Anyám, a zöld szemű szörny

Egy anyától azt várják, hogy feltétel nélkül szeresse a lányát, büszkeséggel és örömmel töltsék el annak sikerei - ám nem mindenki képes megvalósítani ezt az idilli állapotot egy életen át, s előfordul, hogy kisebb-nagyobb dolgok miatt - a karcsúbb deréktól, a sikeres karrien át, a gazdag férjig - féltékennyé válik a gyerekére. Ez természetes és emberi dolog -, de mikor válik kórossá, s mit okozhat a túlzásba vitt szülői irigység?

"Anyu egyszerűen tönkretett" - mondja keserűen Kati. "Kamaszkánt kórházba kerültem miatta, egyetemistaként nem volt egy normális kapcsolatom, az esküvőmet meg végigbőgtem, mert abba is belerondított. Az a szörnyű, hogy ennek ellenére nagyon szeretem őt, de már nem tudok elég messzire futni. Feladtam a lakásomat, a munkámat, amit pedig egyszerűen imádtam, és több száz kilométerre költöztem tőle, mert attól féltem, hogy a házasságomat is tönkreteszi."

Kati most egy vidéki város bankjának vezető beosztottja, egy ikerpár boldog édesanyja. Azt meséli, hogy az anyja, aki egyedül nevelte őt, kamaszként szinte sehová sem engedte el. Emellett semmi sem volt jó, amit csinált, hiába nyerte sorra a tanulmányi versenyeket, hiába volt évről évre kitűnő a bizonyítványa - az anyja szerint ő csak egy felületes, buta liba maradt.

"Végül, a szalagavató után, amikor a többiek bulizni hívtak, de anyu nem engedett, nem bírtam tovább. Benyeltem egy csomó tablettát, és megittam rá egy üveg vodkát." Kati azt is elmesélte, milyen harc árán engedte az anyja, hogy egy másik városban járjon egyetemre, miközben folyton azt hangoztatta, hogy mennyit megtesz azért, hogy a lányának mindent előteremtsen, hogy feláldozta a fiatalságát, hogy miatta nem tudott újra férjhez menni.

Anyák - nem szentek

Kati történetéhez nagyon hasonló sztorikkal illusztrálja az anyai féltékenység romboló hatását a Times Online egyik cikke. A szerző szerint, amikor a "zöld szemű szörny" nem más mint anyu, azt nehezebb elfogadni, mint amikor a testvérek, vagy a szerelemesek féltékenyek, ráadásul, abszoltút tabu, ha egy anya irigy a lányára. A cikk írója egy saját történetet elevenít fel, amelyben egy közös kávézás alkalmával bevallotta a barátnőinek: alapos irigység venne rajta erőt, ha idősebb lánya megvalósítaná régóta dédelgetett álmát, és írna egy bestsellert. A sztori szerint az őt hallgató többi anya "visszatartott lélegzete elég lett volna, hogy lefújja a habot a kapucsínóról."

"Amint anya leszel, máris mindenki azt várja tőled, hogy nyugodt Madonnává válj, aki képtelen bármi egyébre, mint feltétlen szeretetet adni, és a gyermekeit elfogadni, bíztatni, dicsérni."- állítja a szerző, amit egy családpszichológus szakértő is megerősít: "Egy anyától azt várják, hogy feltétel nélkül szeresse a lányát, büszkeséggel, és örömmel töltsék el annak sikerei. Semmilyen más érzelem nem jöhet szóba."

A szakértő szerint "minden anya életében jöhetnek olyan pillanatok, amikor féltékeny lesz a lányaikra. De elfedik olyan érzelmekkel, amelyek megengedettek: büszkeséggel, örömmel, szomorúsággal, dühvel."

Megvalósított álmok

Gabriella esetében nem volt nagy titok, hogy miért is volt féltékeny az anyja: Gabinak ugyanis sikerült, ami neki nem, sikeres táncos lett belőle. "Ha annyi forintom lenne, ahányszor azt hallottam, hogy ő sokkal jobb volt, csak nem volt olyan szerencsés, mint én, bekerülnék a 100 leggazdagabb magyar közé" - mondja a lány.

"Az már csak hab volt a tortán, hogy a terhesség alatt anyu elhízott, és a plusz kilókat soha többé nem tudta leadni, míg én a harmadik gyerek után is vékony maradtam. Egyszerűen nem értette meg, hogy én nem akartam sem szebb, sem sikeresebb lenni nála, csak arra vágytam, hogy megdicsérjen, büszke legyen rám, hogy csak egyszer lássam, amikor velem együtt örül. De ezt soha nem kaptam meg."

Csábi Orsolya pszichológus szerint, a féltékenység mindig akkor jelentkezik, ha valami olyannal találkozunk, ami nem vagyunk, nem lehetünk, de vágyunk rá, hogy azzá váljunk, és olyan élményeket éljünk át, amelyek ezt rendszeresen visszajelzik. Mivel ez akadályokba ütközik, frusztráltságot élünk meg, és elveszíthetjük az önmagunkba vetett hitet.

"Ám ezek az akadályok bennünk vannak. A féltékenység nem jó, vagy rossz dolog: ha megjelenik, akkor jelzi, hogy baj van bennünk. Ezért csak tünete egy problémának, nem pedig oka. Az okot kell ezért orvosolni, nem a féltékenységet. Ehhez első lépés az elfogadás és önszeretet."