európai dzsihád kiképzőhelye, bemutattuk azokat a no-go zónákat, amelyek a brüsszeli Molenbeekben vannak, ahol a migráns hátterűek szavazatainak köszönhetően évtizedek óta baloldali, szocialista városvezetés van, „egyik sincs meg a másik nélkül” alapon.
Azt, hogy Brüsszel az európai dzsihád fővárosa, az is mutatja, hogy szinte évente vagy még gyakrabban nagyon súlyos merényleteket követnek el a muszlim terroristák.
2016-ban 35 halálos áldozattal járó terrormerénylet volt, amelyeket Molenbeekből szerveztek, de innen szervezték az egy évvel korábbi 137 halálos áldozattal párizsi merényleteket is.
Azt is le kell szögezni, hogy a brüsszeli zsidó múzeum elleni terroristatámadás, amelyben négyen vesztették életüket, azt mutatja, hogy az antiszemitizmus, mint jelenség szintén felütötte a fejét az iszlám terrortámadások árnyékában, a radikális iszlamizáció következményeképpen.
Arról is írtunk, hogy a börtönökben tömegesen radikalizálódnak a muszlim rabok, közelgő szabadulásuk komoly nemzetbiztonsági kockázattal jár, ahogy azt egy belga nemzetbiztonsági anyag is állítja. De nemcsak a terrorizmussal és a bűnözéssel összefüggésben érdemes megvizsgálni a migrációt, hanem, ahogy a belga szenátor, Alain Destexhe állítja, a migrációnak nagyon komoly demográfiai összefüggései és kihatásai is vannak. A belga lakosság a migrációnak köszönhetően 10 százalékkal emelkedett az elmúlt húsz évben. És ez független attól, hogy a belgák ezt akarták-e, vagy sem, állapítja meg a szenátor.
Ezt a migrációt nevezi a könyvében „elszenvedett” migrációnak, amihez társul az a másik súlyos probléma, hogy semmiféle integráció nem történt vagy történik Belgiumban. A migránsok nagyon jelentős hányada nem integrálódott a belga társadalomba. (Nem integrálódtak sem a dán, sem a svéd, sem a német, holland, spanyol vagy francia társadalomba). Destexhe szerint
az integráció sem gazdaságilag, sem szociálisan, sem kulturálisan nem történt meg, de ami még tragikusabb, az az, hogy a migránsok saját értékeik, saját jogrendszerük szerint élnek, amiről pedig tudjuk, hogy egyáltalán nem kompatibilisek az európai értékekkel, morális vagy jogi követelményekkel.
A belga centrista politikus úgy látja, hogy nagyjából 2000 körül fordult meg az irány, és akik az után jöttek, már nem akartak integrálódni. Szerinte előtte sokan próbáltak meg beilleszkedni a belga társadalomba, de ezután három nagyon fontos, hosszú távra kiható rossz döntést hozott a belga kormány. Csak a pontosság kedvéért: ezeket a döntéseket a mára már egyértelműen bevándorláspárti, Soros kottájából játszó Verhofstadt és kormánya hozta. Verhofstadt 1999-2003 között volt belga kormányfő, a liberális flamand párt elnöke volt, de kormányában mindvégig részt vettek a szocialisták is, tehát amolyan SZDSZ–MSZP koalíció volt.
Először is kiterjesztették a családegyesítést, szabályait liberalizálták, megkönnyítették igénybevételét. Ennek köszönhetően masszívan, megnőtt a migránsok száma, és még ma is a migráció 50 százalékát teszi ki, ami más európai országokban csak 30 százalék.
A családegyesítés persze számos visszaélésre adott lehetőséget, és éltek is ezzel a migránsok, aminek köszönhetően jelentősen megnőtt a számuk, és a migránsok felmenői, akik családegyesítés címén érkeztek, soha nem kerültek be a belga szociális ellátórendszerbe.
De sehová sem, mert egy párhuzamos világban élnek, tudomást sem véve a belga jogrendszerről.
Érdekes megállapítást tesz a belga szenátor, amikor azt mondja, hogy ugyanez fog bekövetkezni egész Európában, amikor a szír háború miatt az elmúlt időszakban befogadott migránsok családja is ide érkezik. A másik tragikus kormányzati döntés (és még mindig a Verhofstadt-féle kormányról beszélünk) az volt, hogy a papír nélküli, illegális migránsokat legalizálták, helyzetüket rendezték. Ez egyértelmű felhívás volt arra, hogy még többen és többen jöjjenek Belgiumba.
