"Ezt a terhességet is pont úgy utálom, mint az elsőt - mondja Kata, aki jelenleg a második gyermekével terhes. "Szülés utáni depresszióm nem volt. Én terhesnek lenni utálok. Először is utálok ekkora lenni, utálom, hogy ilyen hosszú ideig tart, utálom a folytonos vizsgálatokat, meg a hasfájást, a hányingert, és legfőképp: iszonyatosan irritál minden nő, aki a terhességet valami fantasztikusan szép dolognak látja. Legszívesebben jól beolvasnék nekik, amiért valószínüleg úgy néznének rám, mint valami gyerekgyilkosra - csak azért, mert nem szeretek egy bálna lenni."
"Emellett néha úrrá lesz rajtam a szorogás: egyfolytában attól rettegek hogy valami baleset ér, ezért egyedül alig merek kimenni az utcára. Van olyan, hogy napokig nem csinálok semmit, csak mozdulatlanul ülök, és bámulok a semmibe" - mondja a kismama, aki párja kitartó unszolására szakemberhez fordult a problémájával, és bár csak az első alkalmon van túl, a diagnózis tiszta és világos: Kata terhesség alatti depresszióban szenved.
Bár a szülés utáni - posztnatális - depresszió jóval közismertebb probléma, amelyről számos cikk és tanulmány jelent meg - a legújabb kutatások megállapították, hogy több nő szenved szülés előtti - prenatális -, mint szülés utáni depressziótól.
A Times Online-on nemrégiben megjelent cikk is ezt a frissen feltárt problémát - az angol sajtóban csak "pre baby-blues"-ként aposztrofált jelenséget - taglalja, egy brit orvosi szaklap, a Obstetrics and Gynecology című tudományos folyóiratban megjelent tanulmányt alapul véve.
A Dr. Jonathon Evans pszichiáter vezette kutatás során, a bristoli egyetemen 9000 terhes nőt vizsgáltak meg, és 13,5%-uknál diagnosztizáltak depressziót a harmadik trimeszterben. (Összehasonlításképp: a terhesség utáni depresszió tízből egy nőt érint.)
"A közhiedelem szerint a nők a terhességük alatt virulnak a boldogságtól. Fontos tudnunk azonban, hogy ez nem törvényszerű" - mondja dr. Evans, aki most további kutatásokba kezdett ezzel a jelenséggel kapcsolatban.
"A nők a terhességük során számos vizsgálaton átesnek: folyamatosan mérik a súlyukat, a vérnyomásukat, cukorszintjüket, és magzatuk különböző paramétereit, azt azonban igen ritkán kérdezik meg tőlük, hogy érzik magukat. Hogyan birkóznak meg a feladattal, hogy egy új életet hordoznak magukban, hogy bírnak felkészülni az előttük álló igencsak emberpróbáló feladatra."
Ok-okozat
Hogy mi okozza a problémát, eddig nem pontosan tudható, az viszont bizonyos, hogy a pre- és a posztnatális depressziót kiváltó veszélyfaktorok hasonlóak, mint a "sima" depressziónál: anyagi gondok, örökölt hajlam, stressz és/vagy a problémás kapcsolatok egyaránt elősegíthetik kialakulását.
Egyes szakértők szerint a terhesség alatti ingadozó hormonszint a probléma gyökere, s ilyenkor az amúgy is érzékeny, labilisabb nők ki vannak téve a depresszió veszélyének.
Mások azonban azt mondják, rengeteg valódi problémával néz ilyenkor szembe a kismama: a fájdalmas, adott esetben veszélyes szüléstől való félelem, a baba körüli fárasztó teendőkre való felkészülés, a felszedett kilók, a partnerrel való megváltozott viszony mind egyszerre zúdul ilyenkor a kismama nyakába.
Bármi is okozza azonban a depressziót, az bizonyos, hogy a magzat is szenved tőle. A depresszióban kialakuló stresszhormonok, pl.: a kortizol, a placentán keresztül a babához is eljut, romlik a méh vérellátása, ami koraszüléshez, vagy alacsony születési súlyhoz vezethet.
Dr. Veronica O'Keane a londoni King's College-ban a terhességi depresszióval összefüggésbe hozható CRH hormon mennyiségét mérte vizsgálatai során. 60 leendő anyával foglalkozott: huszonöt depressziósnak diagnosztizálttal, és harmincöt teljesen egészségessel. Az eredmény meglepő: a depressziós anyukákák átlagosan két nappal korábban hozták világra gyermeküket, és három közülük a 37. hét előtt szült (ez koraszülésnek számít), míg az egészséges anyukák közül egyik sem. (Forrás: Times Online) |