Betűétvágy-fokozók

13 perc - egy felmérés szerint ennyit olvas naponta egy magyar tizenéves. Ez talán nem is lenne annyira rémisztő, ha  ez az adat csak az élvezetből, magánszorgalomból elolvasott könyvekre vagy újságolvasásra vonatkozna, ám ebben benne vannak a kötelező olvasmányok, és törilecke is, ráadásul ez az átlag azt is jelenti, hogy a betűfaló könyvmolyok mellett léteznek a csupán a borítóig eljutó betű-fóbiások is. Hogyan törhető meg a kamaszok ellenállása, mivel fokozható a gyerek betűéhsége?

"Vicuska szép lány, kár, hogy nem tud lovagolni" - a mondat egy általános iskolás Egri csillagok-ból írt olvasónaplójából származik, ami - ahogy ezt a pedagógus kiszúrta - nem a Gárdonyi-regény, sokkal inkább a Várkonyi-film alapján íródott.

"Egy tapasztalt, sokat próbált tanár rendszerint pontosan tudja, hol tér el az adaptáció a regénytől, így rögtön kiderül, ha a gyerek csak a filmet nézte meg. De ez még a jobbik eset, mert így legalább foglalkozott a művel. Sok diák az internetről másolja le valaki más olvasónaplóját - de már ezek tipikus hibáit, mondatait is felismerjük" - mondja Szabó Erzsébet pedagógus, aki hosszú évek óta tanít irodalmat felső tagozatosoknak.

Tapasztalata szerint a gyerekeknek nincs türelmük az olvasáshoz, ami pedig még ennél is komolyabb baj, igényük sincs rá. "Persze vannak kivételek: volt olyan tanítványom, aki úgy belefeledkezett egy könyvbe, hogy meg se hallotta, amikor felszólítottam. Nem is tudtam megbüntetni, inkább megkértem, mondja el, mit olvas, és miért tetszik neki annyira, hogy az intőt is megkockáztatja. A gyerek olyan hévvel magyarázott a sárkányos történetről, hogy az osztálytársai közül többen kedvet kaptak hozzá."

Esti mese: ne csak a tévéből!

A korosztály befolyása Ábrahám Mónika gyermekkönyvtáros szerint is fontos. A szakember - aki több tanulmányt is készített már ebben a témában - ugyanakkor úgy véli: nem várható el egy gyerektől, hogy könyvet vegyen a kezébe, ha otthon nem ezt látja.

"Ha a hatéves vagy annál fiatalabb gyerekek azt a példát látják, hogy a szülők tévézéssel kapcsolódnak ki otthon, akkor ők sem fognak könyvet a kezükbe. Sokan úgy gondolják ugyanis, hogy már hatéves kor előtt eldől, hogy a gyerek olvasóvá válik vagy sem" - mondja a szakember.

Ábrahám Mónika a témát kutatva ellátogatott egy olyan óvodába, ahová javarészt hátrányos helyzetű gyerekek jártak. Kiderült, hogy az ilyen ovisok közül jó néhányan nem is láttak könyvet az óvodába kerülés előtt.

"Pedig azok a gyerekek, akik nem hallhatnak rendszeresen mesét, nem képesek szépen, választékosan beszélni, nem értik meg azt, amit az óvodapedagógus mond, és hihetetlen hátránnyal indulnak az iskolában, amit később sem lehet tökéletesen kompenzálni" - számol be a tapasztalatiról, és hozzáteszi, ilyenkor a szülőnél kell kezdeni a változtatást. "A periférián élő gyerekek szüleinél nem ritka, hogy az általános iskolát sem tudták befejezni, közülük sokaknak csak 4 általánosa volt. Kiderült, hogy az sms-t is az óvó néni olvassa fel a számukra, mert szinte analfabéták. Ilyen körülmények között nem meglepő, hogy nincs is otthon könyv, és a gyerek is 'nem olvasóvá' válik."