A harmadik súlyos hiba Destexhe szerint az volt, hogy a belga állampolgárság megszerezhetőségét rendkívüli módon megkönnyítették, ami néhány éven belül több százezer belga állampolgárságot eredményezett. Sima esetben három év bejelentett belgiumi tartózkodás után, de ha valaki menekült volt, két év múlva belga állampolgár lehetett.
A belga állampolgárság a világ legkönnyebben megszerezhető állampolgársága lett.
A törvényt ugyan 2012-ben szigorították, de Brüsszelben addigra a lakosság egyharmada már az „újbelgák” közé, azaz azok közé tartozott, akik még a könnyített eljárással kaptak állampolgárságot, tehát migránsokból lettek pillanatok alatt belgák.
Alain Destexhe szerint innentől kezdve kezelhetetlen lett Belgiumban a migráció. Senki nem tudja, hányan vannak, kik vannak itt, miből élnek. Ennek súlyos kihatásai vannak a társadalom minden szegmensére. Vegyük csak az oktatást, mert addig nincs gond, amíg egy osztályban két-három olyan tanuló van, akinek nem anyanyelve az a nyelv, amelyen az oktatás folyik. De itt egész osztályokról, iskolákról van szó, ahol mindenkinek más az anyanyelve, mint a hivatalos belgiumi nyelvek, a flamand, a francia vagy a német.
Destexhe arra is felhívja a figyelmet, hogy ő is a belga statisztikai hivatal anyagaiból dolgozott, viszont szerinte ezeket az adatokat manipulálja a baloldali, militáns szakértői kör. Mindez tisztességtelen, mert nekik az a céljuk, hogy bagatellizálják a migráció problémáját, nagyságát, pontosan úgy, ahogy azt az Európai Bizottság vagy a többi tagállam liberális-baloldali jogvédő is teszi.
Nagyon fontos következtetés, hogy az Európai Unión belül a szabad munkaerő-áramlásnak köszönhetően sok holland vagy francia jön Belgiumba, de ők tovább is mennek, vagy néhány év után visszaköltöznek,
miközben a marokkói, tunéziai, török, guineai migránsok csak egyszer jönnek, és örökre itt maradnak.
Nagyon fontos Destexhe szerint, hogy nem egy egyszerű migráns hullámról van szó, hanem ez egy egész Európát fenyegető, tömeges migráns népvándorlás.
A szenátor szerint csak most kezdenek ébredni az emberek, csak most jöttek rá, hogy Brüsszelben nem az integráció, hanem a multikulti győzött, így nyugodtan feltehetjük a kérdést, hogy van-e még egyáltalán bármiféle közös kultúra? Belgium (és a többi nyugat európai ország) egy új Eldorádója lett a migránsoknak, hiszen ha valaki onnan jön, ahol addig havi 100-200 euróból tengődött, vagy még kevesebből, itt, ha állampolgársághoz jut, 1000 eurós havi juttatást illeti meg és szociális biztonság, ellátórendszer, ezért megéri kockáztatni és ide jönni.
A szenátor még egy fontos kérdést emelt ki, mégpedig Angela Merkel 2015-ös döntését, amellyel a bukás szélén levő kancellár beengedte és behívta a migránsokat Európába. Merkel sem a német parlamentet, sem az európai vezetőtársait nem kérdezte meg erről, ez a személyes döntése volt, tehát a felelősség is őt terheli.
Alain Destexhe több megoldást is javasol a kialakult helyzetre, amely nagyon súlyos, például a családegyesítéseket radikálisan csökkenteni kell. Az 1951-es genfi konvenciót is felül kellene vizsgálni, mivel a menekültjogi státusz e jogszabályban történő szabályozása annak idején elsősorban a kelet-európai menekültekre lett szabv,a és a mai helyzet nagyon más.
De ennél is fontosabb lenne az iszlámról, annak radikális válfajáról széles körű vitát lebonyolítani, mert ők azok, akik itt élnek, de nem a mi szabályaink vagy jogrendszerünk alapján, hanem egy fundamentalista iszlám szokásjog szerint él.
A belgiumi muszlimok 70 százaléka véli úgy, hogy az iszlám törvényei előrébb valók, mint a belga a jogrend. És ez katasztrófa – zárul az interjú.
