Szakértők szerint már régóta világos volt, hogy Oroszország nemzetbiztonsági fenyegetésnek tartja Ukrajna NATO-csatlakozási törekvéseit, és ezért hajlandó háborúba is bocsátkozni. Éppen ezért
Ukrajna csatlakozási törekvéseinek elutasítása a háború megelőzéséhez is vezethetett volna
- írja Zeeshan Aleem, az MSNBC rovatvezetője.
Hozzáteszi, ennek a lehetőségnek a felismerése természetesen nem menti fel Moszkvát a háborús tettei alól, ugyanakkor rengeteg tény támasztja alá, hogy a NATO bővülését Oroszország folyamatos fenyegetésként élte meg. Ez pedig felveti a kérdést, hogy az Egyesült Államok stratégiai álláspontja nem csak meggondolatlan, hanem hanyag is volt.
A cikk szerint kegyetlenül hangozhat, hogy Ukrajnának akár ideiglenesen, akár véglegesen megtiltsák, hogy belépjen a katonai szövetségbe, ahova tartozni akar, de ami még kegyetlenebb az az, hogy
az ukránok az életükkel fizetnek az Egyesült Államok vakmerő flörtjéért Ukrajnával, mint leendő NATO-taggal, amit ugyanakkor nem véd meg.
George Beebe, a CIA volt elemzője szerint most az USA-nak minden tőle telhetőt meg kell tennie, hogy minél hamarabb véget vessen a háborúnak, beleértve
Ukrajna NATO-státuszáról és az esetleges semlegességéről való nyitott elméjű tárgyalásokat is. Magyarul: deklarálni, hogy nem lesz Ukrajna NATO-tag.
Kiemelte, az amerikaiaknak fel kell ismernie, hogy az egyre többpólusú világban a hatalmuk határaival való szembenézés kritikus fontosságú lesz.
A NATO bővítése mindig is kritikus kérdés volt Oroszoroszág számára, az egyik döntő pillanat pedig 2008-ban jött el, amikor a NATO kijelentette, hogy Ukrajna és Grúzia, mely országok Oroszországgal szomszédosak, a szövetség tagjai lesznek.
Ekkor annak érdekében, hogy újra megerősítse uralmát a régióban, Oroszország még abban az évben megtámadta Grúziát. A nyugati befolyás elleni fellépések sorozata pedig folytatódott, miután Ukrjanában megbukott az orosz-barát vezetés. Ez oda vezetett, hogy 2014-ben Oroszország annektálta Krímet.
John Mearsheimer, a Chicagói Egyetem nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó tudósa (az Origóban is idéztük) úgy érvelt, hogy számos tényező - köztük Ukrajna lehetséges integrációja a nyugat-európai gazdaságba - szerepet játszott Oroszország 2014-es tevékenységében, de a NATO-bővítés volt a válság „gyökere”. Oroszország ugyanis, miután Ukrajna egyre jobban közeledett az USA-hoz, meg akart bizonyosodni arról, hogy nem kerülhet NATO-bázis a Krím-félszigetre.
Elemzők, köztük Beebe arra is rámutatnak, hogy Volodimir Zelenszkij ukrán elnök a közelmúltban számos olyan intézkedést hozott az orosz befolyás felszámolására Ukrajnában, melyek komolyan érintették Ukrajna orosz lakosságát. Többek között megtiltotta az orosz nyelv használatát az iskolákban és az állami intézményekben, bezárta a Kreml-közeli televízióállomásokat és letartóztatták az ország legkiemelkedőbb orosz-szimpatizáns vezetőit – mindezt a NATO-val való helyszíni együttműködés során. Ezen lépéseket pedig Oroszország nyilvánvalóan támadásként kezelte.
Összegzésként a cikk kitér arra, hogy háború lezárására törekvő tárgyalások során Ukrajna semlegessége az egyik legfontosabb téma lehet, a szakértők szerint ezzel lehetne Putyint megbékíteni.