"Ma egy szülőpárnak legalább két évet kell várakoznia, ha fogadott gyermeket szeretne. Ez a két év azonban nem ölbe tett kézzel való ábrándozást jelent: nagyon keményen meg kell dolgozni a gyermekért" - nyilatkozta a Tűsaroknak Dénes Zsuzsanna gyermekpszichológus, a Mózeskosár egyesület munkatársa. A Tűsarok cikke bár azt írja, hogy az örökbefogadásról "csupán sztereotípiák és mendemondák keringenek (például hogy az árvaházak tele vannak, és az örökbe fogadott gyerekek többsége magatartászavaros)", mégsem oszlatja el teljesen a tévhiteket.
Az örökbefogadásról megjelenő írásokban - például a Babaszobán vagy a TV2 fórumán - rendre feltűnnek olyan információk, miszerint egy gyerekre minimum két-három évet kell várni, és az örökbe fogadó szülőnek rengeteg bonyolult procedúrával kellene szembenéznie, amitől az az érzése támad, hogy a "gonosz állam" egyáltalán nem akarja odaadni az általa nevelt gyermekeket.
Sokan azt gondolják, hogy a cél nem az elhagyott, családtalan gyerekek szerető környezetbe helyezése. Mintha az egész ügyintézés csak egy fárasztó szélmalomharc lenne - vélik -, aminek a végén az embernek még az élettől is elmegy a kedve, nemhogy attól, hogy a magáén kívül még egy kis teremtést is boldoggá tegyen.
Eloszlatjuk a tévhiteket: utánajártunk, hogy mit kell tennie, kiállnia, elviselnie annak, aki ma Magyarországon örökbe akar fogadni.
Tévhitek kicsiny tára
Nem igaz, hogy egy gyerekre kötelezően legalább két évet kellene várni, és hogy ez alatt az idő alatt a hatóság folyamatosan ellenőrizget, sőt az sem, hogy az örökbefogadás bármelyik feltétele is teljesíthetetlen próbatétel lenne; pláne, ha figyelembe vesszük, hogy a jelentkezőre egy olyan csöppséget készül az állam rábízni, akinek az élete egyszer már megroppant, vagy már eleve úgy kezdődik, hogy a szülei nem tartanak rá igényt.
"Az olyan gyereket, aki ma örökbe adható, azt örökbe is adnák, és azonnal elkezdik neki keresni a szülőt" - állította Radoszáv Miklós, az örökbefogadást felügyelő Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat (Tegyesz) általános igazgató-helyettese, aki az elmúlt 18 évben több mint ezer gyermek örökbeadását segítette.
"Ma Magyarországon a hálózatokban körülbelül 1600 alkalmassá nyilvánított örökbefogadó és több mint kétezer jogilag örökbe adható gyerek van. Ha az örökbefogadóknak nem lennének egyébként emberileg érthető, de különféle kifogásaik, akkor jelenleg minden örökbe adható gyermeket oda lehetne az örökbefogadóknak adni, és még maradna 400 gyermek. De ez nem így van. Sokaknál szempont a gyerek életkora, a neme, és többen akarnak kislányt, mint kisfiút" - mondta az igazgatóhelyettes.
"Tévhit, hogy az árvaházak tele vannak örökbefogadásra váró gyermekekkel" - állította Bogár Zsuzsa, az Ágacska Alapítvány pszichológusa is. - "Sok olyan gyermek van, aki állami gondozásban él ugyan, de a törvényes szülei nem mondtak le róla, netán még látogatják is, így van remény arra, hogy visszakerül a saját családjába - tehát nem adható örökbe."
Nem igaz az sem, hogy egy gyermeket csak házastársak fogadhatnának örökbe. Tény, hogy egyedülállóként nehezebb - mert a jogszabály úgy rendelkezik, hogy a gyermeket "elsősorban házastársaknak kell örökbe adni, hogy családba kerüljön" -, de a törvény kimondja: Magyarországon kiskorút egyedülállók és házaspárok is örökbe fogadhatnak. Nincsenek tehát kizárva az élettársak sem, de csak olyan gyereket kaphatnak, akit házaspárok nem fogadtak örökbe. Az élettársaknak el kell dönteniük, hogy melyik fél fogad örökbe, a másik pedig a hozzájárulását adja.