A legfrissebb hírek szerint a február 2-i strasbourgi Macron-ellenes sárgamellényes tüntetésen súlyos antiszemita gyűlöletbeszéd és erőszakos, vandalizmussal járó cselekmények is előfordultak.
Az izraelita egyházközösség mélyen elítélte a zsinagóga előtti antiszemita gyűlöletbeszédet és erőszakot, amely pont akkor történt, amikor a békés hívők a sábátot, a béke és a pihenés napját ünnepelték.
A Dél-Rajnai Antiszemitizmus és Rasszizmus elleni Nemzetközi Liga szintén nyilatkozatban ítélte el a szélsőséges aktivistákat. A strasbourgi hitközség állásfoglalása szerint a francia jogrendszer mindenki számára lehetővé teszi a szabad tüntetést,
de keményen fel kell lépni az antiszemita támadásokkal szemben,
amelyeket a franciák és a szabadság, testvériség, egyenlőség alapján álló Köztársaság ellen követnek el.
A hitközség vezetője, Maurice Dahan az AFP hírügynökségnek nyilatkozva elmondta, hogy jelenleg adatgyűjtés és tanúvallomások elemzése folyik, ez alapján döntenek arról, hogy panaszt tesznek-e.
Közben egy videó is terjed a közösségi hálókon, amelyet Paul Moreira portugál származású újságíró, a Premieres Lignes nevű független online újságot működtető, nemzetközi szinten is jegyzett filmrendező tett közzé.
Ezen az látható és hallható, hogy
a január 12-i párizsi sárgamellényes tüntetésen iszlám fundamentalisták Izrael- és zsidóellenes rigmusokkal és gyűlöletbeszéddel sokkolták a felvonulókat.
A sárgamellényesek elhatárolódnak az antiszemita fundamentalistáktól, békésen próbálják meggyőzni őket, de hiába. A feltételezések szerint a támadók egyébként a szélsőségesek a humorista Dieudonné rajongói lehettek.
Dieudonnéról, az Izrael- és zsidóellenes, kameruni migráns hátterű humoristáról annak kapcsán írtunk legutóbb, hogy a Franciaországot az Eurovízió döntőjében képviselő homoszexuális Bilal Hassani harcos Twitter-üzenetekben védte meg a nyíltan Izrael-ellenes humoristát, akit az egész Franciaországot megdöbbentő antiszemita gyűlöletbeszéde miatt bíróság előtt is elítéltek már.
Arról külön elemzésben írtunk, hogy a sárgamellényes mozgalomra milyen mértékben telepedett rá az agresszív baloldal, milyen mértékben szivárogtak be közéjük a fekete ruhás, álarcos anarchisták, akiknek a rombolás és az erőszak volt az egyedüli céljuk.
Pascal Bruckner világhírű francia filozófus, író és esszéista kiválóan világított rá a lényegre:
A sárgamellényesek a Köztársaságból kiszakadt területeken élők akcióiból és a külvárosi no-go zónák, migránsgettók törvényen kívüli állapotából okulva úgy érezték, hogy bármit megtehetnek.
Akár az Élysée-palotát (a francia köztársasági elnök hivatalos rezidenciáját) foglalják el, akár megdöntik az egész politikai intézményrendszert, mindkettő elfogadott.
Ezt a dinamikát és mimikrit érzékeljük a lázadással játszadozó középiskolások tüntetésein is, mert autókat felégetve, vagy egy Airbust megrongálva, rendőröket provokálva, esetleg még egyet meg is ölve könnyebb letenni az „utcai harcos" érettségit, mint annak komolyabb változatát az iskolapadokban.
Muszáj, hogy hatalmas balhé legyen, hogy a lázadás minél gigantikusabb méreteket öltsön, mert ez már divat kérdése is lett, ugyanúgy, ahogy az álarcos huligán is egyfajta követendő példává vált előttük
– mutatott rá.
A híres esszéista-filozófus Bruckner azt hangsúlyozza, hogy e folyamat logikája a külvárosi törvényenkívüliségből ered, onnan jön, ahonnan az állam tehetetlenül kivonult, és amelyet magára hagyott. Különösen az tűnt fel neki, hogy a baloldali véleményformálók szinte felhívták a tüntetőket az erőszak alkalmazásra, „obszcén" torkossággal figyelték az eseményeket.
Ruffin, a baloldali politikai aktivizmus egyik fenegyereke már-már Macron meggyilkolására szólított fel, mások, mint a szélsőbaloldali Mélanchon, Besancenot vagy Todd, a káosz után sóvárogtak. Gyűlöletre vágytak, ellenségképet kerestek.
És ezt meg is találták, mert az ő igazi ellenségük valójában a demokrácia, a piac szabályai, az intézményrendszer, és valójában egész Franciaország.
Miután ezt a választásokon többszörösen elbukott, frusztrált baloldalt a szavazók újra és újra „kiszavazzák" a demokratikus játszótérről, azaz kormányra egyre ritkábban, a parlamentbe is csak elvétve jutnak be, emiatt az utcán és az utcai harcokban akarnak revansot venni. Erőszakhoz folyamodnak, mert azt hiszik, hogy történelmet írnak, és az ország az ölükbe fog hullani, mint egy érett gyümölcs.
Megdöbbentő, hogy most már iszlám fundamentalisták, szélsőjobboldali antiszemiták is beférkőztek a macroni megszorító intézkedések miatt immáron 12 hete tüntető sárgamellényesek közé. Ebből is látszik, hogy Franciaországban nagyon súlyos társadalmi válság van, a növekvő antiszemitizmus, a radikalizálódó iszlám és a migráció között egyértelmű az összefüggés.