Geszti Péter ezer arca

Érdekes figyelni, ahogyan néha teljesen eltűnsz a nyilvánosság elől, aztán gondolsz egyet, és visszatérsz valami teljesen újjal.

Egy-egy intenzívebb "szereplős" periódus után mindig hagyok magamnak időt, hogy regenerálódni tudjak. Szükségem van arra, hogy leülepedjenek bennem az események, és kicsit átmosódjam. A média automatikusan felnagyít mindent, a dolgok sokkal jelentősebbnek látszanak, mint amilyenek valójában. Nekem pedig nem célom, hogy végletesen eltorzuljak, szeretnék emberként kikerülni a dologból. Szóval kellenek a szünetek. Egyébként ez stratégiailag is így helyes, elkerülendő a "minden csapból folyást".

Ennyire tudatosan tervezed az életedet?

Igazából nem. Az élet mindig megajándékozott hívásokkal, nekem csak válogatnom kellett. Ez sem mindig könnyű feladat, úgyhogy sokszor emocionálisan döntöttem. Belevágtam valamibe, csak mert kedvem volt hozzá, vagy mert úgy éreztem, tanulhatok belőle.

Maximalista vagy?

Én inkább úgy mondanám, optimalista. Van egy szint, amit görcsölés, kínlódás és meghasonlás nélkül el lehet érni. Ez az optimum, amire törekszem.

Fontosak a külvilág visszajelzései?

Nagyképűség volna azt állítani, hogy nem. Igazán mélyen viszont csak azoknak a véleménye érint meg, akiket valamilyen szempontból mértékadónak tartok. Ha hozzám közelállótól érkezik, akár egy teljesen szubjektív kritika is képes megsebezni. Valamikor, még a Jazz+Az hajnalán édesanyám azt mondta: "Tulajdonképpen nem rossz, de olyan jó sosem lesz, mint a Rapülők." Butaság, de ettől a mondattól hónapokig nehéz volt a szívem. És valami hihetetlen megkönnyebbülést és elégtételt éreztem, amikor egy későbbi koncert annyira tetszett neki, hogy mindent visszavont.

Igazi polihisztor vagy.

Vigyázzunk a nagy szavakkal! Legföljebb polihisztérika. Esetleg entertainer. Az valami olyasmi, mint a konténer, csak kicsit más a content.