A fogkefe lenyűgöző története

Manapság a rendes, ápolt fogazat inkább esztétikai kérdés, míg régebben az erős fogak elsősorban a túléléshez kellettek. A fogpiszkáló lehetett az első a sorban - még a barlanglakó ősember volt az, ki egy gallyat használhatott a kusza, kócos fogak közé szorult félnyers húscafat kipiszkálására. Eztán jött csak a fogkrém és a kefe.

A manapság használt fogkefe jóval a fogtisztító krémek után jelent meg a háztartásokban, írja a BBC. Krisztus előtt 3000 környékén már az ókori Egyiptomban is használtak egy gél állapotú masszát: a fogaikat bekenték egy olyan krémmel, melybe bivaly körmét reszelték, égetett tojáshéjat is tettek bele, majd sóval és vízzel keverték össze. Későbbi feljegyzések szerint akadt olyan, mikor vizeletet is adtak hozzá, majd mentolt és virágszirmokat is kevertek bele, hogy javítsanak valamit az igen sajátos ízén.

A történészek szerint az ókori Egyiptomban még az ujjukat használták kefe helyett. Babilóniában egy gyökér rágásával tisztították fogsorukat a pedánsabbak, míg a római és görög időkből rágható és ehető fogpiszkálókról vannak feljegyzések. A kínaiak ugyancsak sajátos ízű faágakat használtak: a nyers botocskákat egy mai ceruza méretére faragták, ezek egyik vége fogpiszkáló volt, a másik, puhább rész pedig rágásra szolgált. Találtak olyan kínai fogkeféket is, melyek csontból vagy bambuszból készültek, ezekre pedig disznók szőrét, erős sörtéit erősítették.

Az XV. század vége felé Kínában már használtak egy mai fogkeféhez hasonló szerszámot, kétszáz évvel későbbi feljegyzések szerint. Eztán 1780 a nagy dátum, ekkor találja fel William Addis a klasszikus fogkefét (bár sokan úgy vélik, hogy utazók hozhatták Európába), így Angliában ismert és elismert lesz. A XIX. században szénnel kevert krétaporral (!) is kísérleteznek: fogorvosok és kémikusok próbálják megtalálni a megfelelő krémet, mely őrzi a fogak épségét, és melynek elfogadható az íze. 1896-ban a Colgate már jelen van az amerikai piacokon, kis tubusban árulják a készítményüket. 1938-ban történik meg először, hogy a kefe szálai is változnak: az angol Dupont laboratóriumaiban állati szőrök helyett nejlont használnak. A fluor csak az ötvenes évektől jelenik meg a krémekben.

A fogfájás ellen is sokféle módon küzdöttek akkoriban: egy hiedelem szerint a fájós, szuvas foggal ellentétes oldalon lévő fülbe kellett befecskendezni egy sós, fokhagymás, borsos oldatot. Ez a megoldás vélhetően nem javított sokat a komor páciens közérzetén.

Manapság a vevő hosszan válogathat, hiszen van elektromos fogkefe, kerek, rombusz, ovális vagy téglalap fejű, van kemény, félkemény, lágy kefe, de olyan modern fogkefe is létezik, mely sípol, ha már túlhasznált, kopott. Krémekből is akad csíkos, egyszínű, fehérítő és zománcvédő - egyszóval manapság már csak a pandák majszolnak bambuszrügyeket.