Minden, amit a bébiételekről tudni érdemes

Vágólapra másolva!
Vágólapra másolva!

Mint a gyerekgondozással kapcsolatban mindenről, a táplálkozásról is saját elképzelése lehet minden szülőnek. Egyesek szívesen kísérleteznek az ízek birodalmában, míg mások talán soha nem vesznek fakanalat a kezükbe, hogy az összetevők kiválasztásához fűződő szokások sokféleségéről és a "tuti tippekről" ne is beszéjünk. Kitartó ellenzői és hívei a bébiételeknek is vannak. Az alábbiakban nem is azt akarjuk eldönteni, melyik tábornak van igaza, csupán néhány praktikus megfontolással fűszerezve szeretnénk a témát tálalni.

Előétel: érdemes fontolóra venni a bébiételek beszerzését

Kisbaba mellett nem könnyű az élet. Gondoljuk csak végig, reggeltől éjszakáig mennyi a tennivalónk a kicsi körül. Miért ne könnyíthetnénk meg időnként a helyzetünket? Persze az anyaságot, melynek minden bizonnyal a konyhaművészet elsajtítása is része, meg kell tanulni, ám senkit ne gyötörjön a lelkifurdalás, ha alkalmanként bébiételeket is bevet, mert esetleg nem bírja a tempót. Ha például hosszabb sétára, netán kirándulásra szottyan kedvünk, vendégségbe megyünk, praktikus segítség lehet egy üveg készétel, amit bárhol elfogyaszthat a kicsi, ha megéhezik. És ha az egész délelőttöt egy orvosi rendelő várószobájában töltöttük, vagy elhúzódott a délelőtti bevásárlás, nem egyszerűbb hazaérve gyorsan megmelegíteni egy üvegnyi főzeléket? És utána mehet is gyorsan szunyókálni az addigra már nyűgös gyerek. Érdemes tehát fontolóra venni a bébiételek vásárlását, ám természetesen nem kötelező kizárólag ezzel etetni gyermekünket.

Főétel: tessék választani!

Nehéz úgy babafelszerelésekről írni, hogy az embernek ne azzal kellene kezdenie: óriási választékkal találkozhat a vásárló az üzletekben. Így van ez a bébiételek esetében is. Miért is éppen e termékből lenne szerényebb a kínálat? Bébiétel-felfedező körutunkon az egyik nagyáruházban több polcnyi csemege várakozott vevőjére.

A forgalomban lévő, három-négy különböző gyártótól származó termékek között első pillantásra nem is olyan könnyű eligazodni. A segítséget a különböző színek jelentik. Míg az egyik fajta étel esetében a címkén elhelyezett csík színe ad támpontot az étel típusához, például hogy gyümölcsöt, zöldséget, zöldséget és húst, vagy gabonát is tartalmaz, addig más gyártóknál a címke színe vagy a színben harmonizáló címke és fedél az irányadó. A sárga, narancssárga, piros, ciklámen, kék és zöld jelzésekből tehát megtudhatjuk az alapanyagok jellegét, és ez már önmagában is segíthet abban, hogy valóban gyermekünk korának megfelelő ételt vásároljunk. A választást még tovább könnyíti - bár esetenként a színkavalkádban nehéz rögtön felfedezni - az üvegeken elhelyezett felirat, ami arról tájékoztat, mennyi idős kortól adható az étel. Az első gyümölcskoktélokat 3-4 hónapos kortól ajánlják a gyártók, de készül egyévesek számára is darabos, rágcsálható főétel. Ne feledjük: bármit olvasunk is a címkén: az Egészségügyi Világszervezet (WHO) a hat hónapig tartó kizárólagos anyatejes táplálást ajánlja.
Ezen alapinformációk után már csak az ízekben kell elmélyednünk. Gyakorlatilag mindenféle gyümölcs, zöldségféle, hús és hal megtalálható különböző kombinációkban a bébiételek között. Érdemes az üvegen található feliratokat alaposabban átböngészni, mert további információkat szerezhetünk a szénhidrát- és fehérjetartalomról, és megtudhatjuk azt is, hogy mely nemkívánatos anyagokat (színezék, állományjavító, cukor stb.) zártak ki az üvegekből. Hasznosítsuk mindazt a tudást, amit az allergénekről szereztünk: tehéntejet és gluténtartalmú élelmet egyéves kor alatt ne adjunk. Mielőtt döntünk, vessünk az árakra is egy pillantást. A különbségek szembeötlőek: érdemes kiszámolni, hetente hányszor kerülhet készétel a baba elé.
A heti bevásárláskor döbbenünk rá, micsoda változatosságot biztosíthatunk a kicsinek a készételek segítségével.

Desszert: vajon megbízhatunk a bébiételekben?

Nyugodtan állíthatjuk, hogy igen. A magunk által kreált menüvel szemben a bébiételek nagy előnye, hogy mindig ellenőrzött alapanyagból készülnek. A biovédjegy további támpontot nyújt: a vegyszermentes technológiát folyamatosan ellenőrzik. Igaz, a bébiételek konzervek, de hőkezeléssel, mesterséges szerek hozzáadása nélkül tartósítják őket, tehát ettől sem kell tartanunk. Az OÉTI által engedélyezett terméket pedig a felügyeleti szervek (ÁNTSZ, fogyasztóvédelem ) folyamatosan ellenőrzik. A gyártók maguk is ügyelnek a minőségre, és a vásárlók bizalmát csak egyszer lehet elveszíteni. A bébiételként vásárolt sárgarépa-főzelék esetében tehát nem kell magas nitráttartalomtól tartanunk, míg a piacon vagy a sarki zöldségesnél összeválogatott alapanyagok esetében egyáltalán nincs módunk ellenőrizni az áru vegyianyag-tartalmát. A rizikó persze házikoszt esetén is csökkenthető: nem árt, ha nem a legforgalmasabb útkereszteződés mellett ránk kacsingató zöldség- és gyümölcsfélékből csemegézünk.

Bébiétel-egyszeregy

  • Soha ne vegyük meg azt az üveget, melynek benyomható a teteje!
  • Nyugodtan melegítsük az üveget mikrohullámú sütőben, nincs tudományos indoka az ódzkodásnak. Amit egyszer felmelegítettünk, kihűlés után ne melegítsük újra.
  • Mindig tiszta kanállal vegyünk ki az üvegből, így a maradékot hűtőbe tehetjük, és később még felhasználhatjuk.
  • Kóstoljuk meg, amit a babának adunk, szívesebben kóstolja meg a baba, ami az anyának is ízlik.