A szeretetet nem lehet kizsarolni

Szabad-e eltiltani az udvarlójától serdülő lányukat? Hogyan lehet a szüleinkkel boldogulni, ha még felnőttként is beleszólnak életünkbe? Hogyan lesz igazi férfi egy félős kisfiúból? Mit tegyünk, ha gyerekünk nem hajlandó elfogadni új párunkat? Sződy Judit válaszol.

Nagyon nagy gondban vagyok a 4 éves kisfiammal kapcsolatban.
A férjemmel lassan két éve külön élünk, de nekem azóta - kb. egy éve - tartós kapcsolatom van, aki velünk is él. A probléma itt kezdődik: a fiam - egyébként nagyon nyitott, barátságos gyermek - eleinte kedvesen fogadta új páromat, de január óta megváltozott a viselkedése. Agresszív lett, nagyon csúnyán beszél mindenkivel, még velem is. Sőt, a nagyinak neki is ment! De a párommal a legdurvább, már köszönni se hajlandó neki, pedig tényleg nagyon igyekszik a kedvében járni. Arra is gondoltam már, hogy az apja uszítja - aki rendesen látogatja és elviszi hétvégenként -, de ezt nem tudom bizonyítani.
Ami még gondot okoz, hogy nem tudom, hogy fog viszonyulni a gyerek egy kistestvérhez, aminek nem az ő apukája lesz az apja. Várom mielőbbi válaszod!

Remélem, javult valamit a helyzet az utóbbi időkben, hiszen a gyerekek napról napra képesek megváltozni. Sajnos elég nehéz korban van a fiad. Éppen mostanában szeretné magának az édesanyját teljesen kisajátítani. Talán, ha az apja veletek élne, akkor vele lenne összeférhetetlen. Nem hiszem, hogy udvarolni kellene a kegyeiért, talán éppen egy határozott férfira van szüksége a fiadnak. Nem azt mondom, hogy bántsa vagy legyen vele kemény, de legyen férfi mindenképpen. A szülőket, nagyszülőket verni tilos. Kész-passz.
Ezen nincs mit vitatkozni. Nem kell visszaütni, hanem határozottan kiállni amellett, hogy ez nem megengedhető. Akár lefogni a kezét, eltávolítani a helyszínről.
Ha akar valamit, mondja el rendesen. Te hordod a kalapot, te vagy a szülő, neked is vannak jogaid a gyerekkel szemben. Egyáltalán nem azzal teszel jót neki, hogy ilyen helyzetekben engedékeny vagy.
A testvér dolog meg nem a gyerek dolga. Ha ti szeretnétek közös gyereket, akkor legyen. Sok hónap lesz, amíg meg tud barátkozni a helyzettel a fiad, látja a többi gyereket is, akinek van testvére, hogy az jó dolog is tud lenni. Persze nem kell azt hajtogatni, hogy az milyen nagyon jó, hiszen amikor megszületik a kicsi, akkor még egyáltalán nem jó, nem lehet vele játszani, mindig csak bőg vagy eszik. De később nagyon is jó lesz. Az meg a gyereknek nem igazán számít, hogy ki a gyerek apja. Ha veled él együtt, akkor az a lényeg, hogy te közös vagy nekik. Teljesen testvéreként fogja kezelni a kicsit.

Ha nem bírtok kikászálódni a helyzetből, keressétek föl a nevelési tanácsadót!