Duci gyerekekből kövér felnőttek

A csecsemőt meglátogató ismerősök egyik első kérdése: hány kiló a kicsi? Minél nagyobb a gyermek súlya, annál nagyobb a büszkeség. A hurkás, gömbölyű csecsemő tényleg nagyon aranyos, de ugyanez már nem mondható el egy túlsúlyos két-három éves kisgyermekről. Ahogy nő a csemete, egyre kevésbé fogadható el rajta a súlyfelesleg: a háj a gyermek testi-lelki egészségét egyaránt veszélyezteti. A szülők mégis sokkal később és ritkábban keresik fel az orvost amiatt, hogy gyermekük kövér, mint amiatt, hogy túl sovány.

Jó lenne, ha mindenki tisztában lenne azzal, hogy a hízás - fogyás nem pusztán akaraterő kérdése. A testalkatot nagyban befolyásolják genetikai adottságok, hormonális folyamatok, az életmód és a lelki egyensúly. A gyermekkori elhízás hátterében tehát pszichés, szociális és biológiai hatások együttese áll.
Az öröklődés szerepe mellett szól az a megfigyelés, hogy a külön családnál nevelkedő egypetéjű ikrek súlyfejlődése nagyon hasonló, az eltérő környezeti hatások ellenére is. Ezzel együtt az életmód jelentőségére világít rá az a tény, hogy az örökbe fogadott gyermekek "súlyossága" nagyon hasonlít az örökbe fogadó szülőkéhez.

A kezdet kezdetétől

Az ember szervezetében a zsírsejtek bizonyos életkorokban szaporodnak, a többi életszakaszban csak "híznak" vagy "fogynak" (vagyis megtelnek zsírral, vagy kiürülnek). Az intenzív sejtosztódás csecsemőkorban, ötéves kor körül, és a nemi érést közvetlen megelőzően következik be. Ezekben a kritikus időszakokban a túlzott energia bevitel a zsírsejtek nagyfokú szaporodását vonja maga után, és nagyon megnehezíti az ideális testsúly visszanyerését, de főleg annak megtartását.

A várandós anya táplálkozása nagyban befolyásolja a magzat zsírsejtjeinek számát, és méretét. A gyermekkori kövérség kialakulásában már a várandós anya életmódjának is nagy szerepe lehet. Csecsemőkorban is nagy felelősség hárul az anyára, az elhízás ugyanis főleg azokat a gyermekeket veszélyezteti, akiket nem szoptattak. Szopás közben ugyanis a gyermek maga szabályozza az elfogyasztott táplálék mennyiségét, és - ha a gyermek jelzéseit az anya figyelembe veszi - minőségét is. A szopás elején ugyanis hígabb, míg néhány perc elteltével kalóriadúsabb anyatej termelődik. A csecsemő a szopás intenzitásával, hosszával és gyakoriságával tudja szabályozni, hogy mennyi és milyen tápértékű anyatejhez jusson. A szopásnak még az is az előnye, hogy a csecsemő táplálkozás közben aktív izommunkát végez, ami jelentős erőfeszítést követel meg tőle. A cumisüvegből táplált gyermek passzív befogadója a tápláléknak: az anya vagy a tápszeres dobozon lévő táblázat dönti el, hogy mennyit egyen. A felnőtteknek általában a dundi csecsemő tetszik, tehát akkor elégedettek, ha a baba sokat eszik, és a súlygyarapodása a lehető legnagyobb.

Kövér gyerekből kövér felnőtt?

Egy friss magyarországi vizsgálat kimutatta, hogy az alacsony genetikai kockázatú gyerekek (vagyis azok, akiknek a szülei nem kövérek) esélye az elhízásra jóval kisebb, ha legalább hat hónapig anyatejen éltek. Elmondhatjuk tehát, hogy magas genetikai rizikó esetén a csecsemőkori anyatejes "diéta" nem menti meg a gyermeket a későbbi elhízástól, de ha nincs öröklött hajlam a kövérségre, a szoptatás nagyon jó eszköz arra, hogy megelőzze kövérség kialakulását.
A hétéves elhízott gyermekek 41%-a lesz kövér felnőtt korában, míg normál testsúlyú társainak csak 11%-a jut ilyen sorsra. A 10-13 éves túlsúlyos kiskamaszok 72%-a lesz kövér a harmincas éveiben. A normál testsúlyúaknak kb. 20%-a válik majd kövérré. A kövér gyermekből tehát nagy valószínűséggel kövér felnőtt lesz. Ezért az elhízás kezelését jó, ha 11 éves kor előtt megkezdik, így nagyobb az esélye annak, hogy a duci gyermekből normál testsúlyú felnőtt váljék.