Az angyalarcú Sally Field

Sally Field színésznő 1946. november 6-án született a kanadai Pasadenában. Édesanyja, Margaret Field szintén színésznő, leginkább a The Man From Planet X (1951) című fantasztikus film női főszereplőjeként ismert. A kis Sally nevelőapja Jock Mahoney volt, aki hol színészként, hol kaszkadőrként dolgozott. Mahoney viszonya nevelt lányával nem volt felhőtlen, mégis ő volt az, akitől Sally Field indíttatást kapott a színészi pályához. Sally középiskolás korában aktívan részt vett az iskolai drámaórákon, és miután végzett, nyári gyakorlatra ment a Columbia stúdióhoz. Itt kitűnt határozottságával és energikusságával, ezért megnyerte a Gidget című tévésorozat szereplőválogatását. A filmet 1965-ben forgatták le. Igaz ugyan, hogy ez a sorozat csak néhány hónapot ért meg a televízió-képernyőn, de ez elég volt ahhoz, hogy Sally Fieldből bálvány legyen. 1967-ben szerepet kapott a The Flying Nun című sorozatban, ami viszont hosszú ideig műsoron maradt, és többször is megismételték.

Közben Sally a moziban is debütált a The Way West (1967) című filmben, amely azonban különösebb siker nélkül futott le. Szórványosan dolgozott a televízióban és színpadon, férjhez ment, az esküvőnek elég jó sajtópropagandát csináltak, és a Flying Nun végét már terhesen forgatta. Észre kellett viszont vennie, hogy ezzel a szeles, bolondos imidzzsel nem kap olyan munkát, amiről álmodik, és komolyabb szerepek reményében elhatározta, változtat azt arculatán.

Rögtön egy válás után, új ügynökkel úgy próbált radikálisan változtatni személyiségén, hogy meztelenszerepet vállalt az 1975-ös Maradj éhen! (Stay Hungry) című filmben. Próbálkozása azonban csak zavart keltett, de nem segítette a pályáján. Végül 1976-ban történt meg az áttörés a Sybil című tévéfilmben, amelyben a női főszereplőt alakította, aki gyermekkori molesztálás miatt többfelé hasadt személyiségétől szenved. Virtuóz alakításáért Emmy-díjat kapott.

Eme diadalt követően Sally hosszú románcba keveredett Burt Reynolds színésszel, akivel több filmben dolgozott együtt, amelyek szakmai elismerését ugyan nem segítették, viszont kasszasikert arattak. 1979-ben viszont újabb krízishelyzet állt elő, ezúttal a "Burt Reynolds barátnője" cédulától akart megszabadulni. Sikerült is a Norma Rae (1979) című filmmel, ahol egy kisvárosi szakszervezeti aktivistát alakított, és megkapta érte első Oscar-díját. Ettől fogva vette komolyan a szakma és a rajongótábor is. Közben elvált Reynoldstól, és harmadjára is férjhez ment. Második Oscarját a Hely a szívemben (Places in the Heart) című filmért kapta. Az 1985-ös Oscar-díj átadó ünnepségen örökre beírta magát a showbiznisz világába, amikor díját ezzel a felkiáltással vette át: "Szeretnek engem! Tényleg igaz, hogy szeretnek!"

Sally Field Dustin Hoffmannal

Volt persze néhány félrelépése, ami ártott a népszerűségének, mint a Add meg magad! (Surrender) (1987) és a Folytatásos forgatás (Soapdish) (1991). De mindig képes volt helyrehozni ezeket a hibákat, mondjuk az 1989-es, könnyfakasztó Acélmagnóliák-kal (Steel Magnolias) és Robin Williams húzós vígjátékával, a Apa csak egy van-nal (Mrs. Doubtfire) (1993). Sikerét megkoronázta, amikor 1994-ben Tom Hanks fontoskodó anyját játszotta el a Forrest Gump-ban, amely nem csak kasszasikert jelentett, hanem meghozta a szakma elismerését is.

Az diadal után Field olyan filmekszerepeket kapott, amelyek szakmailag nem jelentettek kihívást a két Oscar-szobrocska tulajdonosának. 1995-ben a Szemet szemért-ben (Eye for an Eye) Kiefer Sutherland partnereként láthattuk, majd 1996-ban hangját adta az Úton hazafelé 2. (Homeward Bound II: Lost in San Francisco) egyik állathősének. Többször feltűnt a nagy sikerű Vészhelyzet sorozatban, illetve kapott egy mellékszerepet a Dr. Szöszi (Legally Blonde) című vígjáték második részében.