A Voyager-csomag

Forrás: MTI

Ha egy férfi készül egy ismeretlen nővel való randevúra, értelemszerűen megpróbálja lehető legjobb formáját nyújtani. Precízen megborotválkozik (s közben csücsörít és kacsingat a tükörbe), drága arcszeszt használ, alaposan megnyirbálja dúsan burjánzó orrszőreit, szokásával ellentétben délután is fogat mos, nem a sokat látott csajozós ingét húzza fel, hanem a hanyag eleganciát választja. Külső imázsát - melyet nem központ kezel - iparkodik a lehető legjobban feljavítani, gondolván az első benyomás fontosságára. Aztán, hogy az éjszaka folyamán felbukkan-e valódi éne a megjátszott, mesterkélt külső mögül, az más kérdés, de eleinte feltétlenül megnyerő s roppant szimpatikus lesz. Kicsiben, a porszemeknél így megy.

Országos szinten is sejtjük, miképp működik, politikusok próbálják több, de inkább kevesebb sikerrel építgetni a belső imázst, hátha a színes plakátok, mosolygós fotók láttán valóban elhisszük, hogy boldogok vagyunk. Ennél azonban valamivel nagyobb távlatokban gondolkodva utánanéztem annak, hogy milyen az egész emberiség külső PR-je, milyen képet sugárzunk kifelé a Földről, mit akarunk mi megmutatni magunkból a pöttöm, kis zöld lényeknek, a massza-jellegű, gél állapotú kocsonyáknak vagy a nagyfejű, gülüszemű szürke izéknek, akik nyilván roppant kíváncsiak lesznek feltárván a Voyager űrszonda gondosan megtervezett tartalmát. Miképp készül az emberiség az első, legfontosabb találkozóra?

A Pioneer 10 és a 11 voltak az első ember alkotta tárgyak, melyek elhagyták a Naprendszerünket, bennük fémlemezek pihentek, rajtuk hiányosan öltözött, ám ezt ellensúlyozandó, kedvesen integető férfi- s nőalak, piciny pöttyök nagy karikával, jelképezvén a bolygók s a Nap helyzetét s előbbiek némileg alárendelt státuszát. Az őket követő Voyager 1 és 2 már sokkal komolyabb, tartalmasabb anyagot vitt magával, melyet hosszas szelektálás után a NASA egyik különleges bizottsága állított össze. Ha meglátogat minket egy csészealj, jó esélye van arra, hogy árvíz-, járvány-, tűzvész sújtotta területre tévedjen, éhhalál szélén lévő félhalott tetemekre bukkanjon, vagy - mivel száznál is több fegyveres csetepaté zajlik napjainkban is a világon - háború közepébe cseppenjen. Azonmód venné a kalapját s vissza se nézne pár ezer galaktikus évig, hátha megjavulunk.