Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
A reparatív vagy konverziós terápia (a latin conversio, azaz „visszafordítás" jelentésű szóból) a pszichoterápia szexualitással kapcsolatos módszereinek egy csoportját foglalja magába. Az ilyen terápiáknál, gyógyító eljárásmódoknál főként a homoszexuális hajlamok csökkentését, és a potenciálisan heteroszexuális irányultság kialakítását és megerősítését tűzik ki célként. Máshol reorientációs terápiának is nevezik ezt a jobbító szándékú tevékenységet.
A kérdés megosztja a közéleti nyilvánosságot, így a politikát is, ahol különösen a baloldal, a zöldek, liberálisok, a radikális baloldali pártok és mozgalmak mélyen ellenzik az ilyen fajta eljárásokat. Ehhez pedig jelentős hátszelet, hátteret biztosít számukra a mainstream szakmai közélet túlnyomó része is.
Például az Egyesült Államokban az Amerikai Pszichológusok Szövetsége is a nevét adta ahhoz a 2009. augusztus 5-én kelt állásfoglaláshoz, amely szerint a mentálhigiénés szakembereknek a jövőben kerülniük kell pácienseik arra való rábeszélését, hogy terápiával vagy más kezeléssel megváltoztathassák szexuális irányultságukat.
Jerry Brown kaliforniai kormányzó – Amerikában elsőként – 2013 januárjától törvényi szinten tiltotta meg a kiskorúak (18 év alattiak) reparatív terápiáját Kalifornia államban az eljárásmód káros hatására való hivatkozással.
A legnépesebb Kalifornián kívül, további nyolc tagállamban (például Washingtonban, Oregonban, Nevadában vagy Új-Mexikóban) tiltott napjainkban már a konverziós terápia. Az Európai Unió legnépesebb államában, 2019 elején Jens Spahn egészségügyi miniszter egy törvénytervezetet jelentett be a reparatív terápiák németországi betiltásáról. 2019 tavaszán Berlin, Bréma, Hessen, Saar-vidék és Schleswig-Holstein szövetségi államok kormányai részéről hasonló jogszabálytervezetet terjesztettek elő a német törvényhozás felsőházában. Megvitatása után, 2019 decemberében átment a szövetségi kormány szűrőjén Spahn tiltó törvénytervezete, és végül 2020. június 12-én elfogadták a konverziós kezelések elleni védelemről szóló szövetségi törvényt, amellyel megtiltották a 18 éven aluli kiskorúak reparatív terápiáját, és tiltják az ilyen tevékenység reklámozását is Németországban.
2018 márciusában az Európai Parlament – a balra hajló jobbközéppel együtt – 435–109 arányú szavazati többséggel szorgalmazta a homoszexualitás „gyógyítását" célzó konverziós terápiák betiltását a tagállamokban. Utóbbi is példa arra, hogy az európai kulturális téren túlsúlyba kerülő baloldali politika felül akarja írni a tudományosságot, immár maga is alakítani kívánja a szakmai közszereplők, kutatók, műhelyek ezirányú tudományos orientációját. És legfőképpen a társadalmi valóság(ok) ezzel összhangban lévő meghatározását és elfogadtatását szeretnék előírni. Ehhez az kell, hogy a gazdasági, kulturális és szociális ügyekben – vagyis a low politics szintjén – egyféle politikai irányt szabjanak meg a társadalmakban.
Bár egyesek próbálják a reparatív terápiát áltudományos jellegűnek beállítani a pszichológiai, valamint pszichiátriai munkában, mindenképpen tudni kell, hogy a konverzációs eljárásoknál nem egyetlenféle terápia van, hanem számos megközelítés adhatja egy ilyen beavatkozás elvi és gyakorlati keretét. A mentálhigiénés, valamint pszichológiai megközelítésekből is többféle van. Például a Nicolosi-féle terápia az ember alapvetően heteroszexuális antropológiai adottságaiból indul ki, ezért „helyreállító" szemléletet követ, illetve azt feltételezi, hogy a homoszexualitás az esetek egy jelentős százalékában nagyon korai családi, családon belüli problémákra vezethető vissza.
A nyugati törvényalkotók azonban csak a szakmai vélemények egyes csoportjait veszik alapul. A tudományos kutatások egy nem elhanyagolható része szerint: a homoszexualitás döntően a környezeti hatások (és részben talán a hormonok) által meghatározott adottság. Az egyik legjelentősebb, a homoszexualitás genetikai okait vizsgáló kutatás szerint – az ikerkutatások eredményeivel egybevágóan – ugyancsak azt állapította meg, hogy a homoszexualitás messze nemcsak genetikailag meghatározott lenne.
A magyar törvényjavaslat és az azt később jogszabállyá emelő törvényhozói aktus hatására, példátlan nemzetközi fake news kampánnyal és felháborodással kellett szembenéznie Magyarországnak. A nyugati országok egy tömbként fogtak össze hazánkkal szemben, azt hangoztatva, hogy a törvény hatására sérülnek az LMBTQ-közösségek jogai, így az kirekesztő és homofób. Többek között az Amerikai Egyesült Államok nagykövetsége is közleményben - Joe Biden szavait idézve - ítélte el a magyar eseményeket:
Látunk titeket, támogatunk titeket, és inspiráló a teljes egyenlőség elérése érdekében mutatott bátorságotok."
Mindez azért nagyon érdekes, mivel az USA több államában is érvényben vannak az ún. „No Promo Homo" törvények, melyek tiltják a homoszexualitás propagálását, egészen pontosan azt, hogy a tanárok népszerűsítsék az iskolákban ezeket a témákat. A kérdés valójában az, hogy milyen szinten érvényesülhet a „támogatás" abban az USA-ban, amelynek államaiban - jogi normákba foglaltan - expressis verbis, rendszerszinten korlátozva vannak az LMBTQ-közösségek jogai? Hiteles lehet-e az amerikai föderáció hazánk feletti pálcatörése az általa alkalmazott, szexuális kisebbségekre vonatkozó jogszabályi környezet tükrében? Ennek eldöntéséhez vizsgáljuk meg részletesen az amerikai szabályozás sajátosságait.
Cikkünk még nem ért véget, lapozzon a következő oldalra a folytatásért.
