Kényszeres túlórázók

Ha valaki szinte éjjel-nappal hajt, hogy eltartsa a családját, és mindent előteremtsen, rendszerint kivívja a környezet elismerését. De mi van azokkal, akik nem a külső körülmények nyomására, hanem belső kényszerből dolgoznak napi 12-14 órát? Tulajdonképpen kik "workaholic"-ok vagyis "munkaholisták", és hogyan lehet gyógyítani? Tünetek és kezelések - köztük egy úszó szanatórium.

"Ha valaki pár évvel ezelőtt azt mondja nekem, hogy a munkamánia lehet súlyos betegség, biztos kinevetem" - meséli Judit. "Aztán a saját bőrömön tapasztaltam, hogy igen, pontosan olyan, mint a keményebb drog - én majdnem elveszítettem miatta a gyerekeimet. A történet egészen banálisan indult, a volt férjem hirtelen bejelentette, hogy szerelmes, és egyik napról a másikra elköltözött. Akkoriban én csak napi 4 órában dolgoztam, a fizetésem is inkább csak zsebpénz volt, de akkor hirtelen ott maradtam két tizenéves gyerekkel, gyerektartás, vagy bármi más anyagi támogatás nélkül. Kínomban minden munkát elvállaltam, hogy meg tudjunk élni. Hihetetlenül hangzik, de szinte észre sem vettem, hogy egy héten már 75-80 órát dolgozom, miközben a gyerekeimre - jobb esetben - anyukám vigyázott. Szinte soha nem kapcsoltam ki a telefonomat, és az is előfordult, hogy éjszaka felriadtam, ellenőriztem az e-maileket, mert az a gondolat fészkelte be magát az agyamba, hogy elfelejtettem valami fontosat."

Juditot természetesen próbálta figyelmeztetni a környezete, hogy rossz úton jár, de az asszony attól félt, ha lassít, nem lesz képes eltartani a családját.

"Aztán egyszer csak kaptam egy hivatalos levelet, hogy környezettanulmányt végeznek nálunk, mert az iskola jelzése szerint elhanyagolom a gyerekeimet. Álltam a papírral a kezemben, és úgy éreztem megfulladok. Jó lenne azt mondani, hogy már másnap megkerestem egy szakembert, hogy segítsen leszokni, de nem ezt történt, hosszú, kínkeserves folyamat volt, amíg beláttam, hogy beteg vagyok, elmentem egy terapeutához, és az ő segítségével megtanultam egyensúlyt teremteni a gyerkőcök és a munka között."

A függés jelei

Tari Annamária szerint szerencsére ritka az ennyire súlyos eset, ráadásul a nőknél sokkal kisebb arányban jelentkezik ez a betegség.

"A nőknek az a szerencséje, hogy a gyerekek, az otthoni teendők visszarántják őket a realitásba" - mondja a szakember. Jó tudni viszont, hogy a munkamánia vagy angol neve után: "munka-alkoholizmus" (workaholic) komoly betegség, ami szakszerű kezelést igényel. A munkamánia olyan függőség, amelyben a munka drogként funkcionál, háttérbe szorítja az egyén magánéletét, társas kapcsolatait; az élet értelmévé, a legfontosabb tevékenységgé válik" - mondja Tari Annamária.

"A következmények legtöbbször már kézzelfogható egészségügyi problémák: alkohol és drogfogyasztás, stressz, gyomorfekély, szív- és érrendszeri megbetegedések."

Eleinte persze csak az tűnik fel a betegnek, hogy állandóan fáradt. Illetve ez sem feltétlenül tűnik fel neki, hiszen egy idő után, ezt is az élet természetes velejárójaként kezeli.

A figyelmeztető jelek közé tartozik az is, hogy az illető kezdi elhanyagolni az emberi kapcsolatait.

"Van, akinek csak néhány nap elteltével jut eszébe, hogy nem hívta vissza barátját, noha elhatározta, még aznap este megteszi. Ő az a karakter, aki nem engedi meg magának azt a luxust, hogy munkaidőben, magánügyben beszélgessen, mert sokkal fontosabb dolgokat kell megoldania, miközben a visszahíváslista egy idő után nyomasztó feladatként jelenik már meg."