Első könyv a védőnőtől

Ábrahám Mónika szerint az sem szerencsés, hogy a kisiskolásoknak valamelyik kötelező olvasmány az első, hosszabb lélegzetű mű, amibe belevágnak. "A kötelező olvasmányok java teljesen más nyelvezetet használ, mint a gyerekek. Egy ilyen művet nehéz megérteni és fáradságos forgatni egy hat-hét évesnek. Azt gondolom, hogy sokkal inkább olyan műveket kellene a kezükbe adni, amelyek segítenek megszerettetni az olvasást."

"Vannak országok, ahol a gyermekorvosok, a védőnők és a könyvtárosok összefogtak, hogy már az első védőnői látogatás alkalmával olyan mesekönyvet kapjon az anyuka, amit a kisbabájának felolvashat; egy németországi könyvtárban pedig olyan 'olvasólétrát' készítettek, amelyen egy-egy életkornak megfelelő gyerekmagassághoz írták oda az javasolt könyvek címét."

A szakember szerint nem jó indok azzal védekezni, hogy a könyvek drágák, ezért nem vesznek. "Ha a szülőnek fontos lenne, hogy a gyerek olvasson, akkor venne neki könyvet, ahogy megveszi a legújabb mobiltelefont, vagy más kütyüt, esetleg beiratná a gyereket a könyvtárba, ami, ráadásul, számukra több helyen ingyenes."

Betűpénz a gyerekeknek
Spanyolország egyik városában "fizetés" jár azoknak a gyereknek, akik olvasnak. A Noblejas nevű spanyol településen azok a családok, amelyeknek általános iskolás gyermekei a könyvtárban olvasnak, minden ott eltöltött óra után 1 eurót (260 forintot) kapnak. A Toledótól mintegy 50 kilométerre fekvő 3300 lelkes településen bevezetett újszerű oktatási formától azt várják, hogy a szülők gyermekeik tanításában aktívabban fognak részt venni. Az Egyesült Államokban egy magánalapítvány 8 dolláros órabért ajánlott a georgiai Fairburn városának Creekside nevű középiskola matekból rossz diákjainak, ha hajlandók pótórákra járni. Az óránkénti 1400 forint körüli összeget hetente kétszer két órányi plusztanulásért fizetik, a jól teljesítők pedig még további bónusszal számolhatnak.
Forrás: MTI

Nem lehet elég korán kezdeni

Vekerdy Tamás gyermekpszichológus is egyetért a közös meseolvasás fontosságával - sőt, a szakember szerint sokkal korábban, akár már kismamakorban el lehet kezdeni az alapozást, beszélgetéssel, énekléssel, mondókákkal.

"Ma már elég pontosan tudjuk, hogy a magzati lét első pillanataitól fogva magunk felé fordíthatjuk a gyerek figyelmét és beszélhetünk vele. Az viszont bizonyos, hogy az újszülöttel az első pillanatától kezdve kommunikálni kell: kísérletek is igazolják, hogy ettől jobban fejlődik, okosabb lesz."

Vekerdy Tamás tehát azt javasolja, hogy a lehető leghamarabb vezessük be a rendszeres meseolvasást, így nem csak az olvasás szeretetét alapozhatjuk meg, de meghitt perceket tölthetünk a gyerekkel. Aztán a meséket 7-8 éves korban lassan felválthatja a felolvasott regény.

"Mindez azért is fontos, mert aki sok mesét hall kisgyerekkorától kezdve, az tudni fogja, hogyan kell figyelni egy történetre és hogy kell hozzá belső képeket készíteni."

Vekerdy Tamás szerint arra is oda kell figyelni, hogy minél kevesebbet töltsön a gyerek a képernyő előtt, mert annak a külső képe leállítja a belső kép készítését, a fantáziatevékenységet.

A pszichológus úgy véli, nincs jó könyv vagy rossz könyv, hiszen nem az alapján választunk olvasmányt, hogy mennyire választékos a nyelvezete, hanem inkább azt mérlegeljük, hogy mennyire izgalmas, mennyire lehet azonosulni a hőseivel, mennyire élményszerű. De hiába is választanánk ki a legértékesebb irodalmat, a csemetét valószínűleg nem hatja meg a szülői presszió.

"Még akkor sem biztos, hogy sikerünk lesz, ha a gyerek maga kéri, hogy ajánljunk valamit. Az viszont reménytelen, hogy ráerőltessünk egy számunkra kedves olvasmányt."